Egy a cél: Mindenhol döntőt játszani – Németh Júlia

Második éve az élvonal tagja a megújult Ferencváros, amely Dörnyei Balázs szisztematikus munkájának köszönhetően tör egyre feljebb. A csapat kapusával, Németh Júliával beszélgettünk.

Egy éve már voltak jelei, hogy egy zömében fiatal lányokból álló együttes lehet a legveszélyesebb az MTK skalpjára idehaza, és bár tavaly „csak” a Magyar Kupában sikerült igazán megközelíteni a kék-fehéreket, a bajnokságban a mérleg nyelve – ha kicsit is – az MTK javára billent. Ebben az esztendőben ellenben minden fronton a Ferencváros az elsőszámú üldöző. Németh Júliát, a zöldek kapusát erről, az egyre nagyobb szurkolói támogatásról, az olykor bekövetkező „munkanélküliségről”, és az elmúlt szezon és a mostani közötti különbségről is kérdeztük. Szó esett a Magyar Kupáról is, amellyel kapcsolatban egy kívánsága is van az immár válogatott kapusnak.

– Egy éve majdnem sikerült meglepnetek az MTK-t. A bajnokságban szoros meccseket játszottatok, a kupadöntőben mínusz háromról jöttetek vissza. Idén viszont szorosan loholtok a címvédő nyomába mind a bajnokságban, mind pedig a Magyar Kupában. Mi a titka – ha van egyáltalán – a kiemelkedő szereplésnek?
– Nem hiszem, hogy bármiféle titok lenne a jó szereplésünk mögött. Nyáron nagyon jól sikerült az alapozás, és az új átigazolásokkal a keretünk is megerősödött. Ugyan van még mit csiszolnunk a játékunkon, szerintem jól haladunk.

– Ebben a szereplésben mekkora része van a szurkolóknak, akik egyre nagyobb számban buzdítják a csapatot?
– Nekik is nagy részük van a sikereinkben! Nagyon jó érzés, hogy idegenbeli meccseinkre is elkísérnek minket, és végig biztatják a csapatot, akárhogy is alakul a mérkőzés. Remélem, egyre többen látogatnak majd ki a meccseinkre a jövőben.

– A második fordulóban ugyan vereséget szenvedtetek a kék-fehérektől, de a mutatott játékra már akkor sem lehetett panasz. Mit hozott az a vereség, min változtattatok?
– Az előző meccshez képest agresszívabban és pontosabban kell játszanunk, valamint a védekezésünket is jobban meg kell szerveznünk.

– Bő egy hét múlva ismét összecsap a két társaság. Milyen várakozásokkal tekintetek arra az összecsapásra?
– Mindenki nagyon várja már a mérkőzést, azonban előtte még a Szombathely csapatát fogadjuk. Reméljük, hogy győzelemmel hangolódunk az MTK elleni meccsre.

– Ki lehet indulni abból, hogy az MTK ezen az őszön ugyan hibátlan, de rendre megszenved az ellenfelekkel?
– Nem gondolnám, hogy nagyon megszenvedne az ellenfeleivel, a hibátlan teljesítményük is ezt bizonyítja. Nagyon jó sorozatban vannak, de azzal a céllal megyünk majd hozzájuk, hogy ezt a sorozatot megszakítsuk.

– Összességében nem lehet panasz a Te teljesítményedre sem, mint ahogyan Samu Annáéra sem. Mennyiben más az idei bajnokság kapusszemmel, mint az előző?
– Nem érzek túl nagy különbséget az előző évhez képest. Az alapszakasz mérkőzéseire továbbra is a csapatok közötti nagyobb különbség a jellemző, amely az erősebb csapatok kapusai számára nem jelent túl nagy kihívást. Viszont a tavaszi szezonban, amikor a rájátszás mérkőzései elkezdődnek, a kapusokra is nagyobb megmérettetések várnak.

– A Magyar Kupában már elődöntősök vagytok, kivel játszanál szívesen a döntőben?
– Először azt Astrát kell legyőznünk, ráérünk utána ilyeneken gondolkodni. De természetesen nagyon drukkolunk a Kóka (Fradi II) csapatának, akik szintén elődöntősök, és az MTK-val mérkőznek a döntőbe jutásért. Ha választhatnék, akkor őket választanám ellenfélnek.

– Nemcsak a bajnokságban, de a kupában is elképesztő mennyiségben termelitek a gólokat. Kapusként mennyire nehéz az ilyen egyoldalúnak tűnő összecsapásokon szerepelni?
– Igen, az eddigi mérkőzések alapján nagyon gólerősek vagyunk, ami remélem, hogy önbizalommal tölti el a támadóinkat, és továbbra is ilyen jó teljesítményt nyújtanak majd. Kapusként jobban örülnék, ha szorosabb meccseket játszanánk, ahol több dolgom lenne, és többet tudnék hozzátenni a csapatunk játékához.

– Végezetül mit vársz a folytatástól?
– A folytatástól azt várom, hogy a rájátszásban a bajnoki döntőt jelentő 1. és 2. helyre odaérjünk.

Gavalovits Sándor