A 19. forduló szombati napja is tartogatott edzői „aranyköpéseket”. Eme műfaj koronázatlan királya a győri vezetőedző, aki ezúttal svédasztalt terített a Pécsnek.
nso.hu
Rögtön egy országos kettesnek vélt találkozóval indíthatunk. Kecskeméten mindenki elkönyvelte a Diósgyőr sikerét, a hazaiakon kívül. Tomiszlav Szivics érthetően elégedetlen volt, míg a KTE megbízott edzője, Visinka Ede elégedett.
Visinka Ede (Kecskemét): „Tudtuk, mi vár ránk, egy jó, fizikálisan erős csapattal találkoztunk, erre próbáltunk készülni. Kicsit görcsösen kezdtünk, igazából a büntető után indult számunkra a meccs. Szerencsénk is volt, hiszen megvoltak a helyzetei a Diósgyőrnek, de amikor Karan fejesénél jött az a bravúr, akkor kezdték elhinni a srácok, hogy itt igenis van keresnivalónk. A félidőben igyekeztünk labdaérzékeny játékosokat behozni, hogy a középpályán erősebbek legyünk, végül sikerült is egyenlítenünk. Elégedettek vagyunk mindent egybevetve az egy ponttal, a Diósgyőrnek további sok sikert kívánok a bajnokságban és a kupákban is.”
Tomiszlav Szivics (Diósgyőr): „Fontos meccs volt ez mindkét csapatnak, kicsit feszültek is voltunk az eredménykényszer miatt. A gól után ki kellett volna használnunk a kecskeméti zavart, de nem tudtuk. Megvoltak a helyzeteink, mondatom itt Grumic, Bacsa ziccerét, Kostic kapufáját, eközben a KTE-nek csak az az egy fejese volt, aminél Rajictól kellett bravúr. Összességében, még ha nem is játszottunk jól, közelebb álltunk a sikerhez, de ezekből a hibákból tanulnunk kell. Gratulálok a KTE-nek a döntetlenhez.”
Az örökrangadó nem csak az öt gólról marad emlékezetes. Jenner kiállítása, majd a második MTK gól sportszerűségének megkérdőjelezhetősége miatt sem volt túl boldog Thomas Doll, a Fradi edzője.
Garami József (MTK): „Szerencsére gyors góllal kezdtük a mérkőzést, ezt követően pedig mindkét oldalon adódtak helyzetek. A Ferencváros nagyszerű csapat, mi pedig sajnos mezőnyben nem tudtunk élni az emberelőny adta lehetőséggel. Aki nagyon akar, annak össze is jönnek a dolgok. Mi pedig nagyon akartuk a győzelmet.”
Thomas Doll (Ferencváros): „Először is szeretnék gratulálni a kollégámnak, illetve megemlíteném, hogy nagyon barátságos fogadtatásban részesültünk. A meccsen aztán nagyon gyorsan gólt kaptunk, de szerencsére hamar sikerült válaszolni. Akkor kezdődtek a problémák, amikor Jenner megkapta a második sárga lapját. Az esetet majd az öltözőben megbeszéljük, ezek mindenesetre olyan dolgok, amelyek nem tesznek jót a csapatnak. Jobban kell kontrollálni az érzelmeket. Előfordul egyébként, hogy valaki két sárgát kap, én most a mezhúzásért kapott első figyelmeztetést nem éreztem jogosnak. Nem értettem a második kapott gólunk előtti szituációt. Egyszerre két játékosunkat ápolták, időt kellett volna adnia a bírónak, hogy Cukicot becseréljük. Soha életemben nem láttam még olyat, hogy a csapatomban 7 mezőnyjátékos legyen a pályán. Sok labdát elszórtunk, miközben az MTK jól játszott. Nem tudok szemrehányást tenni a csapatnak, mert még 1-3 után is megpróbáltunk tíz emberrel kiegyenlíteni. Könnyelműségek, kis hibák okozták a vereségünket, és ha ilyen könnyelműen bánunk a labdával, akkor nem is érdemlünk győzelmet. Azért vagyok csalódott, mert saját magunkat vertük meg. A buta hibákat mellőznünk kell.”
A Puskás Akadémia a Honvédot fogadta. Nem csak a pályán zajlottak az események, ugyanis a hazaiak vezetősége leszedette a kispestiek Puskás, Kispest, Hungary feliratú molinó Puskás-feliratát. A pályán felelt a piros-fekete brigád az intézkedésre.
Benczés Miklós (Puskás Akadémia): „Csalódás a mai meccs, nemcsak a vereség miatt – ami önmagában is persze csalódás –, hanem inkább azért, mert felkészültünk azokra a szituációkra, amelyekből a Honvéd veszélyes, mégsem tudtunk tenni ellene semmit. Az első gólt egy kontratámadás után kaptuk, a másodikat és a harmadikat pontrúgások után. Nekünk talán még több pontrúgásunk is volt, mint ellenfelünknek, mégsem jelentettünk gólveszélyt ezekből. Hiába készültünk fel, sokat hibáztunk mindkét kapu előtt, így nem is érdemeltünk pontot. Míg a Honvéd a támadóharmadban élesen futballozott, mi nem. Két-három helyzetünk volt csak, Lencse László előtt adódtak a legnagyobbak. Ez a hét kárba veszett, bosszantó, hogy felkészültünk a pontrúgásokra, mégsem tettünk azért semmit, hogy ne a Honvéd akarata érvényesüljön. A Honvéd jobban koncentrált ma. Nekünk reagálnunk kellett az eseményekre, nem tudtunk mi fellépni kezdeményezőként, csak a második félidő egy rövid időszakában. Fiatal játékosaink is sokszor egymást zavarták.”
Marco Rossi (Honvéd): „Úgy érzem, jó mérkőzést játszottunk ma a felcsútiak ellen. Többször elmondtam a meccs előtt, hogy ha kihagyjuk a helyzeteinket, komoly bajba kerülhetünk, de ma szerencsére az ellenkezője történt, ellenfelünk gyakran kinyílt hátul, sorra alakítottuk ki a lehetőséget, és szép gólokat szereztünk. De 4-0-ig nem nyugodhattunk meg, mert a múlt héten is hiába uraltuk a meccset az Újpest ellen, a végén majdnem bajba kerültünk.”
Újpesten hiába vezetett a hazai együttes, Nebojsa Vignjevic legénysége ismét csak elbukott, persze az egy pont is több mint a semmi, de nem pont a Kaposvár ellen.
Nebojsa Vignjevic (Újpest): „Érdekes meccs volt. Több helyzetünk volt és agresszívabban játszottunk tíz emberrel. Múlt héten a Honvéd ellen 3-1 után mutatott a csapat egy nagyon jó tíz percet, most meg emberhátrányban voltunk jobbak. Ezek miatt úgy érzem, hogy amikor nyomás van a csapaton, akkor problémáink vannak, amikor viszont valamilyen ok miatt ez a nyomás már nincs meg, akkor elkezdünk jobban játszani. Nem tetszik ez – ezt a meccs előtt is elmondtam –, mert Újpesten mindig a győzelemre kell játszani, ez pedig nyomással jár. Aki ebben a mezben játszik, annak ezt kezelnie kell, ha valaki erre nem képes, az itt nem tud sikeres lenni. Van minőség a csapatban, vannak jó játékosaink, ezt a második félidőben lehetett is látni, amikor hat-hét nagy helyzetet is kialakítottunk. Az első félidő viszont egyáltalán nem tetszett, és bízom benne, hogy nem látok többé ahhoz hasonló teljesítményt a csapattól.”
Selymes Tibor (Kaposvár): „Amíg sanszunk van bennmaradni, küzdeni fogunk. Két meccs alatt viszont négy pontot veszítettünk a játék képe alapján. Ma két ellentétes félidőt játszottunk. Az elsőben jól futballoztunk. Igaz, az első kapura lövésből gólt kaptunk, de utána kontrolláltuk a meccset és sok helyzetet alakítottunk ki. A második félidőben sajnos nem vállaltuk fel a középpályás játékot, nem kérték a játékosok a labdát, maradtak a hosszú labdák, de ez nem volt elég a győzelemhez.”
A forduló meglepetését a Pécs szolgáltatta azzal, hogy egy laza ötössel vitte haza a három pontot a regnáló bajnok otthonából. Horváth Ferenc okkal volt bosszús a lefújás után, míg a pécsiek érthetően örültek.
Horváth Ferenc (Győr): „Ilyen összeállításban ez a védelem még nem játszott és valószínűleg nem is fog, de nem akarok magyarázkodni. 9 perc alatt gyönyörűen megterítettük a svédasztalt a Pécsnek, utána már érvényesülhetett az ő játékuk, és ki is használtak minden lehetőséget. Nehezebb így egy tíz emberrel védekező csapat ellen játszani, mint esetleg ha 0-0 lett volna az eredmény. Voltak pontatlanságaink, ennek ellenére a lehetőségeink megvoltak, de nem éltünk velük. A második gólnál egy igazi jobb bekk úgy odacsapott volna a labdára, hogy nincs pardon. Rendben van, hogy nőnap volt, de férfiként kellett volna játszani. “Hála Istennek” még Völgyi is megkapta az ötödik sárga lapját, így ő sem játszhat a többi eltiltott mellett a jövő héten. Mostanában ilyen szeretetcsomagokat kapunk.”
Lőrincz Emil (Pécs): „Ma is szenzációsak voltak a fiúk, minden dicséretet megérdemelnek. Az első tíz percben szenzációsan játszottunk, és kétgólos előnyre tettünk szert. Utána érdekes módon ez minket fogott meg, nagyon visszahúzódtunk, így az ETO szépen fokozatosan feljött és ki tudott egyenlíteni. A csapat igazi erejét az mutatja, hogy ekkor tudtunk váltani, meglőttük a harmadikat, majd miután kezdtünk magabiztossá válni, további gólokat szereztünk. Maximális dicséret mindenkinek. Szerencsére vannak olyan értékei a csapatnak, akik be tudnak lépni az együttesbe, így volt ezzel a Ligakupában Peric, most pedig Pölöskey. Ilyen érzésre került be most utóbbi a csapatba és szerencsére meghálálta a bizalmat.”
Gavalovits Sándor
