Egyetlen hiba elég volt a németeknek, hogy lerombolják eddigi teljesítményüket.
fotó: fifa.com
Nagy meglepetést nem hozott az összeállítás egyik oldalon sem, bár mi – kicsit hazabeszélve – örültünk volna Marozsán Dzsenifer játékának, ám a magyar származású támadó sérülés miatt nem léphetett pályára, míg Alexandra Popp a hajrára állt be mutatós fejvédővel. Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, mindkét kapus hozzátette a magáét a gól nélkül véget érő negyvenöt perchez, hiszen mind Bardsley, mind pedig Angerer bemutatott egy-egy bravúrt, ezzel szemben mezőnyben olykor az angolok diktáltak, ami – ismerve a németeket – némileg meglepő. Fordulás után inkább a küzdelem dominált, a kapuk elvétve forogtak veszélyben. Ekkor már érezhető volt, hogy a germán hölgyek elfáradtak az elmúlt szűk két hétben, amit a szigetországiak ki is használhattak volna, ha kicsit pontosabbak. A hosszabbításban minkét együttes tartalékolt, mígnem a második tizenöt perc elején Kemme butasága, vagy mondjuk inkább Sanderson helyzetfelismerő képességének, tizenegyeshez jutottak a háromoroszlánosok, melyet Fara Williams magabiztosan értékesített. A németek nem voltak meggyőződve a büntető jogosságáról, a japán játékvezetőt azonban nem lehetett lebeszélni döntéséről. A maradék tizenhárom percben Silvia Neid tanítványai ugyan mindent megtettek, ám ez sem volt elég, lévén Bardsley bravúrokat bemutatva tartotta meg a soványka előnyt. Anglia pedig történelme legnagyobb sikerét aratva megnyerte a bronzérmet. Pedig a németek megpróbálkoztak mindennel, így Mittagot és a már említett Poppot is pályára vezényelte Neid, minden eredmény nélkül.
Az biztos, hogy ezt az angol válogatottat – amint hazaérnek – ízekre szedik a szurkolók, hiszen míg a férfiak rendre leszerepelnek a nagy tornákon, addig a hölgyek szisztematikus munkával értek el olyan eredményt, amelyről az erősebbik nem csak álmodozik. Mindezt egy fiatal szakemberrel a kispadon. Mark Sampson ugyanis mindössze 32 esztendősen vezette sikerre a háromoroszlánosokat. Őket még az sem törte le, hogy Japán ellen balszerencsés öngóllal kaptak ki. Hogy mi jellemzi az angolok játékát? Nem a brusztulós futball, hanem a játékos, technikás, olykor kombinatív, szemre is tetszetős labdajáratás. Dicsérni kell a csapatkapitányt, Hughtont is, hiszen még a száztizennyolcadik percben is képes volt odaérni a német támadók elé, és menteni. Egy szóval nagy jövő előtt áll ez a társaság.
Németország – Anglia 0-1 (0-0, 0-0, 0-0)
Edmonton, 21.483 néző, vezette: Ri Hyang Ok (Hong Kum Nyo – észak-koreaiak, Kim Kyung Min – dél-korai, Lengwe Gladys – zambiai)
Németország: Angerer – Schmidt, Peter, Bartusiak, Kemme – Laudehr, Gößling (Popp, 101.), Behringer (Leupolz, a szünetben), Däbritz – Šasić (Mittag, 73.), Petermann
Anglia: Bardsley – Hughton, Bassett, Potter – Bronze, J. Scott, Williams (Stoney, 112.), Chapman (Sanderson, 80.), Greenwood – Carney, White (Aluko, 61.)
g.: Williams (108., 11-esből)
s.: Chapman (77.), Bardsley (83.), Bassett (92.)
Bronzérmes: Anglia
http://dai.ly/x2wnqy8
A góllövőlista élmezőnye:
6 gólos: Celia Šasić (Németország)
5 gólos: Anja Mittag (Németország)
3 gólos: Fara Williams (Anglia), Eugenie Le Sommer, Marie-Laure Delie (mindkettő Franciaország), Ramona Bachmann, Fabianne Humm (mindkettő Svájc), Carli Lloyd (Egyesült Államok), Gaelle Enganamouit (Kamerun)Kyah Simon (Ausztrália), Ada Hegerberg (Norvégia)
Gavalovits Sándor
