A Videoton debreceni vereségének köszönhetően három fordulóval a vége előtt bajnok lett a Győri ETO. A győriek egy izgalmas mérkőzésen szerezték meg hazai pályán a három pontot, ami negyedik bajnoki címüket jelenti. Legutóbb pont harminc éve örülhettek elsőségnek.
A Ferencváros 2004. óta nem tudta győztesen elhagyni a pályát Győrben, most erre készültek Ricardo Moniz fiai. Ennek érdekében támadólag léptek fel, és az ötödik percben Csukics révén majdnem a vezetést is megszerezték. Jó iramban kezdődött a találkozó, a nagy tét ellenére inkább a vendégek próbáltak irányítani, akik igyekeztek már a saját térfelén letámadni az ETO-t. Húsz perc elteltével megállapíthattuk, hogy a hazaiak ismét kontrákra rendezkedtek be, amiből csupán egyszer-egyszer sikerült megiramodniuk. 28 percet kellett várni az első nagy győri helyzetre, Trajkovics végül a nagy bedobást követően a kapu fölé fejelt. A Fradinál főként Leonardo volt elemében, míg hátul Besics játszott tanári módon. A bosnyák játékos ha így folytatja tovább, vélhetően nem sokáig marad a fővárosi csapat alkalmazásában. A betömörülő védelem ellen távoli lövésekkel próbálkoztak a vendégek, ám ha néhány centivel is, de eltévesztették a célt. Az első félidő lefújásakor megállapíthattuk, hogy számtalan lehetősége ellenére egyet sem tudott kihasználni Ricardo Moniz csapata, míg a hazaiak betömörülve átadták a területet ellenfelüknek a kontrákban bízva, így a félidőre gól nélküli állás mellett vonultak a csapatok.
A második félidőre kapust cserélt Pintér Attila, hiszen Sztevanovics számára fájós dereka miatt már a kirúgások elvégzése is gondot okozott. A szünet után teljesen más felfogásban játszott az ETO, kijjebb jöttek a szorításból. Az 54. percben Varga Roland már csak a kapussal állt szemben, Jova eszén végül nem tudott túljárni a szélső. Már ez a helyzet is előrevetítette, hogy megpróbálja eldönteni a bajnoki címet a győri csapat. Közel egyórányi játék után Alempijevics helyezkedési hibája megpecsételte csapata sorsát, hiszen a játékos lerántotta Andricsot a büntetőterületen belül, ami kiállítást és büntetőt vont maga után. A letett labda mögé Völgyi állt, aki nem is hibázott, így már csak meg kellett őriznie előnyét a hazai csapatnak. Egy percre rá aztán Völgyit is kiállította a játékvezető, miután megkapta második sárgáját Böde lekönyöklése miatt. A két kiállításra cserékkel reagáltak az edzők, ám továbbra is jó mérkőzést láthattunk. Egy szép összjáték után Besics majdnem egyenlített, a kapufa azonban nem vele volt. Az utolsó húsz percre ismét visszaállt a Győr, majd újabb kiállítás következett: Strestík hátulról nagyon csúnyán rácsúszott Leonardo lábára, aminek következtében a brazil játékos bokája el is tört. A maradék időben saját kapuja elé szegezte ugyan a fővárosi csapat vendéglátóját, egyenlíteniük viszont nem sikerült, így történelme negyedik bajnoki címét szerezte a Győri ETO.
Győri ETO – Ferencváros 1:0 (0:0)
Győr, 13500 néző Vezette: Farkas
Gólszerző: Völgyi (60. – büntetőből) Sárga lap: Völgyi (33.) illetve Besics (50.), Csukics (69.), Böde (87.) Kiállítva:Völgyi (61.), Strestík (79.) illetve Alempijevics (59.)
Pintér Attila (Győr):– “A mérkőzés értékelését megelőzően azt szeretném mondani, hogy kapott ez a csapat hideget, meleget, amit nem érdemeltek meg a játékosaim. Vannak emberek, akik úgy formálnak véleményt, értékelnek futballtudást, hogy nincsenek tisztában azzal, milyen szakmai munkát végeznek egy-egy klubnál. Fájó pont volt számunkra, hogy szinte az egész szezon folyamán kívülről megpróbáltak minket az egyensúlyunkból kibillenteni, de szerencsére ez nem sikerült. Gratulálok a csapatnak az egész éves teljesítményéhez, szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik mindig bíztak bennem. Különös tekintettel Tarsoly Csabára, aki sok telefonhívást kapott, hogy ne én legyek a csapat vezetőedzője, de végig bízott bennem, és ennek bajnoki cím lett a jutalma.“
Ricardo Moniz (FTC):– “Gratulálunk a Győrnek a bajnoki címhez. Nagyon nagy csalódás ez a meccs a számunkra, hiszen alaposan megcsappantak az esélyeink az EL-t érő helyekre. Az első félidőben 3-4 gólt lőhettünk volna, de nem sikerültek az utolsó passzok, vagy maga a befejezés. Bár mezőnyfölényben voltunk, tudtuk, hogy veszélyes az ellenfél, a semmiből is képesek helyzetbe kerülni a gyors embereik révén. A második félidőben nem voltunk hatékonyak a széleken, nem tudtuk Bödét megjátszani, csak Leonardo révén tudtunk lekötni egy-egy embert. A tizenegyessel és a kissé szigorú piros lappal megfordult a meccs menete, és talán felróható a csapatnak, hogy nem tudott emberelőnyben fordítani a meccs menetén. A legszomorúbb, ami Leonardóval történt. Próbáltunk kreatív játékosokat hozni, de azt látjuk, hogy a bírók nem védik meg őket. Úgy tűnik, eltört a bokája, és lássuk be, a korábban látottak alapján ez nem is volt meglepetés, hogy megtörténhetett. És még ő kapott négy sárgát…Ráadásul voltak olyan hangok, amelyek épp arról beszéltek, hogyan kell őt provokálni. Szomorú, hogy a magyar futball elvesztette őt, egy időre biztosan. Figyelnie kell az ilyenekre az MLSZ-nek is, hogy ezt ne hagyja a jövőben. Mindenkinek le kell vonnia a tanulságot ebből.“
