Ünnepi eseménynek adott otthont az agárdi Sándor Károly Labdarúgó Akadémia. Az MTK utánpótlásképző műhelye előtt avatták a klub emblematikus alakjának szobrát.
fotók: mtk.hu
„Különleges és felemelő napra ébredtek ma mindazok, akik részt vettek az ünnepélyes eseményen. Sándor Károly, a tavaly 86 évesen elhunyt, legendás „Csikar”, Boros Péter szobrászművész által készített szobrát leplezték le, az agárdi Sándor Károly Labdarugó Akadémián.” – írta az MTK hivatalos oldala.
„Sándor Károly, Csikar Szegeden, 1928 november 26.-án született. A kiváló labdarugó, jobbszélső, csatár volt. Gyors felfutásairól és éles szögből elért góljairól volt híres. Szülővárosában a Móravárosi Kinizsiben kezdett focizni. 1947-ben szerződtette az MTK, melyhez egész pályafutása alatt hű maradt. 1951-ben, 1953-ban és az 1957/58-ban magyar bajnok, 1952-ben Magyar Népköztársasági Kupa-, 1955-ben és 1963-ben Közép-Európai Kupa-győztes, valamint 1964-ben KEK-döntős. Pályafutása során összesen 379 bajnoki mérkőzésen 182 gólt ért el, valamint 1955 és 1964 között 21 nemzetközi mérkőzésen szerepelt és 11 alkalommal volt eredményes.
1949 és 1964 között 75 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben, 27 gólt szerzett. Az ötvenes évek elején többnyire tartalék volt. Az Aranycsapat idején Budai volt a riválisa a poszton és mivel Sebes Gusztáv a Honvéd szélsőjét favorizálta, lemaradt az 1952-es olimpiai aranyról, nem játszott az évszázad mérkőzésén, csak csere volt és az 1954-es világbajnokságra sem nevezték, bár kiutazott a csapattal. 1957-től a válogatott csapatkapitánya volt, Puskástól örökölte a karszalagot. Részt vett az 1958-as svédországi és 1962-es chilei világbajnokságon. Svédországban 10. helyezést ért el a csapattal, utóbbin pedig a legjobb nyolc között estek ki a későbbi döntős Csehszlovákia ellen, így ott a csapat 5. lett. Pályafutása utolsó évében még szerepelt az Eb-selejtezőkön (akkor: Nemzetek Európa Kupája), de a spanyolországi négyes döntőn már nem lépett pályára.
1964-ben fejezte be pályafutását, amikor az MTK a KEK-döntőben a megismételt, második mérkőzésen alularadt a portugál Sportinggal szemben. Becenevét – saját bevallása szerint – onnan kapta, hogy nem volt olyan labda, amit ne próbált volna megszerezni, kicsikarni. Mások szerint viszont csapattársai labdakérései során kiabált „Karcsi-Karcsi” alakult Csikarrá. 1951-ben a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója, 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója, 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, 1998-ban pedig a Magyar Köztársaság Elnökének arany emlékérmét. 2001-től az Ő nevét viseli az agárdi labdarugó akadémia. 2010-ben a Hegyvidék díszpolgára, 2014-ben pedig átvehette életmű kategóriában a MOB Fair Play-díját.
Életének 86. évében, 2014 szeptember 10-én hunyt el Budapesten.” – ismerteti a legenda pályafutását a kék-fehérek hivatalos honlapja.
Az avatáson előbb Lassú Zsombor kapott szót, aki az MTK U19-es csapatának tagja. Ünnepi beszédében szót ejtett az akadémiáról, illetve kiemelte, mit jelent nekik, fiataloknak, hogy a kiválóságról elnevezett akadémián készülhetnek. Ezután a szobor alkotója, Boros Péter kapott szót. A szobrászművész először ismertette az alkotás elkészítésének menetét, majd sok sikert kívánt a létesítményben pallérozódó fiataloknak, edzőknek, és tanároknak. A következő felszólaló Tamási Zsolt, az akadémia vezetője volt. A korábbi győri tréner szerint az elmúlt tizenöt év legfelemelőbb pillanata volt a mai, mert bár az auditóriumban látható Sándor Károly fotója, a szobor már ideérkezéskor az emberek eszébe juttatja a legendás játékost.
Deutsch Tamás, az MTK elnöke kijelentette, Sándor Károly már életében szobrot érdemelt volna, de most, halálának egyéves évfordulóján állították fel. Megemlékezett a legenda csibészségéről, a labdarúgó korai éveiről az MTK-ban, kiemelve Bukovi Márton segítségét, aminek következtében kiváló szélsője lett a magyar labdarúgásnak, és az MTK-nak, ahol otthonra lelt.
Gavalovits Sándor
