Következő cikkünkben annak próbálunk meg utána járni, vajon érdemes-e bármelyik kulcsjátékosnak eligazolnia Dortmundból. Ennek demonstrálása során igyekszünk példákat hozni a múltból, ami sok jelenlegi kerettag előtt példával járhatna. Ám mint tudjuk: a pénz nagy úr, sok embert képes megváltoztatni, sokan csinálnak miatta őrültségeket, és ne feledjük: a focisták is csak emberek.
Nuri Sahin. A futball világában akár csak kicsit is jártas halandók körében bizonyára ismert e név. A Németországban született török válogatott labdarúgó a Borussia Dortmund akadémiájának neveltje, majd fejlődése érdekében 2007-ben a holland Feyenoord csapatához került kölcsönbe. Jól sikerült számára az egy éves kölcsönjáték, hiszen alapembere lett a Holland Kupa győzelmet ünneplő rotterdami csapatnak, majd a szezon végén visszatért Németországba. Ekkor 2008-at írtunk, azt az évet, amikor Jürgen Klopp került a vezetőedzői pozícióba. A jelenleg is a klub alkalmazásában álló tréner felügyelete mellett a középpályás tovább fejlődött, a szezon végére már kihagyhatatlanná vált a csapatból. A 2010/11-es szezonban, amikor bajnoki címet ünnepelhetett a Borussia, több csapat érdeklődését is felkeltette, majd a Real Madrid ajánlatára bólintott rá. Ekkor kezdődtek a bonyodalmak, ami intő jel lehetne a klub játékosai számára.
Sahint a szezon végén a német bajnokság legjobb játékosává választották, ő pedig Xabi Alonso helyettese szeretett volna lenni a Realnál. Ám bebizonyosodott, hogy a szomszéd fűje nem mindig zöldebb, hiszen két év elteltével ismét a sárga-feketék keretében olvashatjuk a nevét. Madridban csupán négy mérkőzés jutott neki, majd az idei szezonra kölcsönbe Liverpoolba került, ahol hét mérkőzésen 448 játékperc jutott számára. Aztán télen végre hazatért, ám már nem az a játékos volt, mint aki annak idején búcsút intett a Signal Iduna Parknak. Problémák elsősorban az önbizalmával és állóképességével adódtak, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy másfél év alatt összesen 575 percet töltött pályán klubcsapataiban.
Vagy itt van Kagawa esete. A japán játékmester 16 millió euró ellenében került tavaly nyáron Manchesterbe a vörös ördögökhöz, ahol eddig négy mérkőzést játszott végig, összesen pedig 18 találkozón jutott szóhoz. Nyilvánvalóan nem erre számított, amikor körbeudvarolta az angol csapat. Nemrég szóba is került, hogy esetleg őt is visszahoznák Dortmundba, ám erről Manchesterben nem akartak hallani. Hogy a japán és ázsiai piacon jól fogyó Kagawa mezek, vagy a játékos fontos szerepe miatt, azt nem szeretnénk megítélni, mindenki döntse el magának. Ám ez az eset is egyelőre azt mutatja, hogy legyen bármekkora becsben egy játékos a Borussiánál, más csapatba, új közegbe kerülve már korántsem tud úgy teljesíteni, mint előtte. Éppen erre célzott egy decemberi nyilatkozata során Hans – Joachim Watzke, a klub ügyvezetője: „Melyik játékos boldogabb most azok közül, akik elhagytak minket? Kagawa? Sahin? Barrios? Egyikük sem.”
Éppen az ilyen esetek lehetnek figyelmeztető jelek a most megkörnyékezett játékosok számára. Götze átigazolása ugye már biztos a Bayern csapatához, Lewandowski is egyre inkább távozó félben, Hummels, Gündogan és Reus pedig szintén több csapat kívánságlistáján szerepel. Épp utóbbi játékos az, aki Götzéhez hasonlóan szeretne egy kivásárlási záradékot kiharcolni új szerződésébe, ami a klubhoz közel állók szerint 35 millió euró lenne. Ez is rávilágít arra, hogy a Borussia Dortmund csupán egy kis hal az európai labdarúgás tavában. Dicséretre méltó ugyan, ahogyan a csapat felállt az anyagi csőd széléről az elmúlt tíz évben, és májusban már Bajnokok Ligája döntőt játszhat, ám egyelőre még így sem képes versenyezni a legnagyobbakkal. Sem hírnévben, sem financiálisan.
Hummels és Gündogan is jobban tenné, ha kétszer meggondolná, merre veszi az irányt, hiszen semmi sem garantálja számukra, hogy máshol is ilyen fontos szerepet játszanak majd. Habár tehetségük vitathatatlan, mindkét játékosból Dortmundban faragtak igazi sztárt. Ezt a tételt bátran alkalmazhatjuk Lewandowskira is, aki 2010-ben érkezett a klubhoz. Kezdetben csak nagy munkabírásáról volt híres, majd az előző szezonban Barrios sérülésének köszönhetően élt a bizalommal.
A fentebb leírtakkal persze nem azt akarjuk sugallni, hogy senki ne igazoljon el Dortmundból, hiszen ezek az esetek csak kivételek is lehetnek. Mindenki a saját sikerének kovácsa, amit eddig elértek, azt nem a véletlennek köszönhetik, ezek csupán érdekességek voltak. Ám bárhogyan is döntenek az érintett játékosok a nyár folyamán, egyben biztosak lehetünk: Jürgen Klopp ismét megtalálja majd azokat a tehetségeket, akiket olcsón a klubhoz tud csábítani, majd fokozatosan beépíteni az első csapatba.
Nektek mi a véleményetek a témáról?
Móra Tamás
