A négygólos Ferencváros-győzelemmel záruló finálé különböző nézőpontból.
fotó: mlsz.hu
A főszereplők egyik része természetesen most úszik a boldogságban, míg a másik joggal búslakodik, ám nem múlt el balhé nélkül sem a döntő a lefújás után. „Főleg az első félidő után nem gondolta senki, hogy négy nullra megverjük a Videotont. Át kellett szerveznünk a védelmünket, a második félidőben sokkal jobban oldottuk meg a feladatot. Büszke vagyok a csapatra, örülök, hogy tizenegy év után újra kupát nyertünk. Csodálatos tavaszi szezont játszottunk végig. Meglehet a második hely, jövőre pedig az lesz a célunk, hogy bajnokok legyünk – fogalmazott a német szakember a Duna Televíziónak, majd kicsit bővebben értékelt a sajtótájékoztatón. – Az első félidőben voltak problémák azzal, hogy megtaláljuk a játékunkat. Sokszor elszórtuk a labdát, szerencsénk is volt, Dibusz Dénesnek bravúrokat kellett bemutatnia. Eddig a negatívumok, a második játékrész sokkal jobban sikerült, nagyon elégedett vagyok a srácokkal, négy–nullára nyertünk, de ez nem feltétlenül tükrözi híven a látottakat. Másfél éve dolgozom itt, nagyon boldoggá tesz, hogy ma végre kupát tudtunk szerezni. Hosszú éjszakánk lesz, holnap reggelre az összes magyar dalt megtanulom! Nagy Ádám kezdő tizenegybe nevezésében volt kockázat, de aki látta, hogy játszott és edzett az elmúlt hetekben, az tudja, megérdemelte ezt. Gera Zoltán és Somália is ott volt mellette, meg lehetett ezt a lépést húzni. Tetszett a játéka, a végére egy kicsit elfáradt, de ez természetes. Bízom a fiatal játékosokban, képesek egy ilyen döntőn is jól teljesíteni.”
Végig nagy kedvvel, ráadásul góllal és két gólpasszal vette ki részét a kupasikerből Varga Roland. „Az első félidőben pontatlanul játszottunk, nem azt csináltuk, amit az edző kért tőlünk és amit elterveztünk, de a vezetőedző a szünetben felhívta a figyelmet a hibákra. Egyszer az első félidőben vagyunk jók, most azonban a második játékrész lett olyan, amilyennek lennie kell. Nagyon jó Videotont vertünk meg. Mindenkinek köszönjük a szurkolást, annak is, aki kint volt a stadionban és annak is, aki nem.” – beszélt érzéseiről a télen érkező Varga Roland.
fotó: nso.hu
Természetesen a másik oldal csalódottan vette tudomásul a vereséget, ám a lefújás és az éremátadás közötti közjáték sem tett jót a hangulatnak. Erről először Sándor György beszélt. „Kockáztattunk és a Fradi megkontrázott minket, utána mindent egy lapra tettünk fel, megpróbáltunk támadni. Gratulálunk nekik. Döntőt játszani nagyon jó, elveszíteni nagyon rossz. Úgy érzem, emelt fővel veszítettünk – ismerte el a középpályás. – Történt egy incidens a lelátón, az a szóbeszéd, hogy az edzőnk a fiát megverték. Siettünk oda, hogy megtudjuk, hogy mi történt. Ilyenkor mindenki aggódik, a család a legfontosabb.” – adott magyarázatot a késlekedésre a távozó labdarúgó. „Jól kezdtük a mérkőzést, rengeteg helyzetet alakítottunk ki az elején, miközben a Fradinak kevés ziccere volt – kezdte Joan Carrillo, a Vidi trénere. – A második játékrészben nagyon hatékonyan futballozott ellenfelünk, és megérdemelten nyert. Nem tudom, mi történt a lelátón, csak azt, hogy a hozzátartozóinkhoz odakerült néhány Fradi-szurkoló, és megrúgták a tizenhét éves fiamat. Lényegtelen most a helyszín, ez sehol a világon nem történhetett volna meg, független a stadiontól, de természetes, hogy aggódtam a fiamért.” Elismerte, most a jobb együttes nyert, így aztán nincs miért szégyenkeznie csapatának. „Nem akarom kisebbíteni Thomas Doll érdemét a győzelemben, kiváló edző, nagyszerű csapata van, de én most a saját csapatommal szeretnék foglalkozni. Az objektív dolgokkal szeretnék foglalkozni. A mai napon, a kupadöntőben jobb volt nálunk a Fradi, a bajnokságban viszont mi voltunk jobbak. Erős csapattól kaptunk ki ma, szeretnék pozitív maradni a vereség ellenére. A Fradi szurkolói nagyszerű hangulatot teremtettek, de a mi drukkereink is kitettek magukért. Nem szabad elfelejteni, hogy a Bajnokok Ligájában két meccsen dőlnek el a találkozók, ott nem csak idegenben kell játszanunk, az más lesz, mint a mai kupadöntő.”
Immár csak a Ligakupa és a bajnokság végjátéka van hátra.
Gavalovits Sándor
