Sokáig az élmezőny mögött tanyázott a Paks, ám a szezon közbeni két edzőváltás után visszaesett a tolnaiak teljesítménye. A tavasz első meccsén, Újpesten aratott kiütéses győzelem után hullámvölgybe került az ekkor már Tomiszlav Szivics irányította zöld-fehér brigád, ám egy-egy fellángolással még sikerült valamelyest javítani, de az utolsó hat elvesztett bajnokival majdnem a kiesés szélére sodródott a csapat.
13. MVM Paks 8 győzelem 11 döntetlen 11 vereség 40-38 35 pont
Az őszi szezonban az első játéknapon még Kis Károllyal szenvedett vereséget a Pécstől, majd Máté Csaba ideiglenes kinevezése után három döntetlent és egy vereséget ért el a Paks. Amikor az ötödik forduló után Tomiszlav Szivics vette át az irányítást. Vele megtáltosodtak Éger Lászlóék, ám ekkor is voltak olyan összecsapások, amikor sorozatban négy döntetlent szedtek össze, de ebben a periódusban már a győzelmek is jöttek. Mindazonáltal az őszi szezon végeztével az előkelő hatodik helyen álltak a paksiak. A tavaszi rajton aztán minden összejött az Újpest ellen – 6-0-ra kiütötték a lila-fehéreket – idegenben, ám következett egy kisebb hullámvölgy, amiből a Diósgyőr ellen még kikászálódott a tolnai alakulat, de a Videoton ellen újfent vereségbe futott bele a Paks. A bajnok Győr elleni 4-3-as siker értékét növeli, hogy háromgólos hátrányból tudtak felállni Tököliék. A győri siker után azonban megtört valami, mert sorozatban szenvedte el a vereségeket a Szivics-legénység. Ennek következtében meg sem álltak a tizenharmadik pozícióig, ami történelmi mélypont a zöld-fehérek eddigi élvonalbeli szereplése során.
Az edző személye pedig garancia lehetett volna a jó szereplésre, hiszen Szivics karakán, magabiztos és egyben remekül felkészült szakembernek számít. A korábbi kecskeméti tréner a hatos vereség-sorozat közben kifakadt nem egyszer a játékosok teljesítményére, ám ez sem segített, a zuhanást nem tudta megállítani a szerb-magyar szakember, aki a szezon végeztével Diósgyőrbe költözött.
Ami a hátteret illeti, minden adva volt a megfelelő munkához. A Paks azon kevés együttes közé tartozik, ahol nem voltak elmaradások a fizetésekben, illetve az infrastruktúra is minden igényt kielégít. Ráadásul a hagyományokkal sem szakítottak, azaz csak magyar játékosokkal szerepeltek ebben az idényben is. A keret adott volt, igaz az egyik legidősebb játékosállománnyal rendelkeznek, ami a mérkőzések hajráiban sokszor látszott. A következő idényben még kérdéses, hogy kinek a kezébe kerül a vezetőedzői poszt.
Házi góllövőlista:
9 gólos: Lázok János
7 gólos: Simon Attila (csak ősszel játszott a csapatban)
6 gólos: Tököli Attila
4 gólos: Eppel Márton
Legtöbb találkozón pályára lépett játékosok:
29 mérkőzés: Heffler Tibor
28 mérkőzés: Éger László
26 mérkőzés: Tököli Attila, Bartha László, Fiola Attila
25 mérkőzés: Szabó János, Sifter Tamás
Legtöbb gólpassz:
5: Vayer Gábor
4: Tököli Attila
3: Szabó János
Kanadai táblázat (gól + gólpassz):
11 pont: Lázok János (9+2)
10 pont: Tököli Attila (6+4)
7 pont: Simon Attila (7+0)
6 pont: Vayer Gábor (1+5)
6 pont: Eppel Márton (4+2)
Legtöbb játszott perc:
2521: Heffler Tibor
2496: Éger László
2310: Fiola Attila
2221: Szabó János
2166: Sifter Tamás
Legdrágább játékosok a transfermarkt.de szerint (euróban):
300 ezer: Heffler Tibor
300 ezer: Fiola Attila
250 ezer: Bartha László
250 ezer: Lázok János
250 ezer: Heffler Norbert
250 ezer: Kulcsár Dávid
250 ezer: Kovács Gábor
250 ezer: Bori Gábor
200 ezer: Sifter Tamás
200 ezer: Könyves Norbert
200 ezer: Báló Tamás
Gavalovits Sándor
