A borsodi alakulat hivatalos oldala adta hírül, mikor vesznek végső búcsút a tragikusan fiatalon elhunyt Rakaczki Bencétől.
„Köszönjük a szurkolók segítőkészségét, együttérzését, amivel Bencét betegsége alatt támogatták!
Köszönjük a DVTK edzőinek, csapattársainak, hogy rendszeresen meglátogatták Őt, telefonon érdeklődtek állapota felől, ezzel segítették küzdelmének megvívásában.
Köszönjük a DVTK-nak és az egész sporttársadalomnak, hogy példátlan módon összefogtak Bence gyógyulásáért.
Köszönjük a barátoknak, ismerősöknek és akár ismeretleneknek is önzetlen felajánlásaikat, bíztató szavaikat.
Köszönjük a B.-A.-Z. Megyei Kórház Gyermek Onkohaematológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztály vezetőjének Prof. Dr. Nagy Kálmánnak, Dr. Petrás Miklósnak, a kezelést végző orvosoknak és az osztály minden dolgozójának, hogy szerették Bencét és minden tőlük telhetőt megtettek gyógyulása érdekében.
Családunk hálával tartozik mindenkinek, aki meggyőződésének megfelelően imával, fohásszal, vagy szeretetteljes aggódással gondolt Bencére.
Megkérjük azokat, akik elkísérik Bencét utolsó útján, hogy egy szál virággal adózzanak emlékének.
A gyászoló család”
Benczés Miklós és Gallardo is szeretne elbúcsúzni
„Először is szeretném részvétemet nyilvánítani mind a magam, mind a Puskás Akadémia nevében Rakaczki Bence családjának, hozzátartozóinak, barátainak és a DVTK-nak. Amikor felhívtak otthonról, Miskolcról nagyon megrendültem, hirtelen nem is tudtam mit mondani… Bencével sok közös pillanatunk volt, az első, amire emlékszem, nem profi korszakából való, még gyerek volt… Nagyjából tízéves lehetett, amikor Szentiványi József edzőkollégámmal Egerbe vittük a Miskolci Sportiskola 1993-as korosztályát, amelyben Bence volt a kapus. Nemcsak fizikai értelemben tűnt ki a többiek közül, hanem szellemileg is, látszott rajta, hogy nagyon értelmes srác. Aztán megadta a sors, hogy vezetőedző lehettem, és kapusedzőnk, Gyuri bácsi folyton arról beszélt, hogy milyen sok van Bencében, milyen sokra viheti… Már nem dolgoztam a DVTK-nál, amikor utólag megnéztem a 2012. május végén megrendezett Diósgyőr–Vasas mérkőzést. Jó teljesítményt nyújtott, a szurkolók ünnepelték, nem kevésbé a társai. Előttem van az arca, hogy milyen boldog volt… Megkapta a lehetőséget, amivel élt, s ennek érthetően örült… Ha elveszítünk valakit, megmaradnak bizonyos képek, amelyek által talán mi is többek leszünk. Bennem ez a mosolygós Bence marad meg. Én mindenképpen szeretnék ott lenni Bence búcsúztatásán és Paco is jelezte ezen szándékát” – idézi a boon.hu Benczés Miklós szavait.
Gavalovits Sándor
