Túl a horvátországi Isztria kupán, az őszi Eb-selejtezőkre készül a magyar válogatott. A torna tapasztalatairól, az U17-es válogatott elitköréről, valamint a további programokról beszélgettünk Markó Edinával.
Optimistán tekint a jövőbe Markó Edina, aki a hibák kijavításán dolgozik. – mlsz.hu
– Remekül zárta a csapat az előző esztendőt, míg az új év nyitánya nem sikerült fényesre. Milyen okai voltak a lengyelek elleni vereségnek?
– Egy felkészülési időszak elejére kitűzött nemzetközi mérkőzésnek mindig meg van a kockázata, elég ha csak a románok elleni tavaly júliusi mérkőzésre gondolunk. A játékosok különböző (felkészültségi) állapotban érkeztek az edzőtáborba,volt olyan, aki az az azt megelőző 3 napban 3 edzőmérkőzést játszott, volt aki 2 nap alatt 2 teremtornán vett részt, a többiek egyszerűen csak a klubjukban tartottak a felkészülésük 3-4.hetében,amely köztudottan a legkeményebb időszak. Egyszóval óriási terhelés volt a játékosok lábában, ehhez képest a mérkőzést megelőző három edzésen kiválóan, példaértékűen dolgoztak, olyan intenzitással, amelyhez a mindennapokban általában nincsenek hozzászokva.
fotó: mlsz.hu
A lengyelek a mérkőzést megelőző hétvégén érkeztek az edzőtáborba, edzegettek, rápihentek az összecsapásra. Fűtötte őket természetesen a visszavágás vágya a tavaly elszenvedett – nem várt – vereség miatt. Mi is választhattuk volna ezt az utat, viszont szerettünk volna dolgozni, kihasználni a lehetőséget, hogy együtt vagyunk és tovább fejleszteni a csapatjátékot, konkrét csapattaktikai elemeket gyakorolva. Természetesen nem vettük félvállról a mérkőzést, hiszen egy válogatott összecsapás volt, de akkor, ott ennyi volt bennünk.
fotó: mlsz.hu
– Milyen tapasztalatokat hozott a horvátországi torna?
– A horvátországi tornán egyébként bebizonyosodott, hogy milyen kvalitású a lengyel válogatott, hiszen megnyerték a 12 csapatos tornát.
Az első mérkőzésünkön az írek ellen bravúrral szereztünk pontot egy nálunk magasabban jegyzett csapat ellen. Kellemetlen stílusban játszottak, direkt felívelésekkel, rengeteg párharccal, helyenként durva játékkal. Nagyon hasznos mérkőzés volt, hiszen a védekezésünkben azokat az elemeket kellett „élesben” gyakorolnunk, amelyek a VB-selejtezőkön a legkevésbé mentek, amelyekből sok gólt kaptunk. Bár több helyzetet alakítottak ki, de összességében elmondható, hogy nekik volt hízelgőbb a végén a döntetlen, nem beszélve arról, hogy a góljukat megelőzően két alkalommal is szabálytalan körülmények között került hozzájuk a labda…
fotó: mlsz.hu
Az osztrákok elleni meccs miatt van bennem, bennünk csak igazán hiányérzet, hiszen az ténylegesen egy „döntetlen szagú” mérkőzés volt, mindkét oldalon kevés helyzettel, kiegyenlített játékkal. Bár tavaly is közel álltunk ellenük a pontszerzéshez, most egyértelműen megérdemeltük volna. Csak hát a foci nem mindig igazságos játék, tovább kell dolgoznunk a szerencsénkért (is).
fotó: mlsz.hu
A szlovákok elleni vereség sajnos benne volt a pakliban,az első két mérkőzés erőn felül nyújtott teljesítménye, fizikai-, mentális megterhelése rányomta a bélyegét a játékunkra. Azon a meccsen már sem Jakabfi Zsanettre, sem Zeller Dórára nem számíthattunk – betegség, illetve sérülés miatt – és ez igen csak meglátszott az előrejátékunkon. Nem tudtunk elég hatékonyak lenni és bár mi szereztünk vezetést egy gyönyörű Vágó-Zágor szabadrúgás kombináció után, egy néhány percre rá következő jogtalan 11-es kibillentett minket a lelki-és mentális egyensúlyunkból. Míg azt reklamáltuk, fegyelmezetlenné váltunk egyénileg és csapatszinten is és a szlovákok 10 perc alatt eldöntötték a mérkőzés sorsát. Hiába rendeztük a sorokat a második félidőben, hiába domináltunk, komoly gólhelyzete(ke)t nem tudtunk kialakítani, rendre rossz döntéseket hoztunk. Természetesen ez a mérkőzés is óriási tanulságokkal szolgált, ahhoz, hogy előre lépjünk, hogy ilyen szintű csapatok ellen sikeresek tudjunk lenni, maximális koncentráltság és (taktikai) fegyelmezettség szükséges, hiszen mi „csak” egy nagyon egységes és tudatos csapatjátékkal tudjuk felvenni a versenyt a nagyobb tömegbázisú, fejlettebb futballkultúrájú válogatottakkal szemben. Bár a szlovákok mögöttünk vannak a világranglistán, elmondásuk szerint ez annak „köszönhető”, hogy általában magasabban jegyzett csapatokkal játszanak felkészülési mérkőzéseket, vállalva az esetleges kudarcokat is, hiszen csak így várható fejlődés. Tizennyolc légiós található a keretükben és az, hogy megnyerték a csoportot az osztrákok és az írek előtt, illetve,hogy a torna 2.helyét szerezték meg, azért mutatja az erejüket. Megsüvegelendő a filozófiájuk.
fotó: mlsz.hu
Az utolsó mérkőzés a románok ellen kárpótolt bennünket minden addigi nehézségért, hiszen jó játékkal, minden maradék energiát bevetve, magabiztosan nyertünk egy nagyon egységes csapat ellen.
A torna egészére elmondható, hogy nagyon hasznos mérkőzéseket tudtunk játszani magas minőséget képviselő válogatottakkal szemben. Amiben leginkább fejlődni szerettünk volna, a védekezésünkben, meccsről meccsre jobb teljesítményt nyújtottunk, amit a kapott gólok száma is egyértelműen mutat. Tudjuk, hogy még az út elején járunk, de a lányokat minden dicséret megilleti a hozzáállásuk, munkamoráljuk, teljesítményük miatt, látványosan jobban bírják a mérkőzéseket, dinamikusabbak, ami egyértelműen a klubokban végzett munkát dicséri.
– Közeledik a selejtezők sorsolása, milyen csoporttal lennél elégedett?
– Szeretnénk egy olyan sorsolást, amelynél az utolsó körig megmaradhat az esély minimálisan a második helyezés elérésére. A harmadik kalapban leszünk, tehát nálunk 2 magasabban jegyzett csapattal mindenképpen találkozni fogunk. Ezért (is) volt fontos számunkra a horvátországi torna, hogy lássuk, mennyire vagyunk lemaradva jelenleg egy ír, osztrák csapat mögött. Hát most már látjuk és bebizonyítottuk magunknak, hogy egyáltalán nem reménytelen utolérni, megelőzni őket. Ezen dolgozunk tovább.
– Ugyan csak ősszel lesznek az első találkozók, a felkészülés azonban már zajlik, kik lehetnek ellenfelek a tesztmeccseken?
– A Magyar Női Labdarúgás napján újra játszunk a székely válogatottal, májusban FTC és MTK U15-ös fiúkkal lesznek edzőmérkőzések, júniusban két alkalommal megütközünk a görögökkel, júliusban-augusztus elején pedig a hagyományos Balaton Kupán találkozunk újra a szlovák,lengyel,horvát csapattal,illetve még szervezés alatt áll,hogy a románok és a franciák „B” csapata is jönne.
– Ez alatt az időszak alatt várhatók-e új arcok a keretben, ha igen, kik lehetnek azok?
– A csapat magja azért már kialakult, de a keret természetesen mindenki előtt nyitott, megfelelő mentalitással, teljesítménnyel bárki bekerülhet.
fotó: mlsz.hu
– Szintén a közeljövőben kerül sor az U17-esek elitkörére. Miként készül a csapat, illetve hogyan osztjátok el a munkát Lévay Andreával?
– Ez a csapat még mindig az Oszié, mindenben egyeztetünk, én csak a meghosszabbított keze szeretnék lenni, hogy míg visszatér közénk, ugyanúgy működjenek a dolgok. Turtóczki Sándortól is minden segítséget megkapok, és erre abszolút számítok és alapozok is, hiszen a kezdetektől együtt dolgozik ezekkel a lányokkal, rendkívül jól ismeri őket és a csapat is őt. Az alapelv az, hogy a lányok minél kevésbé érezzék, hogy változás történt. Rendkívül tehetséges társaság, nagyon kell együttesen vigyáznunk rájuk.
– Ez a pluszmunka teher vagy kihívás?
– Nem kerestem az újabb kihívást,van elég (mosolyog), de megtalált a feladat és erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy ne térjek ki előle. Viszont csak júniusig vállaltam, mivel utána szeretnék maximálisan az EB-selejtezőkre koncentrálni.
fotó: mlsz.hu
– Az írországi korosztályos elitkörre van-e kitűzött célja a csapatnak azon felül, hogy a lehető legjobb szereplést szeretné elérni az együttes?
– Horvátországban 3 mérkőzést játszottunk nagyon erős csapatokkal szemben, olyanokkal, amilyenek az elitkörben nem lesznek. Helytálltunk. A szerbek elleni meccs azt is megmutatta, hogy egy szintén „elitkörös” csapat ellen mire vagyunk képesek. Itt sem kellett szégyenkeznünk. A hollandokkal játsszuk az első meccset, most csak velük kell egyelőre foglalkoznunk, aztán majd a következő ellenféllel. Egyébként pedig véleményem szerint ebben a korosztályban egyetlen fontos cél van, mégpedig az, hogy közülük minél többen játszanak majd a felnőtt válogatottban megfelelő nemzetközi mérkőzéssel, tapasztalattal a hátuk mögött. Nincs veszíteni valójuk.
Gavalovits Sándor
