Mint beszámoltunk róla, az MTK egygólos hátrányból, de nem esélytelenül várhatja a jövő szerdai visszavágót a Neulengbach ellen. A mérkőzés után a főszereplőket igyekeztünk megszólaltatni. A csapat balhátvédjét, Szabó Zsuzsannát a kapufájáról, a szurkolók erejéről és a visszavágóról faggattuk.
És lendül a jobb láb. Sajnos a kapufa megakadályozta Szabó Zsuzsannát a gólszerzésben. – fotó: Bodrogi Dávid
– Jól kezdtetek, volt kapufátok, és több góllal kecsegtető helyzetet is kidolgoztatok. Azt kaptátok az osztrák csapattól, amit vártatok?
– Igen, nehéz mérkőzésre számítottunk, tudtuk, hogy nem véletlen, hogy a Neulengbach tavaly negyeddöntőig jutott – válaszolta Szabó Zsuzsanna. – Ettől függetlenül egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt mondhatom, hogy a mérkőzés több szakaszában is sikerült irányítanunk a meccset. Sajnos a szerencse nem állt mellénk.
– Mire gondoltál, amikor egymagad indultál meg befelé, majd elhagyta a lábad a labda?
– Megszereztem a labdát, elindultam befele. Akkor még az járt a fejemben, hogy lepasszolom, majd mikor láttam, hogy nagyon nem tudok senkit sem megjátszani, ellőttem. Sajnos pár centin múlott, hogy nem lett belőle gól.
– Szinte a semmiből érkezett a vezető góljuk, majd a második félidő elején gyorsan megszerezték második találatukat. Megijedtetek, hogy nagyobb különbséggel is kikaphattok?
– Bosszantó, hogy az első félidőben nagyrészt mi uraltuk a játékot, több olyan támadást is vezettünk, melyekből gól születhetett volna, erre egy pontrúgásból gólt kapunk, ami kiküszöbölhető lehetett volna. Második félidő elején az osztrákok jobban kezdtek és ennek meg is lett az eredménye, sajnos többünk hibájából ismét gólt kaptunk. Természetesen megfordult a fejünkben, de csak arra koncentráltunk, hogy valahogy ledolgozzuk a hátrányunkat.
– A folytatásban ismét akadtak kisebb-nagyobb helyzetek, majd jött a gól, ami felszabadított titeket. Mi hiányzott az egyenlítéshez?
– Egy gyönyörű egyéni akció végén sikerült gólt szereznünk, ami lökést adott a folytatáshoz. Talán ha kicsivel több idő lett volna hátra, véleményem szerint ki is egyenlíthettünk volna.
– A szurkolók buzdítása mekkora erőt adott? A hatvanadik perc környékén érezhetően fáradtatok, mégis ebben a periódusban szereztétek a szépítő gólt, tudatos volt, hogy addig nagy iramot diktáltok?
– Hatalmas erőt adott az, hogy ennyien kijöttek a Budapesttől való távolság ellenére, és szurkoltak nekünk. Ez adott erőt ahhoz, hogy ha fáradtan is, de végig hajtsunk az utolsó percig. Biztos vagyok benne, ha egy évben nem csak egy, vagy két ilyen meccset játszanánk, és hozzá lennénk szokva ehhez az iramhoz, akkor talán ez a meccs is másképp végződhetett volna.
– A hétvégén a Magyar Kupában játszotok, újabb felkészülés a visszavágóra?
– Nem kezelhetünk egyetlen mérkőzést sem felkészülésnek egy másik találkozóra. Nekünk a kupa is épp úgy fontos, mint a bajnokság, vagy a Bajnokok Ligája.
– És ha már visszavágó, mire lehet számítani Ausztriában?
– Egyet megígérhetünk, nem feltett kézzel fogunk kifutni a pályára. Ha a Neunlengbach azt hiszi, hogy már tovább jutott ebből a párharcból, akkor kellemetlen meglepetés érheti. Képesnek tartom a csapatot arra, hogy ebből a hátrányból is fel tudjon állni és kiharcolni a továbbjutást.
Gavalovits Sándor
