Nem okozott nagy meglepetést, hogy ismét a Juventus együttese lett az olasz bajnokság győztese a 2014-15-ös szezon végén. Ám tagadhatatlan, hogy kezd egyre égetőbbé válni a szükség arra, hogy komoly ellenfele legyen a torinóiaknak a következő kiírásban. Vagy a Juvénak csak saját maga lehet az ellenfele?
www.facebook.com/Juventus
Az vitán felül áll, hogy a Juventus idén tavasszal ereje teljében, teljesítőképessége csúcsán volt. A „Zebrák” ugyanis könnyűszerrel nyerték meg a bajnokságot, és a kupát, illetve megérdemelten jutottak be a Bajnokok Ligája fináléjába.
Persze azt a Juventus vezérei is tudták, hogy a Massimo Allegri gardírozta csapatban ennél nincs sokkal több. Ráadásul a keretben jó néhány kulcsember már kiöregedőben volt, és van még most is. Aki meg még fiatal a kezdőből, vagy a padról, azt valamelyik még nagyobb topklub csábítgatja.
Egyelőre nagyon kérdőjeles, hogy mi lesz a sorsa a francia válogatott Paul Pogbanak, ugyanis látva a torinói ragaszkodást, nem lepődnénk meg, ha a középpályás mégsem engedne a Paris Saint-Germain, vagy a Barcelona vonzerejének.
Érkezett: A neves távozók miatt (róluk lentebb) több pozícióra is szükség volt a fiatalításra, erősítésre. A rengeteg haszontalan visszatérő kölcsönjátékos, és néhány olcsójános mellett ugyanis érkezett a Juventus-hoz hat olyan labdarúgó is, akik elébb, vagy utóbb de a pályán találhatják magukat. Állítólag Pavel Nedvedék rengeteget kilincseltek már a szezon közben, hogy a Palermo mindenképpen nekik adja át a legújabb Maradona utódnak tartott Paulo Dybalat. Természetesen sikerült az üzlet, nem kevesebb, mint 32 millió euróért. Ám nem az argentin tehetség az egyetlen támadó, aki fekete-fehérbe öltözik a nyártól: Mario Mandzukic (19 millió euró, Atlético Madrid), és Simone Zaza (18 millió, Sassuolo) is hasonló utat jár be.
Roberto Pereyra egyénileg remek idényt futott az évről-évre egyre gyengébb Udineseben, nem volt meglepő, hogy a Giuseppe Marottaék 14 milliót sajtoltak ki magukból, érte.
Egyelőre csak cserének jött a veterán félisten, Gianluigi Buffon mögé a Fiorentinától, a brazil Neto. Utóbbi ingyér volt, akárcsak a Real Madridot lehagyó világbajnok szűrő, Sami Khedira.
A Juventus még értük fizetett egy kevéskét: Alberto Brignoli (1,75 millió euró, Ternana), Mame Thiam (1,4 millió, Virtus Lanciano), Andrés Tello (1,2 millió Envigado), Francesco Anacoura (750 ezer euró, Parma).
Távozott: Az idény végi pletykákig el se tudtuk képzelni, hogy Andrea Pirlo szedi a sátorfáját, és elhagyja Európát. Pedig az olasz „favágó” így tett. Sajnáljuk, de ezzel lehetőséget adott arra, hogy egy új Juventus épülhessen, amelynek egy új vezérre van szüksége. Alapesetben komoly érvágás lett volna Carlos Tévez hazatérése is (Boca Juniors), ám őt a három érkező közül majd csak pótolja az egyik gólvágó.
Angelo Ogbonna (11 millió euró, West Ham)nem tudott gyökeret verni a csapatban, akárcsak Domenico Berardi (10 millió, Sassuolo).
Marco Storari Pirlohoz hasonlóan ingyen távozott, és 38 esztendős kora ellenére máris kapott munkát a Cagliarinál, még ha jó eséllyel ott sem lesz kezdőkapus.
Aligha fognak sokan könnyet ejteni a szabadúszóvá váló Rubinho és Simone Pepe miatt.
A bulvár mindig pörög: A legfontosabb, lehet hogy már csak napok, vagy akár csak órák kérdése, és Arturo Vidal a Bayern Münchené lesz! Nagy fordulat a korábban az Arsenallal, és a Real Madridda kacérkodó játékos ügyében.
Állítólag utóbbi távozása esetén válna igazán fontossá a belga Axel Witsel szerződtetése (Zenit Szentpétervár.
Más pletykáról aligha számolhatunk be, esetleg még az erőtlen kacsa van életben, miszerint a sértődött Mario Götze fut be, a Bayerntől.
Eddigi bevétel játékos eladásból: 31,5 millió euró
Eddigi kiadás játékos vételből: 88,1 millió euró
Mérleg: -56,6 millió euró
Balogh József
