Drámai mérkőzés végén ünnepelheti nyolc év alatt harmadik nemzetközi kupasikerét az andalúz Sevilla, amely tizenegyespárbajban bizonyult jobbnak az átok sújtotta Benficánál.
A találkozó előtt többen emlegették azt a bizonyos 1962-es BEK-döntő utáni eseményt, amely a mai napig meghatározza a lisszaboni klub nemzetközi szereplését. Guttmann Béla átkáról van szó, amely immár ötvenkét esztendeje él, és amelyet a magyar edző maga sem tudott megtörni az 1965-ben, amikor másodszor ült le a Benfica kispadjára. 1962 óta sorozatban a nyolcadik(!) elveszített nemzetközi kupafináléját tudta le szerda este a Benfica.
A mérkőzés úgy indult, ahogy ilyen találkozónak kell. Mindkét együttes próbált kezdeményezni, de ez leginkább a portugáloknak sikerült, a sevillai középpályások a letámadásokkal próbáltak zavarni. Hozzá kell tenni, hogy a portugál klub labdarúgói a januárban elhunyt Eusébio emléke előtt tisztelegve fekete karszalaggal léptek pályára. Az első lehetőséget is a piros-feketében futballozó lisszaboniak alakították ki, de Lima elől Beto mentett. Majd a Sevilla percei következtek, Rakitic remekül mozgatta meg társait, Bacca két ízben is helyzetbe kerül, előbb Siquera mentett, majd lesen találta Reyes beadása. Miközben a mezőnyben férfias, kemény összecsapásokat láthattunk, Miralem Sulejmani esett egy hatalmasat Moreno mellett, meg is sérült az esetnél, hogy aztán nem sokkal később Gaitan szabadrúgása Beto paskolása nyomán Garay elé essen, az argentin meg visszapasszolta a kapusnak. Alig fél óra után kényszerű cserét kellett Jorge Jesúsnak végrehajtania, Sulejmani helyére André Almeida érkezett. Aztán sokáig semmi érdemleges, hacsak a középpályás küzdelemben történt szabálytalanságokat nem számítjuk, ellenben a félidő hajrájához közeledve Moreno tesztelte Oblak éberségét, illetve ismét feljavul a játék minősége, hiszen mindkét oldal próbálta begyötörni a vezető gólt, de a védelmek jól zártak. A hajrában Beto ölébe lő nagy helyzetből az előre keveredő Maxi Pereira, majd Rodrigo tüzelt, de Beto védett. A lefújás előtt elég tizenegyesgyanús esetet enged tovább Felix Brych játékvezető, ugyanis Gaitan nagy helyzetben helyezett mellé, miközben Fazio hátulról eltalálta a támadó támaszkodóját. Alighanem adható lett volna a büntető és gólhelyzetben történő szabálytalanság miatt a piros, de Fazio megúszta.
A szünetben egyik edző sem változtatott, és egy perc alatt közel annyi minden történt, mint az első félidő egészében. Előbb Rakitic szögletét fejelte ki Luisao éppen Moreno elé, akinek lövését Pereira blokkolta, a kontrából pedig Rodrigo lövethetett volna gólt Limával, ám Pareja a gólvonalról vágta vissza mezőnybe a labdát, igaz Rodrigo, majd Lima újabb próbálkozása jött vissza a blokkról. Majd két Reyes lehetőség az egyik, ismét gyanús eset a másik kapu előtt. Ezúttal Lima esett el Moreno közreműködésével. A második játékrész első negyedórája tehát a Benficáé volt inkább, annak ellenére, hogy Reyes újabb lövését kellett kikapnia Oblaknak, aki később ütközött Baccával, de szerencsére nem történt súlyosabb sérülés. A hátralévő majd fél órában helyzetek mindkét kapu előtt, érezhető volt a gólszag, ám a védők és a kapusok kitettek magukért. A hajrában egyre görcsösebbek – szó szerint – lettek a játékosok, a sportszerűség is megjelent. Beto lenyújtotta Garay vádliját. A hosszabbítás első fele egy helyzetet itt, egy helyzetet ott hozott, mígnem Marko Marint ezúttal a sevillai trénernek, Unai Emerinek kell kényszerből leváltania – a német középpályás csereként lépett pályára. Aztán el is dönthette volna Gameiro, ha nagy helyzetben nem az oldalhálóba bombáz. A végén már Bacca és Garay is elterül a tizenhatos előterében. Előbbi lepattant az argentinról, aki vétlenül átgyalogolt a támadó bokáján. De ezek már az utolsó momentumai voltak a találkozónak, habár a Benfica még próbált egy gyors kontrát vezetni, de végül a német bíró úgy döntött, legyen vége a fizikai kínzásnak, és jöjjön a szellemi párbaj, vagyis a lutri. A tizenegyespárbajt a Benfica kezdte, és hiába volt minden, két portugál hibázott, a négy sevillai nem, így 2007 után a harmadik kupafináléját játszó Sevilla harmadik trófeáját nyerte. Hozzá kell azonban tenni, hogy Beto Cardozo és Rodrigo tizenegyesénél is idő előtt előrébb lépett, ami elvileg szabálytalan, de ezúttal – hasonlóan a 2005-ös BL fináléhoz, akkor ugye Dudek tette ugyanezt – a német bíró nem ítélt semmit.
Ötvenkét hosszú éve tart tehát az átok, amelyben sokáig kételkedtek, de biztosan létezik, hiszen tavaly sem tudott nyerni a Benfica, akkor a Chelsea elleni EL fináléban maradt alul. A találkozó legjobbjának a sevillai Ivan Rakitic lett megválasztva.
Drámai döntő volt, méltó egy nemzetközi kupafináléhoz. A Benfica így „csak” három trófeával zárhat, miután a portugál bajnoki cím után a ligakupát is bezsebelte, vasárnap pedig a portugál kupát nyerheti meg Jorge Jesús együttese. És hiába maradt az egész EL-ben veretlen idén a portugál brigád, a végső sikerhez nem volt elegendő, miközben a Sevilla a Rayo Vallecano és a Málaga együttesét is kizárták, így az andalúzoknak a selejtezőtől kezdve több, mint 2000(!) percet kellett pályán tölteniük.
EL döntő
Sevilla – Benfica 0-0 – tizenegyesekkel: 4-2
Torino, 40.000 néző, vezette: Felix Brych (német) (Mark Borsch, Stefan Lupp (németek) – Milorad Mazic (szerb) – Tobias Welz, Bastian Dankert (németek))
Sevilla: Beto – Fazio, Moreno, Pareja, Coke – Carrico, Rakitic, Vitolo (Figueiras, 110.) – Reyes (Marin, 78., Gameiro, 104.), Mbia – Bacca
Benfica: Oblak – Maxi Pereira, Luisao, Siquera (Cardozo, 99.), Garay – Amorim, Sulejmani (A. Almeida, 25.), Gaitan (Cavaleiro, 119.), Gomes – Lima, Rodrigo
g.: –
s.: Fazio (11.), Moreno (12.), Coke (98.) ill.: Siquera (30.), A. Almeida (100.)
A tizenegyesek:
Lima – Bacca
Cardozo – Mbia
Rodrigo – Coke
Luisao – Gameiro
Az Európa Liga 2013-2014-es idényének győztese: Sevilla FC
A tizenegyespárbaj:
Gavalovits Sándor