Az átigazolási ügyekben legmérvadóbbnak számító portál, a transfermarkt.de idén is összegyűjtötte a legdrágább januári átigazolások álomcsapatát. Sajnos/szerencsére nem minden posztra került igazán, vagy egyáltalán nem ismert név. Nézzük hát most ezt a csapatot!
A kapus: Dalei Wang (Shanghai Shenhua –> Shandong Luneng Taishan, 4,8 millió euró)
A kínai válogatott hálóőr elképesztő összegért váltott klubot. Az alig 400 ezer euróra taksált Wang a középcsapatnak számító Shenhuat hagyta, a 2013-as kínai bajnokság ezüstérmeséért. A kapus új munkaadója, a Luneng idén elsőszámú céljaként vállalta, hogy letaszítja a trónról, az ázsiai Bajnokok Ligáját is megnyerő Evergrande-ét.
A balhátvéd: Alex Telles (Grémio –> Galatasaray, 6,2 millió euró)
Tehetséges, bár világviszonylatban eddig teljesen ismeretlen védőt igazolt a Galatasaray együttese. A brazil Alex Telles a Grémiotól igazolt, már 21 esztendősen Európába. Az isztambuli együttesnek ugyanis nagy szüksége van a védelem variációnak bővítésére, ugyanis Roberto Mancini vezetőedző számára ez többször is gondot okozott ősszel. Bár ezt nem támasztja alá a Bajnokok Ligája továbbjutás, sokkal inkább az, hogy a Galata címvédő létére jelenleg négypontos lemaradásban az éllovas Fenerbahcetól, a török Süper Ligben.
A jobbhátvéd: Salih Dursun (Kasimpasa –> Galatasaray, 2,8 millió euró)
A jobb oldali védekezést is erősíteni kívánja az olasz mester. Ehhez pedig az szükséges, hogy egy megbízható helyettest találjon a csapatkapitány Sabri Sarioglunak, aki idén már betölti a harmincadik életévét. Így a fiatal, még csak 22 esztendős Dursun igazából a jövő embere lehet a Türk Telekon Arenaban.
A középhátvédek: Ragnar Sigurdsson (FC Köbenhavn –> FK Krasznodar, 4,3 millió euró)
Meglepő döntést hozott a rutinosnak mondható Ragnar Sigurdsson. A viszonylag tapasztalatnak mondható középsővédő az állandó nemzetközi kuparésztvevő, és nem túl gazdag, de mégis stabil Köbenhavnt, és a dán bajnokságot hagyta maga mögött. Az izlandi játékos a távoli Kubány folyó partjára költözött Koman Vladimir korábbi klubjához, az FK Krasznodarhoz. Maga a tény, hogy több mint 4 millió eurót adott ki valaki, egy izlandi játékosért, az nem meglepő. A szigetországi labdarúgás ázsiója, kiváltképp a válogatott remek szereplésének köszönhetően rendkívüli módon megugrott. Gyanítjuk, hogy az ügylettel a játékos is sokkal nagyobb bérezéshez fog jutni, még ha ezentúl, legalábbis a krasznodári időszak alatt a sikerek el is fogják kerülni.
Kurt Zouma (Saint-Érienne –> Chelsea, 14,6 millió euró)
Innentől már igazi nagy halak következnek, a „világ válogatott” összetételében. Kurt Zouma az élén szerepelt José Mourinho januári kívánságlistájának. Az afrikai származású védő már tagja volt a nagy válogatott keretének, ám 19 esztendős korának hála, Willy Sagnol szövetségi edző egyelőre az U21-es „Les Blues-nél” számol a tehetséggel. Sőt, Zouma egyelőre tovább bizonyíthat a Ligue 1-ben, ugyanis ahogy a londoniak megvették, már küldték is vissza a „Zöldekhez”, hogy aztán nyártól már ténylega Stamford Bridge-en készülhessen, a portugál mester keze alatt.
A védekező középpályás: Nemanja Matic (Benfica –> Chelsea, 25 millió euró)
Jelen pillanatban igen nagy ráfizetésnek számít Nemanja Matic foglalkoztatása a Chelsea-nél. A szerb védekező ember már másodszor igazolt a londoni gárdához. A „Kékek” még az előző évtized végén, feltörekvő titánként vették meg a szlovák Kosice-től, hogy aztán alig 5 millióért átengedjék a Benficának. A lisszaboniak persze már jó ideje dörzsölték a tenyerüket, hisz Matic már jó ideje kacérkodott az angliai visszatéréssel. Mourinhoék 25 millióért vették vissza, így lényegében adtak a portugáloknak 20 milliót, hogy még két és fél évig érleljék a technikás, életerős lövéseiről híres játékost.
A támadó középpályások: Hernanes (Lazio –> Internazionale, 15 millió euró)
A brazil válogatott csillag fájó szívvel, és szó szerint könnyes szemekkel hagyta el a Laziot. Hernanes három és fél éven át erősítette a római gárdát, amelyet nagyon megszeretett, ahogy őt is a szurkolók. Érdekesség, hogy a középpályás értékét minimum 20 millió euróra becsülik, a Lazio vezetősége azonban a feje felett átnyúlva, kis pénzzel (15 millió) is megelégedett, és elpasszolta az újra nagycsapatot építő Internek.
Yohan Cabaye (Newcastle United –> Paris Saint-Germain, 25 millió euró)
Cabaye sztorija igazi sikertörténet. Sokan hitték, hogy a Newcastle franciajátékos-mánia tuti bukta lesz, ám a korábbi Lille játékos vezetésével sok szép (rész)eredményt ért el az angol klub. Persze várható volt, hogy a „Szarkák” által kiszúrt, és igazi sztárrá nevelt játékosok hamar a még nagyobb klubok céltáblái lesznek. Cabaye-ra a korábbi hírek szerint több Premier League rivális is kivetette hálóját, ám ő végül mégis a hazatérés mellett döntött, és a Paris Saint-Germainnél kívánja megmérettetni magát, a temérdeknyi minőségi középpályás között.
A balszélső: Juan Mata (Chelsea –> Manchester United, 44,7 millió euró)
Hiába volt tavaly már nem csak az egyik, hanem egyenesen a legjobb játékosa a Chelsea-nek Juan Mata, José Mourinho ha egyszer kipécéz valakit magának, azt biztosan „kinyírja”. Így tett a menedzser a spanyol sztárral is, akinek egy végig padozott félidény elég volt, és maga mögött hagyta a Stamfordot. Különösebb azonban a mellőzésnél a végkifejlet! A legnagyobb angol csapatok között nagyon, de nagyon-nagyon ritka egymás játékosainak megvétele, főleg ha egy csúcson lévő csillagról beszélünk. Jó, persze kivételnek számít az Arsenal sztárnevelése, majd a manchesteri klubok általi állandó lerablása.
A jobbszélső: Kevin de Bruyne (Chelsea –> Vfl Wolfsburg, 17 millió euró)
A képzeletbeli álomcsapat jobbszélén szintén Mourinho egyik „áldozatát” találjuk. Azért érdekes, hogy egy alapjában véve játékosokkal foglalkozó cikkben a legtöbbször egy edző neve olvasható. Kevin de Bruyne még annak idején a Köteles László, és Tőzsér Dániel fémjelezte, a Bajnokok Ligájában remeklő Genkben tűnt fel. Azonban a belga csodagyerek sohasem kapta meg az igazi lehetőséget a Chelsea-ben, így kapóra jött számára, hogy a Wolfsburg ismét élcsapat összerakásán fáradozik. Bár sejtésünk szerint de Bruyne hamar megmutatja talentumát a „Farkasoknál” is, így pedig egy-két éven belül vagy a Bayern Münchenben, vagy pedig ismét a Chelsea-nél köthet ki.
A középcsatár: José Salomón Rondón (Rubin Kazany –> Zenit Szentpétervár, 18 millió euró)
Rondón a venezuelai válogatott erőssége. Az átigazolásáról pedig elég annyi, hogy valami nem stimmelhet Szentpéterváron. Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy idétlenül magas összegért igazolnak, még ha befutott, és valóban kiváló játékosokról is van szó. Nem tudjuk, hogy egészen pontosan kik pénzelik a Zenitet (na jó, a Gazprom), de az biztos, hogy sokan próbálják kihasználni a kékmezesek bőkezűségét. Így történt ez Rondónnal is, aki nek becsült piaci értéke szerény 11 millió volt, mégis 18-at adtak érte, az így az egyik legjobbját elvesztő Rubinnak. Tegyük hozzá, a kazanyiak betyár jó tárgyalókkal bírhatnak. A tatár klub alig 12 millióért vette meg, az ennél jóval többre taksált francia válogatott Yann M’Vilát, a Rennes együttesétől. De ez már mellékes.
Balogh József