Éjszaka végre eljött az idei nyár várva várt sláger mérkőzése. Végre egy olyan torna, ahol a döntőben a két, előzetesen is legnagyobb esélyesnek kikiáltott csapatok találkoztak. A végeredmény pedig végül hűen tükrözte a világ futball trendjében, folyamatban lévő változásokat.
Az általános közvélemény szerint is a világ két legerősebb válogatottja, a kétszeresen is címvédő, nem mellesleg házigazda Brazília, és a 2009-es bronzérmes Spanyolország csapott össze, a rioi Maracana Stadion több mint 70 ezer látogatója előtt. A Konföderációs Kupa idei fináléját a holland Björn Kuipers vezette, utólagosan tekintve, nagyobb hibák nélkül, bár a laposztogatásnál nem értett egyet vele sok mindenki.
Az aranymezes „Selecao” jobban nem is kezdhette volna a találkozót, ugyanis a Fluminense játékosa, Fred már a 2. percben megszerezte a vezetést. Sőt, hamar 2-0 is lehetett volna az állás, ám a Chelsea 21 éves csillaga, Oscar pár centivel eltévesztette a hispán ketrecet. A betömörülő, térszűkítő hazai védelem miatt, a spanyolok nem voltak képesek komplett „tiki-taka” támadások kiépítésére, így folyamatosan hatástalan beadásokkal próbálkoztak. Az első 30 perc jobbára nem is a helyzetek sokaságáról, hanem a nem kevés tüskéről maradhatott emlékezetes: ekkorra már besárgult Arbeloa, és Sergio Ramos is a „vendégek” védelméből, köszönhetően Neymar, és Oscar remek homorításainak is, amit Kuipers rendre meg is evett.
A 40. minutumban egalizálhatott volna a „Vörös Fúria”, ám a gyors kontra végén Pedro hiába emelte el a kilépő Júlio César mellett a labdát, David Luiz hatalmasat mentett. És amikor már mindenki azt hitte, hogy 1-0-lal vonulnak pihenni a csapatok, jött a hideg zuhany! Neymar váltotta gólra OScar passzát, kétgólosra növelve a brazil előnyt.
A szünetben egyértelműen leszűrhető volt, hogy teljesen megérdemelt a „Selecao” vezetése, még a spanyol labdabirtoklási fölény ellenére is. Scolari fiai saját játékukat játszva magabiztosan vezettek.
A folytatásra csere volt az európaiaknál: Azpilicueta állt be, az ideges, és körülményes Arbeloa helyett. Előbbi mindjárt tevékeny részese is lett a harmadik vendéglátó gólnak. Fred szerezte meg második, a tornán pedig az ötödik gólját, amivel végül Fernando Torres-szel együtt társgólkirály lett.
Ezt követően nem sokkal Del Bosque változtatni próbált csapatán, a meglepetésre a kezdőbe kerülő Mata helyett beállította a Manchester City újfiúját, Jesús Navast. Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen urtóbbi játékos pár pillanattal később büntetőt harcolt ki, amit meglepő módon a védő, Sergio Ramos vállalt be, és hibázott el. Ekkor láthatóan is megtörtek a spanyolok, kivéve az 58. minutumban beállt David Villa-t, csak hát egy fecske nem csinál nyarat.
Sőt, újabb szögként a világbajnok koporsójába, a barcelonai Gerard Piqué buktatta jövőbeni csapattársát, a kapura törő Neymart, amit a játékvezető egy piros lappal honorált. A megítélt szabadrúgást egyébként a sértett rúgta fölé. Az utolsó 10-15 percre már érezhető volt, hogy maguk a spanyolok is feladták a reményt, talán csak a sokat szenvedett, és szapult David Villa akart még bizonyítani.
A 87. percben hozta le Scolari, a torna talán legnagyobb felfedezettjét, Paulinhot, nagy taps közepette. Az utolsó percekre, és a két perces ráadásban már csak békés, és beletörődött labdázás folyt. A 3-0 már nem változott, Brazília zsinórban harmadjára, összességében negyedjére nyerte meg a kupát, és ami még fontosabb, hazai környezetben mutatta meg, hogy jövőre a Világbajnokság nagy esélyesének számít.
Brazília – Spanyolország 3-0 (2-0)
Maracana, Rio de Janeiro
Vezette: Björn Kuipers (holland)
Brazília: úlio César – Dani Alves, Thiago Silva, David Luiz, Marcelo – Paulinho (Hernanes, 88. perc), Luiz Gustavo – Hulk (Jadson, 73.), Oscar, Neymar – Fred (Jo, 79.).
Spanyolország: Casillas – Arbeloa (Azpilicueta, a szünetben), Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – Busquets, Xavi, Iniesta – Pedro, Mata (Jesús Navas, 52. perc), Torres (Villa, 59.).
Gólszerzők: Fred (2., 47. perc), Nemyar (44.)
Sárgalapok: Arbeloa (15. perc), Sergio Ramos (28.)
Piroslapok: Piqué (68. perc)
Balogh József
