A manchesteri derby árnyékában ma kora délután lesz még egy igen jelentős múltra visszatekintő angol rangadó a Premier League-ben. A Tyne-Wear derby névre keresztelt északkeleti csata, a 155. lesz a sorban, a Newcastle United, és a Sunderland csapatai között.
Ma délután 14:00-ás kezdettel útjára indul a labda, és megkezdődik a 132 éves rivalizálás 155. rangadója. A Sunderland otthonában ezúttal ha egy hajszálnyival is, de a vendégek az esélyesebbek, bár a „Szarkák” sem büszkélkedhetnek idén kiugró teljesítménnyel, a Sunderlandnek sikerült még őket is alulmúlni. De mielőtt rátérünk a szomorú jelenre, előbb lássunk egy kis visszatekintést.
Történelmi ellentétek: bármilyen hihetetlen, a két szomszédos város ellentéte az angol forradalom idejébe nyúlik vissza, egészen pontosan 1640-ig. A konkrét történelemórát meghagyjuk az iskolapadnak, de annyit azért elárulunk, hogy az angol király, I. Károly Newcastle támogatását élvezte, míg Sunderland vára szembefordult Anglia uralkodójával, és a Parlament mellé állt, amivel igen nagy haragot váltott ki a 17 km-rel arrébb eső Newcastle Upon Tyne-ban is. Végül, hogy ne maradjunk adósok a végeredménnyel, a parlamentaristák nyertek, a királyt kivégezték, s innentől kezdve nem volt megállás a gyűlölködésben.
Az alapok: Kezdetben csak a két város történelmi ügyei adtak okot az ellentétekre, de aztán a futball színre lépésével sikerült ezt is tovább örökíteni a következő generációkba. A Newcastle Unietd jogelődje, a Newcastle East End 1881-ben alakult, míg a Newcastle West End 1882-ben. A két csapat 1892-ben fúzióra lépett egymással, mivel utóbbi becsődölt, és közös megegyezéssel az új labdarúgó klubot Newcastle Unitedre keresztelték, s azóta is a St. James’s Park ad otthont a hazai meccseknek. Még a NUFC-nél is korábban, 1879-ben alapították a Sunderland csapatát, melyet kezdetben Sunderland and District Teachers Association Football Club-nak neveztek el, és csak tanárok ölthették fel a mezét hétvégente. Egy éven belül már bárki a klub tagja lehetett, s a név is lerövidült. Végül némi hercehurca után a város másik csapatával (Sunderland Albion), megalakult a Sunderland AFC, s színeit 1887 óta őrzi. A csapatnak a Roker Park adott otthont 1997-ig, amikor is átköltöztek a Stadium Of Lightba.
Kezdetek: A Sunderland igen jól kezdte az élvonalat, legalábbis 1891-es csatlakozása után. 1892, 1893, és 1895 is bajnoki címet hozott a „Fekete Macskáknak”, amivel sokak reménye szerint sikerült megalapozni egy sikeres jövőt is, de sajnos nem így lett. A következő sikerre 1902-ig kellett várni, majd újabb évtizednyi szünetet követően 1913-ban emelhették fel a bajnoki serleget, ötödször. Utolsó bajnoki címüket 1936-ban nyerték a sunderlandi fiúk, azóta két FA-kupa (1937, 1973), és a nem túl dicsőséges másodosztályú aranyérem gyarapítja a vitrint (1976, 1996, 1999, 2005, 2007).
A Newcastle United némileg később ébredt álmából, s négy bajnoki címéből a 20. század első évtizedében szerzett: 1905, 1907, 1909. Minden második év bajnoki aranyat hozott az akkor már „Szarkáknak” nevezett fekete-fehéreknek, mindmáig utolsó bajnoki sikerüket 1927-ben szerezték. Az FA-kupában több szerencséjük volt, hat alkalommal hódították el Anglia legrangosabb trófeáját: 1910, 1924, 1932, 1951, 1952, 1955 voltak a dicsőséggel telt évek, de a NU számára innen már nem sikerült a visszakapaszkodás a nagy elődök nyomába. Bár amivel mindenképpen előrébb járnak riválisuknál, az a namezetközi kupasiker, melyet 1969-ben a VVK (Európa-liga jogelődje) megnyerésével abszolváltak. (Menetközben olyan csapatokat legyőzve, mint a Feyenoord, a Sporting Lisboa, Real Zaragoza, Vitória Setúbal, Glasgow Rangers, és a döntőben az Újpesti Dózsa). Mindezek után már csak egy Championship-arany, és egy Intertotót-kupa jutott a NU-nak.
Derbyk: A két csapat először tétmeccsen 1898-ban találkozott egymással, és azt a Newcastle nyerte 3-2-re a Roker Parkban, majd ezt sikerült két győzelemmel kijavítania a Sunderlandnek. Hogy mennyire nagy volt az érdeklődés a két csapat találkozói iránt, azt kiválóan jelzi, hogy 1901-ben a St. James’s Parkba 120 ezer embert akart belépni, miközben 30 ezer férőhely volt csak. Ebből aztán lett is mindjárt nagy balhé, kisebb zavargások törtek ki, és sok szurkoló megsérült, de a komoly atrocitások nem itt kezdődtek a két klub között. A derby nagy tömegeket vonzott már a század elején is, s csak fokozódott a későbbiekben, ahogy ez szomszédok között lenni szokott. A bajnoki címeket adták-vették egymás között a csapatok, s 1908-ban hiába nyerte nagy fölénnyel a NU a bajnokságot, a Sunderland 9-1-re lealázta hazai pályáján a Newcastle-t. Ez a valaha volt legnagyobb különbségű győzelem a két csapat múltjában, erre a NU már csak két 6-1-es veréssel tudott válaszolni, évtizedekkel később.
Viszonylag csendben teltek az évtizedek, s az 1970-es évektől már igazán komollyá fajult a rivalizálás. 1979-ben a League Two megnyerésétől csak egy Newcastle közeli születésű labdarúgó választotta el a „Szarkákat”, s így a másodosztályban ragadtak a Sunderlanddel együtt. Gary Rowell mesterhármasával a Sunderland 4-1-re nyert idegenben, s ezzel kiásta a csatabárdot északkeleten. A következő mesterhármasra 1985-ig kellett várni, akkor a NU 3-1-es győzelmét jelentette Peter Beardsley remeklése. Az 1980-as évek végén mindkét csapat az első osztályú tagságért harcolt, s sikerült is egészen a Play-Off elődöntőig menetelniük, ahol végül a Sunderland 2-0-s összesítéssel elütötte a feljutástól szomszédját. Az első mérkőzésen a Sunderland kihagyott egy büntetőt, így a 0-0 a NU-nak kedvezett, ám a visszavágón a Sunderland már 2-0-ra vezetett, miután a hazai drukkerek betörtek a pályára, abban bízva, hogy ezzel sikerül megfélemlítenük a vendégeket, s feladásra kényszerítik őket a párharcban. Ám ez nem történt meg, a vendégek kitartottak, s miután lefújták a meccset, a kékben játszó sunderlandiek hatalmasat sprintelve jutottak az öltözőkbe, a felbőszült drukkerek egy kisebb csoportja elől.
1999-ben egy újabb fejezet nyílt a pályán: a Ruud Gullitt irányította Newcastle az angolok örökös gólkirályával, Alan Shearerrel felállva várta riválisát, s a vezetés ugyan megvolt, ám amikor már zsebében érezte a holland menedzser a győzelmet, két legjobbját, Shearert, és Duncan fergusont lecserélte, majd a Sunderland kilenc perc alatt fordított, s végül nyert. Egy évvel később visszavágtak volna a „Szarkák”, de Sörensen kapus megfogta Shearer büntetőjét, s végül ismét a vendégek nyertek. A 21. század első évtizede a NU fölényét hozta, a fekete-fehérek egy alkalommal zsinórban öt győzelmet könyvelhettek el a „Macskák” ellen, de volt itt 4-1-es, és 5-1-es alapos verés is, utóbbi esetében egy Kevin Nolan triplával. Ám az új idők nem hoztak sok jót a Newcastle számára, annál inkább a Sunderland csapatának! Utolsó öt mérkőzésükön győztesen hagyták el a pályát a piros-fehérek, de már hét meccse veretlenek ellenfelük ellen, s ezzel kiegyenlítettebbé vált az örökmérleg is.
Jelenkor: Sok örömre nem lehet ok egyik oldalon sem. A Newcastle United hiába van előrébb riválisánál, nem tekinthető egyértelműen favoritnak, és ezt leginkább csak maguknak köszönhetik Steve McClaren fiai. Bár múlt hétvégén 6-2-re verték a St. James’s Parkban a Norwich csapatát (Wijnaldum 4 góljával), így is a tabella 18. helyén állnak, 9 forduló után 6 pontot gyűjtve, mindössze egy győzelemnyire az utolsó helytől. Ahol egyelőre a Sunderland áll. Ha lehet, még a NU-nál is keservesebb a “Macskák” helyzete, olyannyira, hogy Dick Advocaat, a csapat holland menedzsere nemrég bedobta a törölközőt, s elhagyta a szerinte is menthetetlen társaságot. A Sunderland bajnokit utoljára májusban nyert (!!!) az Everton otthonában, idei teljesítménye szavakkal nehezen magyarázható: 3 döntetlen mellett 6 vereség, és mindössze 3 szerzett pont, amivel alighanem kibérelték maguknak a tavalyi év után idénre is, a kiesőzóna egyik helyét. Bár Sam Allardyce révén egy igen taktikus, és önbizalommal felvértezett menedzserre tettek szert, csodákra még Big Sam sem képes.
Sérültek: A Sunderland teljes kerettel várhatja a rangadót, míg a NU számára kicsit keserűbb a pirula. A csapat elsőszámú kapusa, Tim Krul alighanem az idényre kidőlt keresztszalag sérülése miatt., míg a védelemből még jó ideig hiányozhat Steven Taylor. De ezt leszámítva mindkét együttes a legjobb felállásában futhat ki a gyepre.
Kulcsemberek lehetnek: ha nem szerzett volna négy gólt a Norwich ellen, akkor is ki kellene emelnünk a Newcastle csapatából a holland Wijnaldumot, aki eleddig hozza a tőle elvárt szintet, melyet az Eredevisie-ben már megszokhattunk tőle. rajta kívül még Ayoze Pérez kiszámíthatatlansága, valamint Cissé gólérzékenysége jelenthet veszélyt a vendégekre, igaz a szenegáli futballista mostanában csak csereként jut szóhoz, a nem kevésbé veszélytelen Mitrovic mögött.
A Sunderland keretének kétség kívül Jermain Defoe a legértékesebb tagja, az egykori válogatott támadó két gólt szerzett az idényben, s nagy tervekkel várhatja a mérkőzést. Rajta kívül még Steven Fletcher okozhat fejtörést a védőknek, de Fabio Borini, és Ola Toivonen is erősségei lehetnek a csatársornak, igaz, ezt idén nem igazán tudják bizonyítani. A középpályán már jó ideje várják Sebastian Larsson visszatértét, már ami a kiváló játékot illeti, s itt a remek alkalom arra, hogy a svéd ismét formába lendüljön, míg a védelemben Kaboul, és a csapatkapitány John O’Shea tehetik a legtöbbet kapusuk, Costel Pantilimon megsegítéséért.
Minden adott tehát, hogy a manchesteri derby előtt egy másik színvonalas, és izgalmakkal teli rangadót láthassunk, már csak a fiúkon a sor, hogy megmutassák, igenis a Premier League-ben a helyük!
Kép forrása: telegraph.co.uk
Demmel László
