Huszti Szabolcs alkalmasint a legjobb formában lévő magyar labdarugó. Mondhatnánk, hogy szárnyal klubcsapatában. És kész. A mondat nem folytatódik. Ugyanis a Bundesliga legutóbbi két fordulójának több fórumon is legjobbnak vélt játékosa nem magyar válogatott. Mostanság egyre több hang követeli vissza a válogatottba, pedig a többség nem ismeri Huszti mellőzöttségének valós okait. Sőt a pontos igazságot talán senki sem ismeri, maximum az érintettek.
A technikás középpályás utoljára 2010-ben, az örök vetélytárs, Svédország ellen játszott. Azóta Egervári Sándor szövetségi kapitány többször jelezte, hogy hajlandó lenne behívni Husztit, ha az bocsánatot kér, és belátja hibáit. Ez idáig nem történt meg, sőt maga a játékos zárkózott el a dologtól. Többször kijelentette már, hogy amíg Egervári a kapitány, illetve az elnökség is ugyanaz, Ő nem ölti magára újra a címeres mezt.
Pedig a Hannover 96 tízesére nagy szüksége lenne a nemzeti csapatnak, bármennyire is jól áll a középpályás sor névlistája.
Huszti itthon a Ferencvárosnál lett ismert játékos. Légiósként első klubja a francia Fc Metz volt, ahol a kezdeti nehézségek után belelendült, de alig egy év után máris (későbbi) hőn szeretett észak-németországi csapatában játszott. Három év alatt hatalmas kedvenc lett Hannoverben, 2009 elején, új kihívásokra vágyott, egy nemzetközileg is elismert csapatban, ezért miután addigi klubja rábólintott az érte kínált 3 millió euróra, az orosz Zenit Szentpétervárhoz igazolt. Nagyjából ekkorra tehető Huszti Szabolcs kálváriája. Bár kezdetben többet játszott, és néha még villant is, az újabb és újabb edzőknél gyakran a cserepadon se találta magát. Így teltek az évek, közben megtörtént válogatottbeli távozása, néha felszólalt, és kritizálta a nemzeti csapatban uralkodó hierarchikus rendszert, illetve a válogatási elveket. Azonban az emberek többsége úgy gondolta, hogy a középpályásra nincs is nagy szükség, ha egyszer nemhogy rossz, hanem egyáltalán semmiféle formában sincs, hisz nem játszik a Premijer Ligában se. Sőt az is fokozta az őt körüllengő ellenséges nézetet, miszerint a kapitány simán visszafogadná, ha Huszti bocsánatot kérne, de ezt Ő nem tette meg, így az egyszerű szurkoló szemében csak ez maradt meg: Na a nagyképű Huszti úgy érzi nem méltó hozzá a magyar válogatottság, elég neki a Zenit kispadja is, azért legalább megfizetik.
Természetesen Szabolcs is érezte, hogy váltania kell, már régebb óta pedzegették orosz források, hogy kifelé áll a rúdja a Gazprom által támogatott csapattól, ám valahogy mindig maradt a háznál. Egészen idény nyárig, amíg is korábbi klubja, a Hannover hosszas alkudozás után potom 750 ezer euróért visszakapta. Már most úgy tűnik bomba üzlet volt megszerzése, sőt már lehet, hogy az árát vissza is hozta: három forduló után vezeti a Bundesliga kanadai pontlistáját, 2 góllal, és 5 gólpasszal. Szenzációsabb visszatérésről nem is álmodhatott volna.
Az első fordulóban még csak csereként lépett pályára, majd a második mérkőzésen máris kezdő volt. Mirko Slomka edző bizalmát pedig négy gólpasszal hálálta meg, tehát oroszlán része volt a wolfsburgi 0-4-ben. A harmadik körben a Werder Brement fogadták, ami ott körzeti rangadónak számít, ezért hatalmas várakozás övezte a találkozót. Huszti ismét kezdő volt: 6. percben szerzett gólja után a 10. percben már ismét gólpasszt jegyezhettünk fel neki, Andreasent szolgálta ki. Azonban a brémaiak a 74. percre egalizáltak. Deniz Aytekin bíró három perc hosszabbítást jelzett, amiben Huszti egy csodálatos ollózós gólt szerzett. Kirobbanó eufóriában ünnepelte csapatával, szurkolóival találatát. Csakhogy a bíró, mint utólag elismerte, kénytelen volt kiállítani, bármennyire is vérzett a saját szíve is miatta: ugyanis mint történt, Szabolcs két sárgát is kapott ünneplése miatt, egyrészt mert letépte mezét, másrészt mert kifutott a drukkerekhez. Az eltiltás ellen mindenki tiltakozott, hiszen kinek jó, hogy az abban a pillanatban egy kicsit szőrös szívű bíró miatt, az egyik legjobb formában lévő Bundesliga játákos kénytelen lesz kihagyni egy fordulót. A hannoveriek fellebbeztek is a szövetségnél, ám sikertelenül, hisz a szabály az szabály, így érvényben maradt Huszti elmeszelése, így kénytelen lesz kihagyni a most hétvégi mérkőzést. A Hannover 96 csapata a 4. fordulóban, a Hoffenheim ellenében lép pályára, idegenben. A magyar középpályás pedig maximum a lelátóról figyelheti az övéit, bár ezt már ő maga nyilatkozta a dpa-nak: „A csapat nélkülem is tud futballozni”. Higgyünk neki, megélt már egy pár dolgot, így, 29 éves korára.
Mindezek összegzéseként pedig ismét csak egy dologra gondolhatunk, ha rajtunk múlna, és mi lennénk Egervári, vagy Huszti helyében, mindent megtennénk a válogatottba való visszatérésért? Ezt mindenkinek saját joga eldönteni, Husztinak is, persze kritizálhatjuk, hogy hazafias kötelezettsége lenne pályára lépni a híres meggypiros mezben, de ez akkor is az Ő szuverén döntése marad. Sőt, amíg a teljes igazságot nem ismerjük, addig jobb, ha nem bántjuk Szabolcsot, mert még a végén soha többet nem látjuk magyar csapattársak oldalán.
Szerző:Balogh József
