Tegnap Isztambulban 1-1es döntetlent ért el a magyar válogatott, amivel a Hollandiában vereséget szenvedő románok előtt pontelőnnyel áll. Több játékos szerint is saját kezünkben van a sorsunk.
„Szerencsére felém jött a labda, egyből megpróbáltam eltekerni a kapus mellett, ami sikerült, ezzel tudtunk egyenlíteni. Amikor beálltam, akkor már egy nullára égtünk, így átálltunk kétcsatáros játékra. Szalai Ádám dolgát kellett megkönnyítenem, úgy néz ki, hogy összejött. Mivel a nagy eső miatt mély volt a talaj, bíztam benne, hogy a török védők hibázni fognak. Szerencsére hibáztak is. Már pénteken is úgy készültem a románok ellen, hogy ha lehetőséget kapok, szeretnék bizonyítani. Akkor ez még nem jött össze, most azonban igen, és úgy érzem, éltem is a lehetőséggel. Hogy mit éreztem a gólom után? Nem tudom szavakba önteni, hihetetlenül boldog vagyok.” – értékelte önmaga és csapata teljesítményét Böde Dániel.
„Nyilván az ember nyerni szeretne, de elég szoros a versenyfutás, az idegenben szerzett összes pontnak lehet örülni, főleg Törökországban. Nem is nekünk állt a meccs, annak ellenére, hogy voltak szépen kidolgozott helyzeteink. Nem lehetünk elégedetlenek, kezünkben van a sorsunk, és ez nagyon fontos. Sokszor beszorítottak minket a törökök, de azt gondolom, hogy a védelem elég stabilan állt a lábán, tényleg csapatként működtünk ma, próbáltuk segíteni egymást. A nagy nyomás ellenére így is megvoltak a helyzeteink ahhoz, hogy megszerezzük a vezetést, több nagy helyzetet is kialakítottunk. Nem vagyok elégedetlen ezzel az egy ponttal, mert még mindig a saját kezünkben van a sorsunk, és megvan a reális esélyünk ahhoz, hogy továbbmenjünk, csak folytatni kell ezt az elkezdett utat, és akkor nem lesz gond. Senki nem szeret lejönni a pályáról, főleg nem sérülés miatt. Kicsit csalódott voltam, mert kimondva kimondatlanul úgy éreztem, kicsit cserben hagytam a csapatot – önhibámon kívül,de szerettem volna segíteni, és éreztem, hogy nem is ment rosszul a játék. Utána maradt az, hogy az oldalvonalon kívülről tudtam nézni a játékot, ami sokkal rosszabb, mert sokkal lassabban telnek a másodpercek – főleg, amikor az ellenfél támad. Nagyon örülök, hogy a helyemre beálló Guzmics Ricsi nagyon jól megoldotta a feladatát, erre van szükségünk, hogy aki bejön, segíteni tud a csapaton. Nagyszerű volt a hangulat, igazából, a kezdő sípszó után én ki tudtam zárni. Profi játékosok vagyunk, erre fel kell készülni, hogy ötvenezer ember szid, vagy éppen az ellenfélnek szurkol, én ha tehetném, minden héten ilyen hangulatban játszanék.” – tekintett vissza Korcsmár Zsolt a törökök elleni találkozóra.
Király Gábor amondó, hogy nem vesztettünk két pontot, hanem nyertünk egyet: „Nyertünk egy pontot a törökök ellen. Nagyon egységes volt a csapat, főleg védekezésben, zártak voltunk, kevés lehetőséget adtunk a törököknek, emellett azért nekik is, nekünk is voltak lehetőségeink. Nulla egy után mindent elmond a csapat erősségéről és tartásáról, hogy ki tudtunk egyenlíteni, és megtartottuk ezt az eredményt. A román és a török meccs a két véglet, az egyik szurkolók nélkül, a másik meg egy felélénkült szurkolótábor előtt. Úgy érzem, hogy ezt a helyzetet a csapat mind a két meccsen jól tudta kezelni. Véleményem szerint ez a két selejtező arra volt elég, hogy tartsuk a távolságot a konkurenciától, sőt, egy ponttal növelni is tudtuk az előnyt. Lehetett volna több, de én úgy érzem, hogy valahol visszaadta a sors, hogy a románok ellen az utolsó percben gólt kaptunk, és a törökök ellen nagyon értékes pontot szereztünk.”
„A Törökországban szerzett egy pont még nagyon fontos lehet a végelszámolásnál. Csalódottak vagyunk a románok elleni meccs miatt, ahol már zsebben éreztük a három pontot, de bízunk benne, hogy nem ez lesz a döntő, hanem a bukaresti meccs, és Romániában sikerül majd nyernünk.” – tekintett előre Hajnal Tamás.
„Végig éreztem, hogy szerepet kapok ma. Nagy a terhelés, öt nap alatt két meccs, ilyenkor sajnos benne van a pakliban, hogy az ember elfárad. Lélekben, fejben fel voltam rá készülve, hogy játszani fogok A feladatát ilyenkor már mindenki tudja, így azt kell mondanom, semmi különöset. Átbeszéltük, mi a dolgom, mire figyeljek, és azt kérte, legyek nyugodt. Nagyon pozitív volt mindenki, azt mondták a társak, hogy jól szálltam be, és én is úgy éreztem, hogy nem okoztam csalódást.” – beszélt a tegnap estéről Guzmics Richárd a nyugat.hu-nak.
Gavalovits Sándor
