Három mérkőzést rendeztek a labdarúgó NB I-ben, ezeken összesen öt gól esett. A Győr játékosai győzelemmel búcsúztak hazai közönségüktől, valamint átvették a bajnoki címért járó trófeát és az aranyérmeket.
Kezdjük a legkorábban, délután kettőtől játszott Kaposvár – Paks mérkőzéssel az összefoglalót. Tétje már egyik csapat számára sem volt a találkozónak, ennek következtében elég langyos, álmos színvonalú találkozót játszottak a felek, amelyen sem a hazai, sem pedig a vendég zöld-fehérek nem tudtak fölényt kialakítani. Jellemzően az első lehetőséget a hazaiak hagyták ki fél óra elteltével: Waltner forgatta be Szabót, ám lövését Csernyánszki fogta. Majd nem sokkal később Balázs Benjámin egy felfejelt labdát Fiolát megelőzve bólintott a magatehetetlen Csernyánszki kapujába. Az első játékrész lényegi része ezzel le is zárult. A folytatásban próbálkozott a Paks, de igazi helyzetet nem tudott teremteni. Lázok kiállítása újabb fordulópontot jelentett, hiszen onnantól kezdve a tolnai csapat hiába támadt fel, Bartha révén a legnagyobb egyenlítési lehetőséget is kihagyták, míg a somogyiak megelégedtek az egygólos sikerrel, amelyet megérdemelten szereztek meg. A paksiak ezzel sorozatban negyedik vereségüket szenvedték el. Ilyenre még nem volt példa, amióta élvonalbeli csapata van Tolna megyének.
Kaposvár: Hajdúch – Okuka, Kovács O., Hegedüs D. (Zámbó, 57.), Jánvári – Addo, Pedro – Balázs B., Safaric, Haruna (Thian, 74.) – Waltner (Pavlovic, 80.) Paks: Csernyánszki – Heffler T., Éger, Fiola, Szabó J. – Lázok, Sifter, Bartha – Könyves (Kiss T., 58.), Eppel (Vayer, 67.), Heffler N. (Kovács G., 81.)
g.: Balázs B. (36.) s.: Könyves N. (20.), Kovács O. (23.), Eppel (55.), Pedro (78.), Zámbó (83.), Safaric (90+2.) kiállítva: Lázok (64.)
Edzőszemmel: Prukner László (Kaposvár): „Ahogyan előzetesen is elmondtam, nekünk most az eredmény volt az elsődleges, mert a tavaszt elszúrtuk, nem voltunk eredményesek. Ezért aztán nagyon örülök, hogy nagy küzdelemben, egy szerencsés góllal meglett a győzelem. Más szakmai értékelésbe most nem mennék bele, mert csak belemagyarázás lenne.”
Tomiszlav Szivics (Paks): „Négy-öt ziccerünk is volt, egy gólt sem szereztünk. Az első félidőben olyan labdakezelési hibánk is volt, ami általános iskolás szintű, másképp nem lehet mondani. Az nem lehet, hogy egy paksi csapatnak tíz gólhelyzetet kell teremteni egy gólhoz. A gól pedig, amit kaptunk, nem vicc-, hanem rajzfilm-kategória. Most szerencsére lesz idő átgondolni a dolgokat, lesz mit helyrerakni. „
A találkozó összefoglalója:
Sorban a következő találkozó Kispesten zajlott, ahol a már biztosan búcsúzó Eger vendégszerepelt, és ezúttal sem sikerült pontot szereznie a Mészáros Ferenc irányította együttesnek. Érdekessége ennek a történetnek, hogy Mészáros a múlt héten felmondott, és ezúttal sem ő ült a kispadra, hanem Vojtekovszki Csaba irányította az egrieket. Maga a mérkőzés a hazaiak dominanciájáról szólt. Az egriek nem sok mindent tudtak kezdeni a stabilan védekező, és a helyzeteivel jobban sáfárkodó kispestiek mellett. Igaz mindkét együttes a legalacsonyabb fokozatban kezdte a mérkőzést. Az első igazán veszélyes helyzetet Diaby hagyta ki a tizenkilencedik percben, aki a Martíneztől kapott labdát lőtte sarokra, ám Sztankó védeni tudott. Három perccel később Lanzafame kényszerítőzött Vécseivel, majd huszonkét méterről kilőtte a jobb alsót. Innentől kezdve nyugodtan játszottak a piros-feketék, míg az egriek egy szabadrúgással veszélyeztettek. Az első félidő utolsó lehetősége Lanzafame nevéhez fűződik, azonban az olasz támadó lövésébe Németh vetette bele magát.
A folytatás is a fővárosiaké volt. Ekkor az egriek a félpályát alig lépte át a hevesi együttes. Mígnem húsz perccel a találkozó vége előtt Vernes lépett ki Lanzafame labdájával, ám Sztankó már csak elütni tudta a kispesti támadót. A játékvezető a kapust kiállította, a hazaiak büntetőt rúghattak. Ezúttal vita sem volt ki lövi a tizenegyest: Lanzafame higgadtan értékesítette. A maradék időben egy Nagy Gergő lövés kötött ki az emberhátrányban védekező egri kapuban, eldöntve végleg a találkozót. A Honvéd ezzel a sikerrel fellépett a dobogó harmadik fokára, három ponttal ellépve az MTK-tól.
Honvéd: Kemenes – Lovric, Ignjatovic, Alcibiade, Baráth – Zivanovic (Nagy G., 54.), Hidi, Vécsei (Lőrinczy, 75.), Diaby (Vernes, 60.) – Lanzafame, Martínez Eger: Sztankó – Mecinovic, Vidovic, Koné – Kasza, Katona – Horváth Z., Albert Á. (Kabele, 65.), Farkas Á. (Brljak, 71.) – Németh N. (Zvara, 83.), Buacs
g.: Lanzafame (22., 73. – a másodikat 11-esből), Nagy G. (76.) s.: Mecinovic (13.), Ignjatovic (17.), Farkas Á. (34.), Diaby (41.), Kasza (43.), kiállítva: Sztankó (70.)
Edzőszemmel: Marco Rossi (Honvéd): „Elsősorban köszönetemet szeretném kifejezni az Egernek, hogy kiálltak a mai mérkőzésre, és végig becsületesen küzdöttek. A fair play kiemelt fontosságú a sportban, még egyszer köszönjük! A mai meccs előtt tudtuk, hogy egy védekező felfogásban pályára lépő csapat lesz az ellenfelünk. A labda gyors járatásával igyekeztünk feltörni a védelmüket, ez végül több alkalommal is sikerült. Összességében elégedett vagyok az eredménnyel. Természetesen már gondolunk az Európa Ligára, de hátra van még egy meccsünk. Jövő héten is végig keményen kell dolgoznunk, de nagyon fontos, hogy most már a saját kezünkben van a sorsunk!”
Vojtekovszki Csaba (Eger): „Először is gratulálok a Honvédnak, egy nagyon jó csapat volt az ellenfelünk a mai napon. A lehetőségeinkhez mérten egy ideig jól tartottuk magunkat, azonban amikor már fogyott az erőnk, kijött a nagyobb tudáskülönbség. Úgy néz ki, hogy a tulajdonosi viszonyok rendeződtek, a korábbi szakmai stábbal is sikerült megegyezésre jutni. Jelenleg megbízott edzőként irányítom a csapatot, a megbízatásom egyelőre az utolsó két mérkőzésre szól.”
És el is érkeztünk az utolsó mai találkozóhoz, amelyen a Győr magabiztosan futballozva győzte le Trajkovic szemfüles góljával az MTK-t. A már bajnok kisalföldiek célja nem lehetett más, mint a bajnoki trófeát győztes meccs után vehessék át. Ennek szellemében kezdték a találkozót, ám eleinte az MTK akarata érvényesült, akik a bevonuláskor díszsorfalat állva köszöntötték 2012-2013 magyar bajnokát. A kék-fehérek (ezúttal fekete-rózsaszínben) saját stílusukkal próbálták áttörni a hazaiak védelmét, de egy-egy kósza lövéstől eltekintve nem sok sikerrel. A legnagyobb helyezetek is a fővárosiak nevéhez fűződnek. Előbb Pölöskei Zsolt lőtt kevéssel mellé, majd Rafe Wolfe fejelhetett, de ez is mellé. Kanta József is elengedett egy remek lövést jobbról, a jobb felső irányába, ám Kamenár magabiztosan védett, a szöglet után Vukmir megijedhetett a kivetődő kapustól, mert az ötösről csúnyán fölé lőtt. A huszadik percig egyetlen ETO lehetőséget sem jegyezhettünk fel, akkor azonban Völgyi lövésébe beletette a lábát Nikola Trajkovic, a labda pedig a tehetetlen Groppioni mellett a bal alsóban kötött ki. Ezzel pedig megvolt a hőn áhított vezetés a hazaiaknak. A következő hazai támadásban is főszerepet játszott Trajkovic: a bizonytalankodó Kálnoki Kis hagyta el a labdát, amit a szerb légiós elcsent, majd a kapu előtt önzetlenül a felfutó Dinjar elé tálalt, ám a védő nem talált kaput. A félidő utolsó momentuma az MTK-s Wolfe nevéhez fűződik, aki tizenötről lőhetett, de jócskán mellé.
Fordulás után szinte azonnal egy véleményes Völgyi-kezezés miatt méltatlankodtak az MTK-sok. Ám a visszajátszások alapján jogosan intett továbbot intett Szabó Zsolt. Ezután ismét egy Wolfe-fejes okozott veszélyt, de kevéssel mellé ment. A szünetben beálló Tischler Patrik több ízben is helyzetbe tudott kerülni, de a gól csak nem akart megszületni. Egy Dinjar lövés is mellément. A hajrában aztán újfent egyenlíthetett volna Garami József legénysége, ám Tischler ezúttal nem a lövést választotta, így oda lett a lehetőség. A kontrából Nicorec fejelt Groppioni kezébe. Majd előbb Bese lőhetett kétszer is, Kamenár mindkétszer a helyén volt. A vége tehát hazai győzelem lett, amit az MTK bánhat igazán, hiszen a Honvéd sikerével leszorult a dobogóról.
Győri ETO – MTK 1-0 (1-0) ETO Park, 4500 néző, vezette: Szabó Zsolt
Edzőszemmel: Pintér Attila (Győr): „Nagyon keveset tudtam Filippel lenni, nagyon sokat voltam kint a pályán, nagyon sokat dolgoztunk, hogy minél eredményesebb legyen az a csapat. De amikor csak tudtam, mindig vele voltam. Szerettünk volna úgy elbúcsúzni a hazai közönségtől, olyan szépen, hogy méltó legyen ahhoz, amit egész évben felépítettünk. Ez a csapat tartalékosan is mindent megtett a győzelemért. Már a Fradi elleni mérkőzés után megünnepeltük a bajnoki győzelmet, de most is lesz egy kis ünnepség.”
