Megépültek végre a szép stadionok, erre konganak az ürességtől. Az MLSZ orrba-szájba büntetget, mert csúnyákat kiabálnak a “törvényen kívüliek”. A szurkerek meg durciznak, mert vénaszkenner. Közben a pályákon csak a szokásos magyar tiki-taka, de legalább már az is síri csendben. Vihar előtt vagyunk? Kinek jó ez a hullaszag? Mindkét oldal csökönyös és/vagy belefásult. Két szamár néz farkaszemet a hídon. A kérdés az: melyik enged?
HULLASZAG
Az biztos, hogy egyik fél sem túl rugalmas. Lassan ott tartunk, hogy mindenki csak a saját változatát hallja meg. Közben egyre kevesebben vannak meccseken.
Pedig úgy meghallgatnám, milyen a GruppenAréna akusztikája, ha igazán szurkolnak is benne. Mert abban talán egyetértünk, hogy az nem az igazi, ha Kubatov áll a B-középben és átkiabál a másik oldalon álló Orosznak, hogy “VÉNA”, a jóbarát meg teli torokból riposztolja, hogy “SZKENNER”.
Talán az a baj, hogy ez a rohadt internet túlságosan elszeparálta az embereket egymástól. Már egy személyes találkozóra sem futja. Mindenki csak a facsén, twitteren, meg youtube-on kommunikál. Na jó, van, aki a Kossuth téren.
Talán, ha megadóztatnák a netet! Lehet, hogy akkor visszatérnének a régi szép idők. Emlékeztek, mikor az MLSZ és az ultrák még egy tálból cseresznyéztek, és olyan rigmusok szálltak a zsúfolt magyar lelátók felett a VIP felé, mint “Puszi MLSZ”!? Bezzeg Kisteleki idejében milyen kultúrált volt minden.
A szurkolói kártyáról 8:08-tól a Dodzsemben:
NEM SZURKOLUNK, NEM BESZÉLÜNK
Állítólag kommunikációs forradalom van, ami úgy látszik annyit tesz: a telefonok okosodnak, az emberek butulnak. Miért nem képesek leülni egy asztalhoz a felek? Kicsit engedne mindkét oldal, a végén pedig ki lehetne egyezni egy döntetlenben.
A két oldal (MLSZ+klubok vs. szurkolói csoportok) között megfagyott a levegő. Fájn.
Miért nem segít ilyenkor a média? Az információ áramoltatás lenne a feladatuk. Ez a szakmájuk. Miért nem segítenek oldani a hangulatot? Miért nem rendeznek olyan vitákat, ahol a felek kénytelenek lennének végre nem mellébeszélni? Nyilván nem a kamerák előtt születne meg az egyezség, és annak minden apró részlete, de legalább kezet fognának, barátkoznának, telefonszámot cserélnének (virágszirmokat dobálnának) és kialakulhatna valami érdemi vita. Ez az össze-vissza üzengetés nem viszi előre az ügyet.
Közben megint eltelik egy év úgy, hogy ezzel a baromsággal foglalkozunk, ahelyett, hogy az igazi problémákra, pl. az utánpótlásnevelés reformjára figyelnénk.
Ezért haragszom mindegyik félre. Mindkét oldalon hibáztak. A hiba beismerése azonban nem gyengeséget mutat, hanem azt, hogy bölcsebbek lettünk, mérlegelünk és elfogadjuk a racionális érveket.
ÁLLÁSPONTOK
Próbálom mindegyik felet megérteni. Néhány témába vágó MLSZ és szurkolói frázis, amit az üggyel kapcsolatban mantráznak.
Kezdjük az MLSZ-el és a klubokkal (egyértelmű, hogy itt elsősorban a Fradin a hangsúly):
1. A szövetség képviselői mindig elmondják, hogy a szurkolói kártya nem azért született, mert bárkit ellenőrizni akarnának, hanem a belépés, illetve a szolgáltatások igénybevételének megkönnyítésére. “Ők [a szurkolók] először is azt állítják, hogy a szurkolói kártya egy biztonsági elem, mi pedig azt, hogy ez egy komfortot segítő intézkedés.” Ezt Samu István, MLSZ biztonsági igazgató mondta egy sajtóbeszélgetésen a minap.
2. A kluboknál (a Fradinál) szeretnék azt elérni, hogy a korábban tapasztalt belógások és állandósult büntetések megszűnnének.
3. A csak alkalmanként járó szurkolók dolgát állítólag igencsak megnehezíti a rendszer. Ezt az MLSZ-nél azzal hárítják, hogy egy minimális előtervezéssel minden kényelmetlenség megelőzhető. Netezni tessék!
4. Meg egyébként is már 100 ezer felett vannak, akik kiváltották a kártyát. (Akkor már csak az a kérdés, ezek az emberek hol vannak meccsnapokon?)
5. Az MLSZ szeretné, ha jó hangulat lenne a stadionokban, de a mocskot mindenképpen távol akarják tartani. Ezt már Vági Márton, MLSZ főtitkára mondta a fentebb említett sajtóeseményen.
6. Itt elsősorban a csúnya rigmusokra utalhatott, mert komolyabb balhé nem nagyon volt az elmúlt években. Az MLSZ és a klubok egyébként előszeretettel utalnak a nyugati stadionok rendszereire, mint követendő példákra. Ezzel csak az a gond, hogy ott sem lehet kiszűrni a trágárságot. Sőt, nem is akarják, hiszen az a szabad véleménnyilvánítás része. Egy bizonyos fokig (gyűlöletbeszéd).
Íme, egy összeállítás külföldi stadionokból.
Persze, attól, hogy külföldön szidják egymást, még itthon nem kellene. Csak arra mutat rá a videó szerkesztője, hogy ezek a megnyilvánulások minden országban hozzátartoznak a foci miliőjéhez.
Az MLSZ heti rendszerességű pénzbüntetéses gyakorlata ezért nem ér semmit. Nem életszerű. Így nem lehet megnevelni a szurkolókat. A klubot sújtják, akik vagy tehetetlenek vagy megpróbálják távoltartani a kiabálókat. (Olyan szurkolói csoport tudtommal még nem volt, akik a büntetések kiszabása után jelentkeztek volna, hogy bocsi, mi voltunk, nem akarjuk, hogy szeretett klubunkat érje kár, ezért a srácokkal összedobtuk a lóvét.) Ez a tendencia egyelőre azt eredményezi, hogy a stadionokban csend lesz, és az eddig sem túl fényes nézőszám tovább csökken. Ez pedig a nagy stadionokban még szembetűnőbb és lehangolóbb.
Azt még nagyjából értem is, hogy az MLSZ és a klubok mit akarnak: steril, színházi hangulatú stadionokat és fizető nézőket. Plusz a klubok nem szeretnének minden héten százezres, milliós büntetéseket a cizellált rigmusok miatt. (Itt érdemes szemezgetni, micsoda művek születtek a pl. a Fradi lelátón. Mind mestermű!)
Ezzel csak az a probléma, hogy a “színházi, családi” közönség nem kíváncsi a jelenlegi magyar tiki-takára.
Ööö, meg tudom érteni. Azok, akik még a Mennyei (Copyright: TrollFoci) színvonalban is meglátják a szépet, sőt szurkolnának is, akiknek ez az “életük”, azoknak meg a személyiségi jogaik túlzott szkennelése nem kóser.
ORBÁN SEGÍTS!
Mit is jelent ez utóbbi pontosan?
Íme a szurkolói csoportok Orbán Viktornak címzett levelében felsorolt és sérelmezett 7 pont:
1. A mérkőzésre látogatók regisztrálásával és a biometrikus azonosítással bűnözőként kezelik a teljes szurkolói társadalmat.
2. Idegenbeli mérkőzésekre a szervező a vendégcsapat szurkolóit közös utazásra kényszeríti, amelyet a legtöbbször embertelen körülmények között bonyolítanak le.
3. Pontosan nem tisztázott szabályokra és ellenőri jelentésekre hivatkozva hétről-hétre több százezer forintra bünteti az MLSZ a klubokat szurkolói rigmusok miatt.
4. Az egész világon, így Európában is elterjedt pirotechnikai eszközök használata jelenleg tiltott a magyar stadionokban, annak ellenére, hogy a követendő példaként emlegetett európai topligákban szokványos és üdvözölt kísérőelem.
5. A szurkolótáborok által készített élőképeket és szöveges molinókat a klubok biztonsági szolgálata kénye-kedve szerint cenzúrázza, gyakran a hatályos magyar jogszabályokkal ellentétes szellemiségben.
6. Alvilági kapcsolatokkal rendelkező biztonsági cégek a rendőrség tudtával, jogszabályokat kijátszva szurkolói koordinátorként alkalmaznak büntetett előéletű személyeket.
7. A szurkolói közösségek és a klubok, valamint az MLSZ vezetősége között nincs semmilyen párbeszéd.
MIKOR JÖTTÖK VISSZA? KONKRÉTUMOT!
Ez már haladás. Azt már tudjuk, a szurkolók mit nehezményeznek.
Véleményem szerint a hetedik ponttal kellene kezdeni. Össze kellene ülni a klubok, az MLSZ és a szurkolói csoportok vezetőinek egy asztalhoz. Oda még pirotechnika sem kell.
Mielőtt leülnének, a szurkolók képviselőinek néhány nagyon fontos kérdést tisztázniuk kellene saját köreikben: Milyen KONKRÉT intézkedéseket várnak el a kluboktól és az MLSZ-től? Mi kell ahhoz, hogy betérjenek végre a szép új stadionokba? Ha például a fenti hét probléma mindegyike megoldódik, akkor igen? Vagy legalább négy közülük? A Fradi esetében: ha leszerelik a vénaszkennert és odaajándékozzák az NSA-nak?
Magyar Balázs, a Szurkolók Személyiségi Jogok Nélkül elnevezésű társaság egyik vezetője az NSO-nak nyilatkozta: „Addig maradunk távol a mérkőzésektől, amíg a magyar labdarúgás vezetői komolyan meg nem változtatják gondolkodásmódjukat. A szkenner csak szimbóluma ennek, de igen jelentős jelkép.”
Akkor még egyszer a kérdés: KONKRÉTAN mit szeretnének a távolmaradó csoportok? A “magyar labdarúgás vezetői gondolkodásmódjának megváltoztatása” üres beszéd. Mit jelent ez egyáltalán?
Az egymás mellett elbeszélés szemléltetésére itt egy Magyar Lelátós beszélgetés, ahol a fentebb idézett Magyar Balázs és Huber Szebasztián, az ulloi129.hu főszerkesztője beszélgetett Martí Zoltán műsorvezetővel a témáról. Akinek van ideje, érdemes meghallgatni munkába vagy stadionba menet.
Szóval épülnek a stadionok, a lelátók meg elnéptelenednek. Lassan a jegyárusítást is befejezhetnék a klubok. Minek? Eljátszanak a fiúk szépen egymás között is.
Valószínűleg nem a szurkolói kártyával vagy a vénaszkennerrel van itt a legnagyobb baj, hanem labdarúgásunk alapjaival. Az utánpótlás- és edzőképzéssel, meg egyéb piszlicsáré dolgokkal. Ismétlem, ezekre kéne koncentrálni, nem a fentiekre. Ezért lenne jó, ha minél előbb elkezdenének kommunikálni egymással a felek.
Írta: Nagy Vilmos az nviliam.blog.hu szerkesztője
