Mint arról mi is beszámoltunk, a sajószentpéteri lány, Szász Kitti megvédte címét a Tokióban rendezett freestyle világbajnokságon. A labdazsonglőr mesélt a fociclub.hu-nak az első lépésekről, a felkészüléséről, valamint a közelmúltbeli prágai és tokiói megmérettetésről, valamint jövőbeni terveiről is.
A mindig mosolygós lány készségesen osztotta meg velünk élményeit, illetve az idehaza tapasztalható fejlődésről is ejtett néhány szót.
Mit jelentenek neked ezek a címek?
Szász Kitti: Azt, hogy elértem a célom, s hogy sikerült megvalósítani azt, amiért hónapokat edzettem, készültem. Eddig két Red Bull Street Style világbajnokságot szerveztek nőknek, és mindkettő után én mehettem haza az első díjjal, ami óriási teljesítmény.
Kik inspiráltak, hogy a freestyle-fociban bontakoztasd ki tehetségedet, illetve van-e példaképed, akitől el tudsz lesni trükköket?
Sz. K.: Soufiane Touzani, holland freestyler első videója adta a kezdeti löketet, majd folyamatosan fedeztem fel új freestyle videókat, melyek motiváltak az újabb trükkök, s kombinációk elsajátítására. Nagy kedvencem még az egyik magyar srác, Karászi Roland is, akinek nagyon szép stílusa, s hihetetlen technikás lábai vannak.
Fociztál-e valamikor akár kis, akár nagypályán?
Sz. K.: Egyszer játszottam egy gimnáziumi kispályás női futsal meccsen, de más közöm nincs a focihoz. Egy-két jó cselem van, lőni tudok, de futni nem szeretek, illetve mivel ez csapatsport, az enyém pedig egyéni, ezért az összjátékkal lennének problémáim.
Látsz-e most olyan fiatalt, aki később sokra viheti ebben a műfajban?
Sz. K.: Sajnos nem sok freestyle foci találkozó van Magyarországon, ezért nehéz megállapítani, kinek, mennyi érzéke van ehhez a sporthoz. Online láttam egy-két szép videót fiatal, 16-17 éves srácoktól, illetve van egy magyar lány is, aki már két éve űzi a játékot, s ha sok időt, energiát fektetnek az edzésekbe, akkor sokra vihetik akár a nemzetközi versenyeken is!
Szoktad járni az országot népszerűsítve a szakágat, a kicsik mennyire vevők a zsonglőrködésre? Mik lehetnek a motivációs tényezők, hogy valaki elkezdje ezt a kétségkívül nehéznek tűnő sportot?
Sz. K.: Országszerte sok fellépésem volt az elmúlt egy évben, s mindenhol nagy érdeklődés övezte a freestyle focit. Sok helyen tanítottam kicsiket, nagyokat az alapokra, s érdeklődőek voltak egészen az „oktatás” végéig, s gyakran kaptam olyan kérdést, miért nem tanítom ezt egy iskolában, fociedzésen. A kérésen elgondolkodtam, s amire jutottam, az az, hogy jövő nyárra szeretnék létrehozni egy úgynevezett „freestyle camp”-et, egy tábort, ahol a freestyle foci fizikális, s mentális oktatásán kívül más szabadidős tevékenységeket is élvezhetnének a jelentkezők.
Hogyan néz ki egy átlagos napja a freestyle-zsonglőrnek, illetve egy verseny nap mennyire zsúfolt, értem ezalatt, hogy jut-e idő városnézésre, barangolásra?
Sz. K.: Ez attól függ, az életem mely időszakáról beszélünk. A gimnázium után kihagytam egy évet, majd egy évet jártam főiskolára, s aztán – a freestyle miatt – ismét halasztottam két félévet. Tanulás mellett kevesebb idő jut az edzésre, viszont az elmúlt egy évben átlagosan napi 2-3 edzés belefért egy napomba. Lányoknak két nagyobb világverseny van egy évben: a prágai kevésbé szervezettebb, ott saját költségen történik minden, így a városnézés is, míg a Red Bull Street Style nem hivatalos világbajnokságain a szervezők mindent állnak, s plusz aktivitásokat sem restek a programba illeszteni. Idén Tokióban például megáldottak minket a japán szerzetesek a Zojoji templomban egy szertartás keretében, valamint videózást, s fotózást is szerveztek a Tokió toronytól nem messze.
Mik a további céljaid?
Sz. K.: A jövő évi Red Bull Street Style brazíliai döntőjén ismét szeretnék nyerni, valamint meg szeretném mutatni, hogy a nők is képesek a fiúk szintjére érni a freestyle fociban. Fontos küldetésem még a már említett freestyle tábor, amit jövő nyárra szeretnék létrehozni az ügyeimmel foglalkozó sportmenedzsment céggel, a Sports&Arts-cal, valamint a támogatóimmal együtt. Nem titkolt célom, hogy népszerűsítsem a sportot Magyarországon, valamint, hogy egy jó alapot adjak a labdaimádó fiataloknak.
Körülbelül mennyi ideig lehet a topon lenni ebben a szakágban?
Sz. K.: Annyira új a sport, hogy erre senki sem tudja még a választ. Az biztos, hogy jövőre szeretnék még versenyezni, illetve az előadásomat is szeretném fejleszteni, úgyhogy egyelőre még azt sem látom, mikor lesz ennek „vége”, már ha egyáltalán lesz ilyen.
Mesélsz a tokiói és a közelmúltbeli prágai megmérettetésről?
Sz. K.: Prágában sajnos nem sikerült megvédeni a címem, nem voltam ott fejben, sok kis apróság zavart össze a verseny napján, de szerencsére a mindenki számára fontosabb tokiói döntőn összeszedett voltam, s sikerült mindenkit megvernem a kvalifikációs napon, valamint az elődöntőben, s a döntőben is viszonylag simán tudtam nyerni.
A futballban tudjuk, hogy a pályán nincs barátság, ezzel a freestyle-osok is így vannak? Kiket tartasz a legnagyobb riválisodnak ebben a sportágban?
Sz. K.: Igen, a színpadon, abban a három percben mi is kikapcsolunk, s csak a labdára koncentrálunk; csak így lehet nyerni. A lányoknál persze megy a furkálódás már a verseny előtt is, sajnos. Az „örök” nagy ellenfél a francia Mélody Donchet, aki a mostani tokiói versenyen ugyan nem jutott be a döntőbe, de tudása alapján mindenképp a legjobbak közé sorolnám!
A győztes tokiói finálé Alice Fougeray ellen:
Ezúton is gratulál és további sok sikert kíván a fociclub.hu szerkesztősége a jövőre sorra kerülő versenyekhez Szász Kittinek.
Gavalovits Sándor
