Magyarország válogatottja feltűnően könnyedén húzta be a Debrecenben rendezett Litvánia elleni barátságos felkészülési mérkőzést.
Dárdai Pál szövetségi kapitány elmondta a mérkőzés előtt: ez a meccs egyértemlűen a Finnország elleni jövő heti meccset készíti elő, és kimondottan edzőmeccs jelegű. A héten komolyan fizikai felkészítésen estek át a kerettagok, aminek köszönhetően ma elég fáradtan mozogtak. Dárdai még azt is elmondta: a lecserélt játékosok azonnal indulnak a Nagyerdőbe futni, és a lefújást követően edzést tart a csapatnak a stadionban. Ebből adódóan nem lehetett komoly játékot feltételezni a csapattól, s ez így is volt rendjén. Már az elején azt kaptuk, amit vártunk: a fiúk fáradtan rohangáltak, közelébe sem értek a mostanában tőlük megszokott formához. A szervezettség, a pontosság, a sebesség, meg úgy egyáltalán a csapat együttes mozgása csak árnyéka volt a szokásosnak, de ez egyértelműen beírható az élénkítőtréningeknek – elvégre majd a finnek ellen kell csúcsformában teljesíteni.
Szerencsére a litvánok is hasonló állapotban voltak, így nem volt nagyon szembetűnő a dolog. Az első negyed óra lement viszonylag eseménytelenül, majd kezdődött a tánc: egy szöglet után Stieber Zoltán vágta be a kipattanót – ez a gyönyörű ballábas találat megadta az alaphangot a folytatásra. Hat perccel később Dzsudzsák Balázs duplázta meg az előnyt: bivalyerős szabadrúgását nem tudta kiütni a rossz irányba induló litván kapus, plusz a sorfal is szétesett. Nem telt el tíz perc, és máris jött a harmadik magyar gól: Nikolics találta magát helyzetben, amit a lehető legszebb módon fejezett be. Húsz méterről jobbal tekert a hosszúba, a kapusnak esélye sem volt. A litvánoknak volt bajuk elég, hiszen nem elég a három kapott, egy perccel később már négy állt az eredményjelzőn – Priskin Tamás is beköszönt. A második félidőre tehát egy laza négyessel futott ki a magyar csapat, és ez egy életre elvette a litvánok harci kedvét.
A szünetben tömeges cserék érkeztek – ahogy ezt ígérték is korábban – pályán volt többek között Szalai Ádám, Varga Roland és Németh Krisztián is. A játékunk összességében sokkal stabilabb lett, mint az első félidőben volt, de nem tudtunk eleinte helyzeteket kialakítani. Németh nagyon szépen szállt be az akciókba, labda nélkül rengeteget mozgott. Szalai is meglepően sokat találkozott a játékszerrel, Tőzsér is megélénkült – főleg a találkozó utolsó harmadában sikerült jó teljesítményt nyújtani, de a fiúk finoman szólva nem szakadtak már meg az újabb gólokért, csak mérsékelt lelkesedéssel vetették magukat akcióba. A helyzeteket azonban nem sikerült kihasználni, így maradt a 4-0-ás eredmény a végére. Ahogy arra Dárdai Pál is utalt a finnek hiába nézik meg a mérkőzés felvételeit, nem mennek majd vele sokra. Litvánia partner volt, ellenük ma akármit meg lehetett csinálni. A 90 perc leteltével pedig nem a magyar csapat erősségei, hanem inkább a litvánok gyengeségei derültek ki. Itt inkább ők nyerték meg nekünk a meccset, mint fordítva. Ez persze a tényeken nem változtat: Négy gyönyörű góllal építette a csapat az önbizalmat a jövő heti erőpróbára. Nincs ok a panaszra. Az edzőmeccs pontosan azt hozta, amit kellett.
Magyarország – Ukrajna 4:0
G: Stieber (15.), Dzsudzsák (21.), Nikolics (30.), Priskin (31.) ill. –
Baranyai Balázs
