Ma délután Manchesterben összecsap a két városi rivális, a City, és a United. A kékek, és a vörösök, a víz, és a tűz. De hogy elsüllyednek-e a vörös ördögök a kék tengerben, az koránt sincs lefutva. Ha csak az idei mérleget nézzük, akkor sem. Ugyanis egyik csapat sincsen kirobbanó formában. Az utóbbi évek hangos szomszédjából, mostanra már a szigetország leggazdagabb, és egyik legjelentősebb keretével rendelkező klub vált, míg a szebb időket megélt United mostanra veszített régi fényéből, ami elsősorban az edzőlegenda, Sir Alex Ferguson visszavonulásának következménye.
Ez lesz a két klub 151. bajnoki mérkőzése, és a 76. a City pályaválasztásával. Talán meglepő, de idegenben is a Manchester United a sikeresebb: 27 alkalommal győztek, 24-24 döntetlen és vereség mellett a City otthonában, és ami az összesített bajnoki mérleget illeti, ott is ők vezetnek: 59 győzelem mellett, 49 döntetlen, és mindössze 42 vereség áll a nevük mellett. Ami igencsak bosszantja a hazaiakat, akik minimum az Etihad stadionját szeretnék bevehetetlen várrá tenni a „nagytesónak”. Nem lesz egyszerű feladat, de nem is tűnik lehetetlennek. Ám olyan hosszú hazai veretlenségi sorozatot talán sosem fognak kiépíteni, mint amit a United 1976-tól 2008-ig, amikor is 23 mérkőzen át nyeretlenek maradtak a „Polgárok. ”. Azon a hat évvel ezelőtti mérkőzésen volt egyébként a legmagasabb bajnoki nézőszám a két klub mérkőzésén, majd 76 ezren váltottak jegyet, a City 2-1-es idegenbeli győzelmére. Míg a régi szép időket szívesen felidézik, addig az elmúlt 3 évre nem szívesen emlékeznek a United drukkerek. Legutóbbi hat bajnoki mérkőzésükből, a City ötöt nyert, köztük ott az az emlékezetes 6-1 az Old Traffordon, ahova azóta is csak nyerni járnak. Nem így hazai pályán, ahol tavaly szeptemberben győzelemnek örülhettek, de előtte fél évvel még sikerült Sir Alexéknek a bravúr, így élénken élhet a hazai vereség keserű íze a szurkolókban.
Ami a jelent illeti, mondjuk változatosnak. Az eltelt kilenc forduló után, a City a harmadik helyen áll, négy ponttal megelőzve a nyolcadik helyre csúszó Unitedet, ami általános jókedvet okoz a kékek híveinek. És amíg a Manchester Citynek a kezdet volt könnyebb, addig a United mostanság kezd játékba lendülni. Manuel Pellegrini csapata utolsó három tétmérkőzéséből kettőt elveszített, ami bőven meglepetést okozott, és a Bajnokok Ligájában 0-2-ről hagyták felállni, és kiegyenlíteni a moszkvai CSZKA csapatát, ami nagyjából egy vereséggel ért fel. Szerdán a Ligakupától búcsúztak egy Newcastle elleni betli után, múlt szombaton pedig a West Ham otthonában kaptak ki. A Tottenham elleni győzelem alkalmával mutatott játéknak nyoma sincs, a csapat lassan csúszik visszafelé, és már ott járunk, hogy az év elején lesajnált Southampton is öt ponttal ellépett előttük.
A kezdeti nehézségeket, és az előző bajnokság gyatra teljesítményét viszont lassan feledtetheti a Manchester United. A nyáron érkezett új menedzser, Louis van Gaal eleinte nem találta a kulcsot az Old Traffordon, de hamar rájött, hogy a gondokat csak felerősíti a csapat háromvédős rendszere, amit a holland szakember előszeretettel használ. Le is tett róla egy időre. És ha nem is diadalmenetbe kezdtek, de a Leicester elleni vereség óta, már több mint egy hónap telt el, és két győzelmet két döntetlen követett, utolsó meccsükön éppen az éllovas Chelsea ellen sikerült pontot menteni a lefújással egyidőben. Jelentős javulás egy olyan csapattól, amely a bajnokság kezdetétől számítva, csak egy hónap után volt képes először győzni. Ha valamiben, akkor a jelenlegi formában bízhatnak, Van Gaal játékosai, és David Silvában. Csúnya dolog, de a legjobb ami a vörösökkel történt októberben, az az , hogy a City játékmestere megsérült. Hiába Agüero, Touré, vagy Dzeko, az igazi agy a csapatban a spanyol klasszis, aki most hetekre kidőlt egy térdprobléma miatt. S míg ezzel a hazaiaknak meg kell bírkózniuk, addig a Unitedbe visszatérhet Wayne Rooney, aki nagyon szereti a városi derbyt, s ha gólt szerez, minden idők legeredményesebbje lehet a két csapat mérkőzéseit tekintve.
Manchester City – Manchester United. Két ősi rivális. No de honnan is ez a rivalizálás? Bár meglepő lehet, de az angliai Manchester városának futballszerető közönsége, többségében kékvérű. A futballért rajongók 49%-a City drukker, és csak 28% áll a United pártján. A maradék 23% már nagyon megosztott, de ha a színek versenyét nézzük, akkor bizony lemaradtak a vörösök. Pedig az ember azt hinné, hogy a sokkal sikeresebb csapat ¬– az elmúlt 20 év meghatározó klubja – uralja a hazai környezetet is, de a Manchester United külföldön, főleg Ázsiában, és Európában sikeresebb, megszámlálhatatlanul sok rajongói klubbal. Mióta marketing, és reklám van a labdarúgásban, azóta a Vörös Ördögök mindenhol nagy rajongói bázisra tettek szert, csak otthon nem. Ezzel szemben a kék polgárok, még tanulják a szakmát. Hiába a közelmúlt sikerei, a mezekből, és az ajándéktárgyakból befolyó bevételük meg sem közelíti a városi riválisét, európai, vagy ázsiai rajongói bázisról pedig ne is beszéljünk, ott újabb K.O., a vörösök javára. Természetesen a drukkerek szívesen a másik fejére olvassák ezen adatok bűnét, ami csak segíti elmélyíteni az ellentétek mocsarát. Ha felcsendül egy nóta az Etihadban ma délután, az biztosan a „Manchesterben nincs is vörös” kezdetű lesz, míg a másik oldalon a vendégek szeretettel adják majd vissza az aprót, a következővel: „A város a tiéd, a város a téid, 20 ezer üres székkel tényleg a tiéd?” Utalás ez arra, hogy hiába a Citybe locsolt fontmilliók, a stadionjukat nem tudják megtölteni, közel a stadion harmada üres mérkőzésenként, talán a csillagászati jegyárak miatt is, de az ellenfelek szerint azért, mert a kutya sem kíváncsi rájuk. Pedig nem volt mindig így, régi történet, de a múltban a manchesteri közönség egyik héten a City mérkőzését nézte meg, következőn a United meccsét, elvégre 5 mérföldön belül van a két stadion, így mind a két csapat rendre telt ház előtt játszott, igaz, ez még azelőtt volt, hogy a második világháborúban lebombázták volna az MU stadionját. Utána nyolc évig volt kénytelen albérletbe járni a United, majd amikor hazatérhetett, elmélyült a rivalizálás. Erre csak rátett egy lapáttal a 70-es évek. A Manchester United csapatának 68-as müncheni repülőgépszerencsétlensége után új csapatot kellett építeni, és akkoriban a City nagy fölényben volt a szerveződő Uniteddel szemben, ám hamar fordult a kocka, alig telt el pár év. Az akkori mérkőzéseken történtek vezethetnek minden bizonnyal a legmélyebb gyűlölethez. Volt lábtörés, verekedés, bíró elleni agresszió, de alighanem Denis Law ütötte be az utolsó szeget a manchesteri utálat falába. Az egykori United-kedvenc, immáron a City szolgálatában, egy sarkazásos góllal kiejtette egykori csapatát az Old Traffordon, amit saját bevallása szerint örökre megbánt.
„Tizenkilenc évig a góllövés volt a feladatom, azért tettem meg mindent a pályán, és végül egy olyan góllal búcsúztam, amire sosem leszek büszke.”
Ez a gól volt a legendás játékos utolsó gólja, nem sokkal később pályafutását is befejezte. A nyolcvanas évek viszonylag csendben teltek, egyik csapat sem ért el nagy sikereket, ám a 90-es években újra egymásra találtak a csapatok. Hihetetlen, de egy évtizeden át sehol sem tudott győzni a City a United ellen, igaz ebben része volt a kékek másodosztályú szereplésének is. Egy évtized nyugalom, és boldogság, így mondják ezt az MU drukkerek. De visszajutott a City, és onnantól már nem egyértelmű a United fölény. Hazai környezetben néha megcsípte a Unitedet a kék darázs, idegenben volt nehezebb dolguk, ha győzni akartak, márpedig ezt Sir Alexék igyekeztek elkerülni, általában sikerrel.
Aztán jött Manszur sejk, és máris itt vagyunk, a jelenben. Miután az arab milliárdos fellocsolta a Manchester City pályáját pénzmaggal, beindult a nagyvolumenű ellenségeskedés. Sir Alex Ferguson szerint a City csak egy hangosan dörömbölő szomszéd, és hiába a pénz, azon nem lehet trófeákat venni. Ám a City nem adta fel, igyekezett minden fronton betenni riválisának, ami leginkább a játékosok minőségében, és az átigazolási piacon mutatkozott meg. Ha volt egy eladó sztárjátékos, a City az értéke dupláját is megfizette, csak, hogy hozzájuk kerüljön, és ne a vörösökhöz. Majd elkezdtek körülnézni a szomszéd kertjében, és mit találtak? Carlos Tévezt. Aki volt olyan merész, és egyes vélemények szerint pofátlan, hogy átigazolt a kékekhez, és nem csak átigazolt, hanem minden idők legeredményesebbje lett a Premier League történetében a City mezében, és ezt a rekordot, csak egy hónapja tudta Sergio Agüero megdönteni. A kis Carlosnak volt bátorsága még a MU ellen is gólt szerezni, és fáradhatatlanul ünnepelni is!Ám hat év alatt a Manchester City csak két bajnokságot nyert, egy-egy FA-Kupa, Ligakupa, és Szuperkupa mellett, ami a befektetett pénznek töredékét sem hozta vissza, és a nemzetközi sikerek is egyelőre elmaradnak, és jelenleg sem úgy áll a helyzet, hogy idén jön el a szép új világ. Mivelhogy a United a Ferguson-éra alatt több mint huszonöt jelentős trófeát nyert, köztük két Bajnokok Ligáját, KEK-et, Európai Szuperkupát, és 13(!) bajnoki címet, még sokat kell tennie a Citynek, hogy egyáltalán csak megközelítse a riválisát.
Ehhez ma egy jó mérkőzésen nyernie kell a Citynek. De mennyire legyen jó, ha elég a sima győzelem is? Mondjuk egy 4-3-as meccs? Vagy Agüero ollózzon egyet, mint Rooney tette? Esetleg legyen megint 6-1? Reméljük, hogy ma délután hasonló izgalmakban lesz részünk!
Manchester United Manchester City 1-6 by onestKO
Demmel László
