Sallói Dániel és Militár Iván után egy újabb tengerentúlon pallérozódó tehetséges magyar ifjúval készítettünk exkluzív interjút. Erdei Vince, a Stony Brook University tanulója és labdarúgója. Karrierjét a Ferencvárosban kezdte, most pedig egy másik kontinensen próbál szerencsét. Testvére már megtalálta számításait, igaz nem a sportban, de a követendő példa és az út adott.
– A Fradiban nevelkedtél, mit kaptál a csapattól, illetve mi volt távozásod oka, annak mozgatórugója? (Hogyan alakultak a klubnál a dolgaid, melyik csapatban játszottál)
– Nagyon sok mindent kaptam a Ferencvárostól, biztosan ott váltam érett játékossá, nagyon sok remek játékossal lehettem kapcsolatban és a klub korábbi legendáinak a kezei alatt dolgozhattam ami sokat jelentett nekem mindig is. Távozásom oka leginkább saját céljaim voltak, hiszen mindenképp magas szinten akartam tanulni és focizni egyaránt. Ezért egyedül ez a lehetőségem volt, hogy Amerikába jöjjek ahol, ezt nagyon könnyen lehet megvalósítani, otthon a két dolog szinte összeegyezhetetlen. Persze ezen kívül nem zártunk jó szezont a második csapattal, úgyhogy kérdése helyzetbe került a sorsunk a Fradinál is, hiszen lejárt mindenkinek a szerződése a vezetők pedig változtatni akartak. A Fradiba az U17-es csapatba érkeztem, majd onnan haladtam felfele a létrán a második csapatig. Ricardo Moniznak sok edzésén reszt vehettem, illetve edzőmeccseken is játszhattam az első csapattal, amiért halas vagyok hiszen sok jó tapasztalatot szerezhettem az ilyen alkalmak során.
– Hogyan jött ez a nem mindennapi lehetőség és miért pont a Stony Brook University?
– Az, hogy Amerikában tanuljak már nagyon régóta tervemben állt, hiszen a testvérem is ezt az utat választotta csak ő a tenisz segítségével jött ki. Körülbelül egy évvel ezelőtt kezdtem el a jelentkezést az egyetemre és abban az időben még fogalmam nem volt melyik iskolába fogok járni. Május vége felé már több ajánlatot is kaptam, hogy kíváncsiak rám és több edzővel felvettem a kapcsolatot, majd végül több szempont miatt is a Stony Brook mellet döntöttünk. Az egyik ezek közül, hogy a tanulás szempontjából ez egy nagyon erős egyetem főleg abban a tanszéken amit én tanulok. Ezenkívül maga New York közelsége is nagy előnyt jelentett valamint az edzők is nagy benyomást tettek rám, akikkel úgy ereztem könnyen fogunk tudni együtt dolgozni.
– Immáron fél esztendeje Amerikában élsz, milyenek az edzések, a struktúra és a létesítményhelyzet?
– Igen, kicsit több mint fél éve tavaly augusztusban jöttem ki, azóta itt is vagyok. Nagy különbség nincs az edzések között az otthoniakhoz képest, ugyanolyan típusú feladatokat csinálunk az edzés félépítése is nagyon hasonló. Nagyobb hangsúlyt fektetnek itt a fizikai tényezőkre mint a technikaiakra. Érdekes az a különbözőség, hogy a foci itt nem a legnépszerűbb sport csak a 3.-4. helyen van, nem úgy mint Európában. Az egyetem nagyon jól össze van hangolva az edzésekkel, korán az év elején bele kerülünk egy napi ritmusba amit könnyen meg lehet szokni. A létesítmények nagyon magas színvonalúak, nagyon profi körülményekkel vannak körülvéve a sportolok, minden a fejlődés érdekét szolgálja. Érdekes azonban, hogy nagyon kevés füves pálya van, inkább a műfűvel lehet csak találkozni, amit személy szerint annyira nem szeretek.
– Könnyen ment a beilleszkedés, hamar elfogadtak a társak?
– Persze, nagyon nyitottak és barátságosak itt az emberek mind a csapatban mind a mindennapi életben egyaránt. Értékelik a világ különböző pontjáról érkezőket. Az első hetek után már igazi barátságok is kialakultak amik azóta is fontos részét alkotják az itteni életemnek.
– Túl vagy az első szezonodon, hogyan szerepeltetek az egyetemi ligában?
– Igen, mar vége is az első szezonnak, nagyon gyorsan elment. Három hónap alatt több mint 20 meccset játszottunk ami nagyon megerőltető volt számomra, de ehhez majd idővel hozzászokom. Sajnos a csapattal nem úgy sikerült a szezon ahogy terveztük a negyeddöntőben kiestünk tizenegyessekkel a bajnokságból. De nagyon fiatal csapatnak számítunk, ami az egyetemi ligában nagyon sokat számít, hiszen még sokáig együtt fogunk játszani. Divizi I-ben van a csapat tehát az itteni legerősebb divízióban. De ez kisebb bajnokságokra van osztva hiszen körülbelül 200 Divizio 1-es csapat van az országban. Egyénileg nem zártam rossz szezont, hiszen csatárként jöttem ki ide, de a harmadik edzéstől már egy teljesen más poszton játszottam védekező középpályásként. Azóta már ez lett az új posztom, amit egyre inkább megkedveltem. Az összes meccsen kezdőként léptem pályára egy kivételével ahol pihentetés miatt csak később szálltam be, ami újoncként elég jó teljesítménynek számít. Az év legjobb újoncaiba is beválogattak a bajnokságunkban, ami szinten örömmel tölt el, hiszen meg kellett ismerkednem az új poszttal, ezek azonban jó mutatok voltak, hogy jól sikerült a váltás. Úgyhogy kettős érzésekkel gondolok vissza a szezonra, hiszen egyénileg sokat fejlődtem, de sokkal boldogabb lennék ha a csapattal elértük volna a céljainkat.
– Négy éves az egyetem, ez négy szezon jelent! Mik a terveid ezt követően, mi lehet a realitás?
– Igen négy szezont jelent, a kérdés jó, nagyon messze van még. Persze mindenképp tervben áll tovább lépni foci téren ha úgy alakul a helyzet és sokat tudok fejlődni. Az MLS-be nagyon nehéz bekerülni, hiszen nagyon erős a mezőny, de egy-két jó szezonnal barmi megtörténhet és nagyon pozitívan állok a jövő elé, hiszen mindenben segítenek ami a fejlődésemet szolgálja, tehát csak saját magamon múlik, hogy meddig tudok eljutni.
– Említetted, hogy a testvéred is ezt az utat választotta! Ő hogyan halad az egyetemmel és a sporttal?
– Ő már nagyon rég 2005-ben befejezte az egyetemet, és már dolgozik. De mindig is egy jó példaként fog előttem állni, hiszen nagyon hasonló utat járunk. Igazi példaképnek tudnám nevezni akire mindig is fel fogok nézni, és motivál, hogy hasonló úton járok mint ő. A teniszt még pár évig folytatta versenyszerűen, aztán végül a másik utat választotta ami mint kiderült nagyon jó döntésnek számított.
– Hogy tetszik New York, netán látogattál már nívós sporteseményeket?
– Nagyon szeretem a várost, New York leírhatatlan. Minden nap élmény a városban csak sétálni is, annyi érdekesség van. Egyszer már volt szerencsém a híres Madison Square Gardenben nézni egy kosár meccset, ezenkívül máshol még nem nagyon voltam, de biztos lesz meg rá lehetőségem később. Ja és Dallasban voltunk egy MLS meccsen ami nagyon élvezetes volt.
– Milyen az egyetemi élet, hogy megy a tanulás?
– Az egyetemi élet leginkább a tanulásban merül ki, nagyon kevés idő van a szórakozásra. Alkalmazott matematikát és közgazt tanulok, ami egyelőre nagyon jól megy hiszen az első félévben kitűnő lettem az egyetemen, de persze idővel egyre nehezebb óraim lesznek.
– Amerika híres ételkülönlegességeiről, mindegyik tájegységnek, közösségnek megvan a maga finomságai. Milyen különlegességekkel találkoztál eddig, mi a nagy kedvenc?
– Itt egyértelműen a burger számít a nemzeti ételnek amit én is nagyon szeretek, össze se hasonlítható az otthonikkal. Azon kívül persze az összes jellegzetes amerikai étellel találkoztam már de be kell valótlanom a magyar konyha sokkal jobb szerintem.
– Az európai ember fejében van egy kép a feketék és a fehérek helyzetéről, a fajgyűlöletről, rasszizmusról! Ezen a téren milyen tapasztalataid vannak, milyen kép alakult ki benned?
– Egyáltalán nem találkoztam még magával a jelenséggel. Úgy érzem épp ez adja a hely különlegességét, hogy mennyire diverzifikalt. A világ bármely népét meg lehet találni a városban, amit mindenki érteknek kezel az itteniek közül. Különböző emberek ugyanabba az irányba húznak ezert tud annyira sikeres lenni az ország a világban.
