Hogy repül az idő! Rohanó világunkban senkit, és semmit nem kímélve haladunk előre az idő könnyű szárnyain, majd egyszer csak a fejünkhöz kapunk: mintha csak tegnap történt volna! Pedig immáron tizennyolc esztendeje, hogy a világ valaha volt egyik legjobb labdarúgóját utoljára a pályán láthattuk. Hihetetlen, de Eric Cantona ma ünnepli 49. születésnapját!
Kép forrása: sportsspirit.org
“1966 nagyszerű év volt az angol futball számára. Eric a Király megszületett!” (Nem mellékesen Anglia megnyerte a világbajnokságot…)
Hiába a gyűlölt ellenféltől, a Leeds Unitedtól érkezett a Manchester United csapatához, nagyon gyorsan belopta magát a szurkolók szívébe, és mind mai napig csak King Eric-ként emlegetik az Old Trafford királyát a MU hívei. Egyszerűen Eric Cantona nem tudott olyan rosszat cselekedni, hogy a “Vörös Ördögök” drukkerei kipécézzék maguknak, vagy akár csak egy kellemetlen szóval jellemezzék. Jöhetett Beckham, Giggs, Van Nistelrooy, Cristiano Ronaldo, vagy éppen Rooney, a szurkolók sosem feledték el, hogy szentélyük királya örökre a francia zseni, Eric Cantona marad.
A 14 éves profi pályafutását Auxerre-ben kezdő Cantona már igen korán megmutatta tehetségét, és a francia futballrajongók érdeklődve figyelték a fiatal támadó fejlődését. Ám egy időre úgy tűnt, megrekedt a karrierje, miután az FC Martigues csapatához szerződött két évre, a másodosztályba. De nagy harcos lévén visszakerült az Auxerre-hez, és ugyan 1987-ben leütötte csapattársát Bruno Martinit, a klub nem akart megválni tőle. A higgadtnak semmiképpen sem mondható Cantona 1988-ban álmai csapatához, az Olympique Marseille-hez igazolt, de itt sem bírt a vérével: miután a közönség közé rúgta a labdát, lecserélése közben földhöz vágta a mezét, ezért klubja eltiltotta egy hónapra, majd miután látták, hogy nem igazán tudnak vele mit kezdeni, kölcsönbe adták, egymás után háromszor, az akkor már a válogatottban is bemutatkozó játékost. Előbb Bordeaux-ba került, ahol 11 meccsen hatszor volt eredményes, ám a Marseille nem várta vissza, hanem inkább Montpellier-be küldte, ahol igazi alapember lett és 33 mérkőzésen lépett pályára, 10 gólt szerezve. De a lelke ugyanaz a harcos maradt: erről Jean-Claude Lemoult tudna mesélni, akit alaposan helyben hagyott a középpályás, de megúszta a kirúgást, és végül kupát nyert csapatával.
A Marseille-nél látták, hogy képességei alapján helye lenne a csapatban, ezért visszarendelték, de hiába a bajnoki cím, év végén mennie kellett, immár végleg. A Marseille úgy gondolta, hogy a nem túl acélos Nimes csapatának adják el, és ezzel le is zárták az ügyet. Eric nem volt finnyás, és felöltötte magára a kiscsapat szerelését, de mindössze csak pár hónapig, ugyanis egy meccsen a sorozatos bírói tévedések miatt hozzávágta a labdát a játékvezetőhöz, ami miatt kiállították, és a Fegyelmi Bizottság elé idézték. Cantona elmondta a saját verzióját, majd a bizottság meghozta döntését: egy hónapos eltiltás. Hősünk nem volt rest, felállt, és egyenként a bizottság tagjaira mutatva kiosztotta őket: “Idióta! Idióta! Idióta! Idióta!” Nem kellett több, máris három hónapra emelték az eltiltását, de Cantona következő kirohanásától már nem kellett aggódniuk a bizottsági tagoknak: ott helyben bejelentette visszavonulását! (“Miattatok, idióták!”)
Hamar híre ment a francia labdarúgásban, hogy az egyik legnagyobb reménység szögre akasztja a stoplist, és az akkori szövetségi kapitány, Michel Platini közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy Cantona meggondolja magát. Platini elbeszélgetett a játékossal, és Gerrard Houllier-vel karöltve sikerült rávennie, hogy próbáljon ki egy másik futballközeget, a nem is olyan távoli Angliában. Ott, ahol éppen akkoriban szervezték át a bajnoki rendszert, és megalapították a Premier League küzdelmeit. A Leeds United csapott le rá, és ugyan a híre messze megelőzte, úgy tűnt, hogy sikerült egy számára sokkal kedvezőbb helyzetbe hoznia magát. A Leeds a vezetésével megnyerte a bajnokságot, és Eric Cantona egy csapásra sztár lett Angliában. Alex Ferguson, a Manchester United menedzsere éppen azon dolgozott, hogy csapatát újra visszarepítse a csúcsra, és ehhez egy olyan kaliberű játékosra volt szüksége, mint Cantona. Nem tévedés, mindössze 1,2 millió fontért sikerült megvenni az ősi riválistól ezt a Ferguson által, csak gyémántnak nevezett franciát. Eric Cantona vörösbe öltözött.
Alex Ferguson vezetésével, és pszichológusi képességeinek köszönhetően Cantona lehiggadt némiképp az Old Traffordon, és csapata nagy erőssége lett. Első évében 22 meccsen 9 gól volt a mérlege, majd egy évvel később 34/18-as mutatóval zárt, és csak ketten előzték meg a góllövőlistán. A 1994/95-ös idényben 21 meccsen lépett pályára, melyeken 12 gólt szerzett, ám ebben az évben történt az elhíresült Eric Cantona-féle kung-fu rúgás, a Selhurst Parkban. Történt, hogy a Crystal Palace elleni meccsen egy szurkoló szóban inzultálta a már eléggé ideges Cantonát, aki úgy gondolta, hogy egy nagy ugrással nemes egyszerűséggel mellbe rúgja zaklatóját. Félig-meddig sikerült is, a jutalma kilenc hónapnyi eltiltás lett, mert az ilyen dolgokat nem csak francia földön, de az angol bajnokságban sem szeretik. Hiába nyertek már két éve a Premier League-ben a manchesteriek, legnagyobb sztárjuk kiesése igencsak megnehezítette a dolgukat. Cantona így vallott pár évvel később az esetről:
“Az volt a baj, hogy nem ütöttem meg azt a szurkolót elég erősen. Megrúgtam, utána behúztam neki egyet, de nem elég nagyot. Sokkal keményebbnek kellett volna lennem. Ez az egész történet színházi előadás volt, amiben én voltam a főszereplő. Ez jellemző rám, nagyon komolyan veszek sok dolgot, de magamat egy percig sem. Nem gondoltam, hogy felelősséggel tartozom a szurkolóknak csak azért, mert híres ember vagyok. Én futballista és ember vagyok, nem gondolok magamra úgy, mint valamiféle felsőbbrendű személyre. Megtettem, amit helyesnek véltem. Ha bele akarok rúgni egy szurkolóba, akkor belerúgok, és kész. Nem vagyok tanár, sem pedig példakép, ezeket nem nekem találták ki!”
Hosszú kilenc hónap következett, és a Blackburn a bajnoki címét nagy részben annak is köszönheti, hogy Cantona a nehéz időkben nem segíthetett klubjának. Eltiltása alatt a támadó hazatért Franciaországba, ahova Alex Ferguson is követte, és nem egyszer beszélt a lelkére, hogy ne hagyja el a MU-t, mert egy napon majd minden rendbe jön, és a csapattársai számítanak rá. Végül Cantona nem bontott szerződést, és nem is vonult vissza, így még tevékenyen kivette a részét a bajnoki címből: 30 meccsen 14 gól, és a következő idényben megkapta a csapatkapitányi karszalagot is. Ezzel a felelősséggel, és a fiatalok beépítésével Eric Cantona igazi vezéregyéniséggé lépett előre, már mindneki sokkal többet várt tőle. A fiatalok, a 92-es korosztály pedig minden szavát, minden mozdulatát lesték. A Neville tesók, Scholes, Giggs, Beckham, és Butt is árgus szemekkel nézték klubjuk élő legendáját. Igazán szerencsésnek mondhatják magukat azok, akik látták testközelből játszani, és tanúi lehettek a cseleinek, valamint észbontó megoldásainak, góljainak. Cantona 30 évesen, az 1996/97-es szezon után bejelentette visszavonulását, amit a következőkkel indokolt:
“A cseleket még megcsináltam, de éreztem, hogy már nem tudok tovább fejlődni, így szép lassan kialudt bennem az a szenvedély, ami nélkül már nincs értelme folytatni.”
És azóta eltelt 18 év, Eric Cantona pedig a futballtól a film világa felé fordult. Belekóstolt egy rövid időre a politikába is, majd a New York Cosmos csapatának sportigazgatója lett, és napjainkban is betölti ezt a posztot. Itt egy kis összeállítás egy nagyszerű pályafutás legfelemelőbb, és legmélyebb pontjairól.
Isten éltesse a Királyt!
https://www.youtube.com/watch?v=r7RMfj4WRRw
Demmel László
