Folytatás- Hétfőn kisorolták a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőinek a párosításait. Menjünk bele egy kicsit a részletekbe, nézzük meg, melyik csapat, milyen esélyekkel pályázik a továbbjutásra az eddig teljesítménye és mutatói alapján. Második rész.
Manchester City – Barcelona
Annak ellenére, hogy a tavalyi kiírásban már találkozott egymással ez a két csapat, nem nagyon lehet megjósolni, ki fog kijönni győztesen ebből a párosításból. Nézzük meg, hogyan teljesítettek a csapatok eddig a BL-ben.
Manchester City eddig a BL-ben:
Elég ingadozó teljesítménnyel, nem túl magabiztosan, de sikerült kiharcolniuk a továbbjutást. Becsúszott két vereség és két döntetlen a 6 mérkőzés alatt a csoportkörben. Az utolsó két mérkőzés létfontosságú volt abból a szempontból, hogy sikerül-e egyáltalán kiharcolni a továbbjutást a Bayern mögött a második helyen. Épp a bajor csapatot sikerült az 5. csoportköri mérkőzésen legyőzniük, ami Agüero fergeteges játékának volt köszönhető, hiszen az argentin mesterhármast jegyzett. A németek emberhátrányban játszottak le több, mint egy félidőt, erre pedig Pellegrini nagyon jól reagált, sikerült megállítaniuk a Bayern labdakihozatalait és támadásszövéseit, méghozzá úgy, hogy folyamatosan zárták a passzsávot Neuer irányába, így a Guardiola vezette bajor csapat játékosai nem tudták annyit használni kapusukat a labda cirkulációjánál és a támadásépítésnél. Ez kulcsfontosságú volt a mérkőzésen.
Végül az utolsó csoportmérkőzésen is sikerült nyerniük, méghozzá egy óvatos, ámde nagyon alaposan megszervezett játékkal. Az első góljuknál egy teljesen tudatos taktikai húzás zavarta össze a Roma védőit, ebben pedig szerepet játszott a csatár mögött játszó Nasri, aki gyakran segítette ki társait a pálya szélén is, így szerepkörére mondhatjuk, hogy szabad szerepkörben játszott. Ez a poszt úgy látszik bevált nála.
Barcelona eddig a BL-ben:
5 győzelem és 1 vereség fűződik a katalánok nevéhez. Az egyetlen vereséget Párizsban szenvedték el, ahol főleg hosszú labdák utáni védelmi hibák miatt sikerült a PSG-nek gólokat szerezni. Emellett az Ajax és az Apoel volt még a csoportjukban, ám egyik sem mutatkozott veszélyesnek a csoportelsőség miatt, bár Luis Enrique is azt vallja, hogy minden mérkőzés egyformán fontos, nem szabad alábecsülni egyik kisebb csapatot sem.
Az utolsó csoportmérkőzés volt az, amelyik feltette az i-re a pontot. A Camp Nouban fogadták a PSG-t, ahol a csoportelsőség volt a kérdés és a Barcelonának nyernie kellett. Végül ez sikerült is, méghozzá Enrique kismértékben felidézte a Guardiola időszakot ezzel a 3-4-3-as elmozgó játékrendszerrel, ahol a három védő Bartra, Piqué és Mathieu voltak. Mondani sem kell, hogy ezzel rendesen meglepték Blanc csapatát.
A Manchester City a Barcelona ellen:
Az előző kiírásban is előfordult ez a párosítás, ott a Barcelona jött ki győztesen ebből a párharcból, ám azóta történtek változások mindkét csapat életében, így ennek a párharcnak a kimenetele szintén nehezen megjósolható, nem lehet következtetni a tavalyi mérkőzésből, legalábbis hosszútávon nem. Annyit elmondhatunk, hogy a Barcelona biztosan nem fog lemondani a stílusáról, míg a Manchester City sem fog klasszikus befejező csatár nélkül játszani. Legnagyobb változásnak a katalán klub életében a vezetőedző személyének változását vehetjük, hiszen egy vezetőedző képes megváltoztatni a csapatjátéktól a taktikán keresztül a játékosok motivációjáig mindent egy csapat életében. Luis Enrique személye pedig egy kicsit felrázta a Barcát, de a nagy kérdés az, hogy a csúcsformát sikerül-e februárra időzíteni, és onnantól fenntartani ameddig csak lehet?
Ahogy Begiristain is elmondta, a Manchester City sportigazgatója, aki régen Barcelona játékos volt, hogy a Roma és a Bayern München legyőzése sok önbizalmat adott a csapatnak, így ezzel az önbizalommal fognak nekivágni a Barcelona elleni mérkőzéseknek. A kérdés az, hogy sikerül-e fenntartani ezt a magabiztosságot februárig.
A mérkőzés kulcspontjai lehetnek: Messi és Agüero. Érdekes az ő történetükkel kapcsolatban, hogy nagyon jó barátok a való életben és Messi azt nyilatkozta a BL-sorsolás után, hogy „FIFA-ban mindig legyőzöm őt, most meglátjuk, mi lesz a pályán”. Messi annak ellenére, hogy nincs élete legjobb formájában, így is kiemelkedő teljesítményt tud nyújtani minden szinten és bármikor képes egy-egy váratlan húzással (gólpassz, labdavezetés, beadás, lövés,stb.) eldönteni egy mérkőzést, így kulcsfontosságú lesz, hogy a City játékosai hogyan tudják őt megállítani, illetve az is, hogy Luis Enrique milyen szerepkört szán a „bolhának”.
Agüero pedig folyamatos veszély az ellenfél kapujára nézve, bármikor-bármilyen szögből és helyzetből képes kihozni a maximumot, így a Barcelona középső védőpárosának komoly gondot okozhat.
A két argentin személye mellett érdemes lesz megfigyelni Enrique játékrendszerét, illetve azt, hogy Mascherano, Busquets hogyan, milyen feladatkörben fognak játszani a mérkőzések alatt.
Bayer Leverkusen – Atletico Madrid
Meglepetésre a tavalyi kiírásban a második legtöbb szurkolóval rendelkező madridi csapat eljutott a Bajnokok Ligája döntőjébe és megnyerte a spanyol bajnokságot is. Simeone munkája beért, hiszen gondoljunk csak arra, hogy 5-6 évvel ezelőtt nagyon kevesen hallottak bármit is Diego Costáról vagy Filipe Luisról. Csak elég két példát említeni és látjuk, hogy Diego Simeone mennyire zseniális edző: felismerte a játékosok tulajdonságait, pontosan feltérképezte tudásukat és az a szerencsés eset állt elő, hogy a játékosok karakterei és az edző karaktere összhangba kerültek. Az eredmények pedig magukért beszélnek. A Chelsea le is csapott az előbb említett két játékosra, illetve kölcsönszerződéséből visszakerült a londoniakhoz Courtois is, aki a világ egyik legtehetségesebb kapusa, de lehetne sorolni a neveket a csapatból, akiket szóbahoztak valamelyik másik klubbal. Diego Simeone keze alatt végül megmaradt a csapat gerince, de az új igazolásokat is be kell építenie a csapatba és természetesen a közvélemény hasonlóan jó szereplést vár el tőlük. Szép edzői feladat.
A Leverkusen csapata pedig nagyjából maradt a régi, így mellettük az szólhat, hogy tovább kovácsolódott a csapat, jobban összeértek a játékosok, jobb lett a csapatösszhang. Roger Schmidt vezetőedző jelenléte és taktikai érzéke pedig nagyon hasznos eddig a csapat történetében. Fiatal, atletikus csapat, akik remekül védekeznek és dinamikus, gyors támadásokat vezetnek.
Kulcsjátékosok lehetnek Son Heung-Min és Mandzukic. Előbbi nemcsak gólerős támadónak mondható, hanem rengeteget dolgozik a pályán, része szinte minden támadásépítésnek és kontratámadásnak.
Utóbbi játékos pedig karakterében Diego Costához hasonlít: kőkemény, párharcokban ritkán marad alul, remekül érzi a kaput és nagyszerűen helyezkedik a tizenhatoson belül. Az Atletico Madrid játékára pedig jellemzőek a hosszú labdák és a beadások, így Mandzukic játéka döntő lehet, illetve az, hogy hogyan tudják a társak megjátszani őt.
Juventus – Borussia Dortmund
A bajnokságban igencsak szenved a Klopp-vezette Dortmund, de, ha megnézzük mérkőzéseiket, akkor mondhatjuk, hogy szinte minden mérkőzésen balszerencsések. Dinamikus, gyors támadásokat vezetnek, direkt futballt játszanak, ami a német közönség számára látványos és élvezhető is, ám a befejezéseknél nincs szerencséje a német csapatnak. Ilyen hátrányból a német bajnokság megnyerése távol került Klopp csapatától, ám jó eredmények elérésére még mindig ott van a Bajnokok Ligája, ahol a csoportkört első helyen zárták, az első négy mérkőzésen pedig 13-1-es gólarányt produkáltak, ám az utolsó két mérkőzés már nehéznek ígérkezett számukra is, az Arsenal ellen 2-0-ra kikaptak, míg az Anderlecht ellen is csak egy döntetlenre futotta.
A Juventus csapata az utolsó mérkőzésen kvalifikálta magát a legjobb 16 közé, méghozzá egy Atletico Madrid elleni 0-0-s döntetlennel, amely a szurkolók számára is unalmas meccsnek bizonyult, hiszen egyik csapat sem akart kockáztatni és nagyon kinyílni hátul. Ez az eredmény mindkettőjüknek megfelelt. Hazája bajnokságát vezeti a Juventus, és nem szabad elfelejteni, hogy milyen játékosaik vannak, akik bármikor képesek egy-egy villanással mérkőzést eldöntő helyzeteket kialakítani, gondoljunk csak Pirlora, Pogbára vagy éppen a jelenleg egyik legjobb Olaszországban játszó csatárra, Tevezre.
Kulcsjátékosok: Vidal és Reus.
Vidal nagyon sokoldalú játékos: jól passzol, jól lát a pályán, jól lő távolról és a fejjátéka sem elhanyagolható, főleg védekezésnél. Allegri egyik legfontosabb feladata az lesz Vidallal kapcsolatban, hogy megtalálja neki a megfelelő pozíciót, ahol a legtöbbet tudja nyújtani a Dortmund ellen. Nagy szükség lesz arra, hogy megállítsák vagy lelassítsák a Dortmund gyors támadásait.
Reus sérülései ellenére is a Dortmund egyik legjobb játékosa tud maradni, szinte mindig sikerül visszanyernie formáját, amikor visszatér egy-egy kihagyás után. Ő egy olyan játékos, akit mindig szeretnének az edzők a pályán tudni, rengeteget tud hozzátenni a támadójátékhoz is, nagyon megbízható játékos. Jól lát, nagyszerű 1v1-ben és jól tudja befejezni a támadásokat is. A legnagyobb kérdés vele kapcsolatban, hogy vajon marad-e a Dortmundnál a téli átigazolási ablak után is?!
Real Madrid – Schalke 04
Elég kevés esélyt látni rá manapság, hogy ezt a Real Madridot bárki is meg tudja állítani. Ha kell, kontráznak, ha kell, akkor kombinatív játékkal törik át az ellenfél védelmi vonalát. Gyors szélsők, illetve nagyszerű 1v1-ben effektív játékosokból áll össze a Real. Nézzünk egy kicsit bele, hogyan jutnak el általában az ellenfél kapujáig:
Kontratámadások: Amint az ellenfél kinyílt, támadást vezetett és a Real Madrid ezt egy masszív védekezésből kiindulva kivédekezi, nem késlekednek, egyből kontrát próbálnak vezetni, tehát a labda biztos helyre juttatásának sablonjátéka nem hátrafelé irányul, hanem előre. Jellemző a kontrákra, hogy Ronaldo és Benzema maradnak előrébb, majd minden Real játékos az ellenfél kapuja felé néz, nincs háttal az ellenfél kapujának. Ha egy játékos úgy kapja a labdát, hogy háttal van az ellenfél kapujának, akkor az nagyban lelassítaná a kontratámadás sebességét, ezért azonnal a szemből érkezőnek passzolja a labdát. A széleken ritkán fordulhat elő, hogy háttal legyen egy labdát kapó játékos az ellenfél kapujának az átlós passzokból és a megfelelő testorientációból kifolyólag. Leginkább Benzemara jellemző az előbb említett felpassz-lekészítés játékhelyzet-megoldási sablon.
Bale általában mélyebbről indul, de az ő sebessége és gyorsasága mindezt lehetővé is teszi, így csak akkor tudják a védők felvenni őt védekezésben, amikor már lendületben van, ilyenkor pedig szinte lehetetlen utolérni őt.
Kombinatív játék a támadóharmadban: Ez a játék leginkább a német játékstílusra emlékeztet, ahol a cél az, hogy minél gyorsabban eljuttassák a labdát az ellenfél támadóharmadába, majd ott kombináljanak és ebből alakítsanak ki helyzeteket. Ahogy már említettem, itt is óriási szerepe van az 1v1-es szituációknak, ahol a Real játékosok nagyon effektívek. Ha szükség van rá, akkor beadásokkal nehezítik meg az ellenfeleik életét, hiszen Ronaldo, Benzema és Bale is nagyszerű fejjátékkal rendelkezik.
Ez ellen a támadójáték ellen kell megküzdenie a Schalkénak, akiknek nagyon nehéz dolguk lesz, ezt mindenki látja előre, főleg a Real Madrid jelenlegi formáját tekintve. Hacsak nem nehezítik a madridiak helyzetét sérülések vagy formaingadozások, akkor nem valószínű, hogy a Schalke meg tudja őket állítani. Kíváncsian várhatjuk tehát, hogy a tavalyi komoly verés után mit talál ki Roberto di Matteo a Real Madrid ellen.
Németh Barnabás