Megkezdte a felkészülést a magyar nemzeti csapat a norvégok elleni pótselejtezőre. Vasárnap a regenerálódás volt a program.
Két hét sincs hátra a pótselejtezőig, amelyen eldől, ott leszünk-e Franciaországban. Azért sem írjuk, hogy sorsdöntő, mert annyi találkozóra ráhúztuk már, és mégsem sikerült jobbra fordítani azt a bizonyos kereket, így hát egy szimpla pótselejtezőként tekintünk eme két meccsre. Mindazonáltal a játékosok, a szakmai stáb, és a szurkolók egy része mégis így tekint a norvégok elleni párharc elé. Egy edzésen már túl vannak a kerettagok, míg a mai napon erőnléti felmérőt végeznek a játékosok, hogy Storck tisztában legyen a kerettagok fizikai képességeivel. Nem lehet elmenni amellett, hogy több olyan játékos is meghívót kapott – legfőképp az NB I-ből – akik még nem, vagy csak elvétve voltak tagjai a válogatottnak. Így a debreceni Korhut Mihály, a fehérvári Kleinheisler László vagy éppen a Puskás Akadémia fiataljai: Sallai Roland és Márkvárt Dávid.
„Nagyon örültem neki, hogy bekerültem a bő keretbe – fogalmazott Korhut Mihály, aki arról is beszélt, milyen érzéssel várja a keretszűkítést. – Hogy minek köszönhetem ezt? A Debrecen rosszul kezdte a szezont, de aztán fejlődött a csapat játéka, és az enyém is. Meglátjuk, mi lesz a szűkítésnél. Nincsenek rossz játékosai a norvégoknak, de érzésem szerint meglehet a kijutás.”
Megelőlegezett bizalom lehet Kleinheisler László felé Bernd Storck részéről. A fehérvári labdarúgó ebben az évadban egyetlen percet sem játszott még a Videotonban, viszont az utánpótlás-válogatottban már megmutatta tudását.
Természetesen a rutinos rókák is ott vannak a keretben, így például a századosi „rangtól” egy mérkőzésre lévő Király Gábor. „Mindenki találgat, de én nem vagyok ennek a híve, hogy megmondjam, melyik csapat az erősebb. Ez majd a pályán dől el, addig meg lehet spekulálni, statisztikákat böngészni, de láttunk már a sportban olyat, ami meglepő volt – fejtette ki a Haladás kapusa véleményét. – Nagy klasszisok is hibáztak már döntő helyzetekben. Minden mérkőzés más, magunkra kell figyelnünk. A tét abszolút nem foglalkoztat, mindig a legjobb oldalamat szeretném mutatni. Az a lényeg, hogy a csapat jól működjön, nem a személyek fontosak, nem az, hogy ki játszik vagy ki véd, hanem, hogy a csapat és Magyarország eredményes legyen.”
Hasonlóan látja az esélyeket Leandro is. A ferencvárosi bekknek klubjában remekül megy, így aztán nem lenne meglepetés, ha a válogatottban is „új” posztján, belső védőként játszana. „Nem ismerem jól a norvégokat, de tudom, hogy dinamikusak, gyorsak. Ugyanakkor nem velük, hanem magunkkal kell foglalkoznunk, mindenkinek fel kell készülnie. Gondolom, lesz erőnléti edzésünk is, hogy megfelelő állapotba kerüljünk. Össze kell fognunk, egy nagy család leszünk és nem azzal foglalkozunk, ki melyik klubból jött. Lesz rá két hetünk, hogy felkészüljünk a nagy meccsre. Reméljük, hogy a védekezésünk rendben lesz és szeretnénk Norvégiában is gólt szerezni.”
Régen szerepelt a nemzeti együttesben Varga Roland. Az U20-as Vb-bronzérmes támadó legutóbb Egervári Sándor kapitánysága alatt játszott rendszeresen a válogatottban, most újra bizonyíthat. „Remélem, hogy a Ferencvárosban nyújtott teljesítményemet át tudom menteni a válogatottba is. Most már jobb formában érzem magam, mint a szezon elején, de hosszú még az idény, remélem, kitart a lendület. A szakmai stábot illetően egyelőre nem érzünk változást, ettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy akárcsak az előző stábtól, most is megkapjuk majd a segítséget, úgyhogy nem lesz probléma. A kapitány már jelezte, szeretne velem leülni négyszemközt egyeztetni, de nem izgulok a beszélgetés miatt. Biztos, hogy nem lesz egyszerű mérkőzés, bár még nem elemeztük ki a játékukat, nem tudjuk, hogy milyen erősségeik és gyengéik vannak. Minden csapat verhető, a norvégok is.” – árulta el Varga.
Nagy Ádám már háromszoros válogatottnak mondhatja magát. A ferencvárosi középpályásnak ugyan még sokat kell fejlődnie, de látszik rajta, hogy tud segíteni a csapatnak. „Mindig arra törekszem, hogy az adódó lehetőségekkel éljek, és ne visszaéljek. Szerencsémre olyan családban nevelkedtem, hogy – bár úgy érzem, nagyon örülnek, hogy a Ferencváros játékosa lettem – a szüleim lennének az elsők, akik rám szólnak, ha azt látják, elbizakodottá, nagyképűvé tesz ez a hirtelen felfordulás, ami velem történt. Magam sem vagyok az a típus, aki könnyen megelégszik azzal, amit elért, a családon kívül is igyekszem olyan emberekkel körülvenni magam, akik segítenek megtartani a józanságom – reagált a Nemzeti Sportnak adott interjújában Nagy Ádám. – Nemrég láttam az Atlético Madrid csapatát a Real Madrid ellen játszani, és ott nagyon jól teljesített az argentin Ángel Martín Correa. A srác talán csak néhány hónappal idősebb, mint én, ő is húszéves, és ha ő tudja kezelni, hogy fontos szerepet kap a klubjában a Real Madrid ellen, akkor furcsa lenne, ha én elégedetten hátradőlnék.”
Nem maradhat ki Tőzsér Dániel sem. A QPR légiósa most nem került be a bő keretbe sem, ám csalódottsága továbbra is témát jelent a sajtóban. Egyrészt Storck döntése, másrészt a hazai szakemberek egy részének véleménye miatt. „A románok elleni mérkőzés előtt személyesen is beszéltem a kapitánnyal. Nem hittem volna, hogy olyan a kapcsolatunk, hogy a döntését egy telefonhívás keretében sem tudja megindokolni. Nem volt előjele annak, hogy nem kapok meghívót, még a véleményemet is kikérte a válogatott kapcsán. De ez már a múlt, fölösleges erről beszélni, a lényeg a csapat sikere. Miután a szünetben lecserélt Feröer ellen, nem kommunikáltam a kapitánnyal. Már a meccs előtt jelezte, ha nem állunk jól, engem hoz le. Nem szóltam semmit, a mérkőzés után sem. Nem lógtam ki, de szerkezetet kellett váltani – árnyalta korábbi véleményét a középpályás, akinek családja előbbre való a futballnál. – A legutóbbi összetartás elején szóltam, ha a feleségemnél megindul a szülés, visszautazok Londonba, mert számomra a család fontosabb, mint a futball. Ám, ha legközelebb hívnak, állok a válogatott rendelkezésére.” Tőzsér reagált Nagy László kritikájára is, miszerint a középpályás alibi teljesítményt nyújt a nemzeti csapatban. „Mindig lesznek nagy tudású, okos emberek, akiknek semmi szerepük a magyar futballban, de elmondják a véleményüket. Nem foglalkozom a kritikákkal, tudom, hogy mikor játszom jól, és mikor nem.”
Gavalovits Sándor
