A legfiatalabb generáció számára talán már semmit sem mond a kolumbiai Andrés Escobar neve. Pedig a remek védő neve egybeforrt egy szerencsétlen mozdulat, és az abból következő érthetetlen tragédia emlékével.
Kép forrása: storiedicalcio.altervista.org Escobar, az USA elleni csoportmeccsen 1994-ben
Az 1994-es világbajnokság nem úgy indult a kolumbiai válogatottnak, ahogyan az a dél-amerikai selejtezők után várható lett volna. Sokak szerint a Freddy Rincónt, Carlos Valderramát, és Faustino Asprillát is a soraiban tudó válogatott a VB egyik legnagyobb esélyesének számított, miután a kontinentális selejtezősorozatot szinte csont nélkül húzták be, úgy, hogy a csoportelsőségről döntő meccsen 5-0 arányban legyőzték Buenos Airesben az Oscar Ruggerivel, Diego Simeonéval és Gabriel Batistutával felálló argentinokat! Világraszóló siker volt ez, már sokan vizionálták a sárga-kékeket, mint az USÁ-ban megkoronázandó nemzetet, a futballvilág palettáján. Ám a kolumbiaiak alaposan elszámították magukat, és első csoportmeccsükön kijózanító pofont kaptak a románoktól (1-3). Mindössze négy napjuk volt arra Rincónéknak, hogy összeszedjék magukat, és bebizonyítsák, hogy kár lenne leírni őket, ám ehhez le kellett győzniük a házigazda Egyesült Államok csapatát. Egyértelmű esélyesként léptek pályára az USA ellen a kolumbiai fiúk, ám az 1994. június 22-én lejátszott mérkőzés 33. percében eljött a sosem múló pillanat: John Harks, a hazaiak középpályása a pálya jobb oldaláról erőből középre adta a labdát, amibe a tizenhatosra befutó Andrés Escobar olyan balszerencsésen ért bele, hogy az a saját kapusát becsapva, a hálóban kötött ki. Érett az újabb meglepetés, és a második félidőben megduplázta előnyét az Egyesült Államok csapata, majd hiába jött a 90. percben a szépítés Adolfo Valencia részéről, ismét kikapott Kolumbia, és ezzel az is eldőlt, hogy nem jutnak a világbajnokság nyolcaddöntőjébe.
A dél-amerikaiak az utolsó csoportmeccsen ugyan legyőzték a svájciakat 2-0-ra, de ez már nem osztott , nem szorzott. Kolumbia, mint a torna nagy esélyese, szégyenszemre csak a negyedik helyet szerezte meg csoportjában, és utazhatott haza a tornáról. A kolumbiai válogatott tagjait szinte kivétel nélkül halálosan megfenyegették a vb-kudarc után, és a szövetségi kapitány, Francisco Naturana kérésére a futballisták napokig nem mutatkoztak a nyilvánosság előtt. De Escobar nem volt hajlandó bujkálni, holott a legsúlyosabb fenyegetéseket ő kapta, rendőri védelmet pedig nem kért, sok csapattársával ellentétben. Alig telt el tíz nap az USA elleni meccs óta, amikor Andrés Escobart egy medellíni bár parkolójában szabályosan kivégezték. Az autójában ülő Escobart három férfi állította meg, majd hangos szóváltásba kerültek, és ezután dördültek el a lövések. Andrés Escobar gyilkosa a szemtanúk szerint azt kiáltotta minden egyes lövésnél, hogy “Goooooooooool” , a dél-amerikai futballkommentátorokat utánozva, és alighanem utalva a védő öngóljára. A válogatott futballistát hat találat érte a leadott tizenkét lövésből, és a kórházba szállítás közben belehalt a sérüléseibe. A tettest nem sokkal később elfogták, és első fokon 43 év börtönre ítélték, majd ezt enyhítették 23 évre, de végül 2005-ben, 11 év börtön után szabadult. Hogy a kolumbiai közvéleményt mennyire felkavarta az eset, jól jelzi, hogy a gyilkost a legnagyobb titokban kellett kicsempészni a börtönből, és a bírót, aki elrendelte a szabadlábra helyezést, nem nevezték meg az esetleges bosszú lehetősége miatt. Bár nem nyert bizonyítást, felmerültek olyan teóriák, hogy az elkövető az egyik medellíni drogkartell embere volt, és az egyik drogbáró megbízásából cselekedett, amiért az rengeteg pénzt bukott a válogatott korai búcsúján.
Kép forrása: telegraph.co.uk Kolumbia nem felejti a Halhatatlan kettest!
Ugyan nem Andrés Escobar volt a kolumbiai válogatott sztárja, temetésén 120 ezer ember vett részt, és a mai napig hősi halottjának tekinti a nemzet, halála évfordulóján sírja zarándokhellyé válik. A szurkolók tiszta védőjátéka láttán már pályafutása korai szakaszában az “El Caballero del Futbol” névvel illették, vagyis ő volt a “Futball Lovagja”. Pályafutását az Atlético Nacionalban kezdte hazájában, és csapatával a bajnoki cím mellett a legrangosabb dél-amerikai trófeát, a Libertadores-kupát is megnyerte. Három év után Európába szerződött, és a svájci Young Boys csapatánál töltött el egy évet, de gyorsan visszatért a Nacionalhoz, ahol végül 222 mérkőzésen lépett pályára. A ’94-es világbajnokság után a kor egyik legjobb csapata, az olasz AC Milan akarta megszerezni, és a hírek szerint már csak alá kellett volna írnia a szerződését, de ez már nem adatott meg neki. A válogatottban 50 alkalommal szerepelt, és egyetlen gólt szerzett, az angolok ellen a Wembleyben, valamint az életét követelő öngólt a világbajnokságon. Andrés Escobar 27 éves volt.
