Mesébe illő történet az Övé. Alig egy éve kezdett el futballozni, máris felfigyeltek rá külföldön. Ujvári Izabella a következő fél évben immáron Ausztriában bizonyíthat…
Amikor egy esztendeje az MTK leigazolta, tán Ő maga sem gondolta, hogy ilyen gyorsan növekszik a népszerűsége, és szinte egy év alatt eléri, amit más évek munkájával sem biztos. Ujvári Izabella azonban bebizonyította, hogy az álmok igenis megvalósíthatóak. A technikás focista immár az SKV Altenmarkt játékosaként adott exkluzív interjút honlapunknak.
– Gratulálok első osztrák sikereidhez. Nagyot léptél előre. Mikor került képbe az osztrák együttes?
– Köszönöm szépen! Lehet hogy túl nagyot is, nagy falat ez most nekem, hisz nincs nagy futball múltam, de úgy vagyok ezzel, aki mer, az nyer. – felelte mosolyogva Ujvári Iza – Csak remélni tudom, hogy ez nálam is így lesz. Az osztrák csapat december végefelé jött be a képbe. Elmentem velük egy tornára, hogy nagyjából megismerjük egymást.
– Végleg, vagy egyelőre kölcsönbe kerültél az SKV-hez?
– Először egy fél évben állapodtam meg velük. De nem kölcsönbe mentem, hanem átigazoltam.
– Hogyan fogadták Dorogon, hogy távozol?
– Nagyon szerettem ott lenni, és mindenkit megkedveltem. Olyan közösségbe kerültem be, ahonnan nem szívesen jöttem el. Nagyon szerettek volna marasztalni, ez pozitívumként érintett, mert ez azt jelenti szüksége van rám a csapatnak. Nagyon örültem neki, de kaptam egy lehetőséget és úgy döntöttem, hogy belevágok. Ettől függetlenül ha lesz időm, le fogok járni az edzéseikre, meccseikre és remélem hogy pótolni tudják a helyemet. Nagyon szurkolok nekik. Beszéltük viszont a kinti csapat elnökével, hogy játszunk majd egy barátságos mérkőzést a Doroggal. Örülnék ha össze tudnánk hozni.
– Te magad gondoltad-e, hogy ilyen hamar eljön a külföldi lehetőség?
– Csak maximum álmaimban. Egy éve sincs hogy focizom, és máris egy külföldi csapatban kapok lehetőséget, a két kezemet összetehetem! Hihetetlenül örülök, de ez nem azt jelenti, hogy megelégszem ennyivel!
– Összességében nevezhető tündérmesének eddigi pályafutásod?
– Igen, valóban olyan ez, mint egy mese. Hisz olyan dolgok történnek velem, amire szerintem minden focista vágyik. Szeretném a markomban tartani ezt a lepkét ha már elkaptam, és el sem engedni addig, amíg azt nem mondom, elértem mindazt, ami bennem volt.
– Ősszel tíz góllal zártál, jó teljesítménnyel megspékelve. Hogy érzed, a válogatott meghívó mikor lehet realitás?
– Maga a tíz gól nekem nem kielégítő eredmény. Természetesen örülök hogy ezzel a tíz góllal is tudtam segíteni az előző csapatomat, de úgy érzem sokkal több is van bennem, ami a helyzeteimen is megmutatkozik. Elmondhatom hogy a helyzeteim kb 50%-át nem váltottam gólra. Ami nem éppen számít jó aránynak. Legalábbis az én szememben biztos nem. A válogatott a másik olyan dolog, amiről csak álmodni merek. Úgy gondolom, hogy rajtam múlik milyen teljesítményt nyújtok a következő fél évben és a teljesítményem alapján majd kiderül, hogy megérdemlem-e a meghívást. Szeretnék viszont gratulálni Nagy Áginak, volt csapattársamnak a válogatotthoz!
– Rövidke ausztriai kintléted alatt mit tapasztaltál, miben más a kinti közeg?
– Kint lényegesen más minden, a környezet az emberek a lányok játékstílusa. A környezet ellentétben az itthonival nagyon nyugis. Teljesen más az emberek életvitele és más a mentalitásuk is. Erőszakosabbak a pályán és elég gyors iramot diktálnak. Remélem sokat tudok itt fejlődni és később majd úgy gondolok vissza, hogy jó döntés volt a kiigazolásom.
– A tavasznak milyen tervekkel vágsz neki?
– Egyenlőre szeretném megállni a helyemet a csapatnál, és hozzásegíteni őket a tabellán való följebb jutáshoz. A helyzetkihasználásomon mindenképp javítanom kell és a hiányosságaimat szeretném pótolni, amennyire csak tudom. Egy új fejezethez értem az életemben és úgy érzem ez a fél év vízválasztó lesz a pályafutásomban. Mindent megteszek azért, hogy jól süljön el!
Gavalovits Sándor
