Megérkezett Barcelonából az 1965-ben megnyert Vásárvárosok Kupájának hű másolata. Ezt a trófeát a Juventus torinói legyőzésével hódította el a zöld-fehér csapat.
A fradi.hu tájékoztatása szerint a Barcelona együttese megküldte a kupa élethű másolatát, amely a tegnapi nap folyamán megérkezett az Üllői útra. Eddig csak egy kicsinyített másolata volt a klub birtokába.
A serleg tehát „hazatért”. 1965. VI. 23-án Torinóban érte el eddigi legnagyobb sikerét a Ferencváros, amely a Juventust legyőzve szerezte meg a VVK serleget, és eddig egyedüli magyar klubcsapatként nyert nemzetközi klubtornát.
A korabeli Nemzeti Sport tudósítása a Juventus elleni döntőről:
„A torinói éjszakában így álltak fel Mészáros József, azaz Dodó bácsi tanítványai: Géczi – Novák, Mátrai, Horváth – Juhász, Orosz – Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. A még este is fülledt meleg alaposan próbára tette a játékosokat, így az első félidőben nem volt igazi küzdelem. Az olaszok támadólag léptek fel, de nem rohamoztak a várt elsöprő lendülettel. A magyar bajnokcsapat különösebb megerőltetés nélkül lefékezte a hazai akciókat, a hajrában ráadásul Albert nagy helyzetet ügyetlenkedett el.
Szünet után, a hőség enyhülésével, élénkebb lett a játék. A Juventus megpróbált erősíteni, ám a Fradi állta a sarat, és ahogy telt az idő, egyre inkább átvette az irányítást. Már többet támadott, és helyzetei is akadtak. Az egyik ilyennel pedig a 74. percben rendkívül fontos (lélektani) előnybe került: az előrehúzódó Novák jobbról a kapu elé ívelt, és a kiváló szezont futó veterán Fenyvesi doktor berobbanva közelről, egy földre pattintott fejessel bevette az olaszok kapuját.
A hátralévő időben hevesebb lett a küzdelem, de az FTC tervszerűen, higgadtan játszva elhárított minden veszélyt. Már csak az volt hátra, hogy Sir Stanley Rous, a FIFA legendás elnöke – ezúttal mint a VVK-bizottság első embere – átadja a trófeát Mátrainak, aki azt a magasba emelte. Nem volt e körül akkora show, mint manapság, de annál nagyobb boldogságot szerzett a magyar futballistáknak, hogy az olasz közönség jelentős hányada a helyén maradt, és hosszan tartó tapssal ismerte el a mieink produkcióját!”
Gavalovits Sándor
