Talán nem túlzás, hogy amennyiben látványos futballt akar az ember meg a fia nézni, akkor nehéz dolga van. Nem egyszerű olyan mérkőzést találni, ahol zajlanak az események. Márpedig vannak ilyen találkozók. Furcsának tűnhet, de ahhoz, hogy ilyet mutassak a Seria A-ban kell körbe nézni. Egyre inkább észrevehető, hogy az olasz bajnokság leveti magáról a “bunkerfoci” stílusát. Izgalmas mérkőzések és szoros tabellát láthatunk, ha jól belenézünk a csizmába. Onnan, ki is emelném az AS Roma csapatát. Nem csak azért mert szép akciókat, szép megmozdulásokat és szép embereket mutat fel, hanem mert képesek a totális összeesésre fejben. Ezáltal izgalmassá, szorossá tudnak tenni egy-egy, már szinte megnyert meccset. Keressük hát meg az okokat, miért is szóródik szét a falka időnként.
Tegyünk tisztába rögtön egy dolgot. A látványos meccs alatt, nem feltétlenül a “Bayern München és még valaki van a pályán, aki nem a bíró” mérkőzésekre gondolok. Inkább azokra a találkozókra, ahova leülteted a küzdősportokon nevelkedett apukádat és a végére jobban fogja élvezni a meccset, mint te. Pont ezért neveztem meg a Roma együttesét. Talán nem is kell megemlíteni, milyen mérkőzéseket játszottak a Leverkusennel. A Bajnokok-Ligáján kívül a Seria A-ban is felettébb mixfeszítő (tippmix+érdekfeszítő=mixfeszítő) csatákat vívnak a farkasok. És ez minek köszönhető? Első körben annak, hogy hosszú, de nagyon hosszú ideje már, hogy a fővárosi farkasnak ilyen agyarai lennének. Salah, Dzeko, Gervinho kiegészülve az alfa hímmel Pjaniccsal, úgy verik le az ellenfelet, mint ministráns a mise bort.
Másod körben pedig annak, hogy egyszer csak teljesen dekoncentrálttá vállnak és gyorsan bekapnak pár gólt, csak mert az jó. Gólt kapni jó. Itt nem a régi Zeman féle római csapatról beszélünk, akik azért kaptak egy meccsen 4-et, mert az öreg megtiltotta nekik a védekezést. Vannak a hátsó alakzatnak, vagyis inkább az egész csapatnak meccsenként egy-egy 5 perces áramszünete. Amikor az ellenfelük elképesztően könnyedén jut át rajtuk. Ez volt jellemzőa Bate, a Leverkusen, a Palermo és a Samp ellen is. Néhány pontban összefoglaltam, hogy miért következik ez be. Persze mindezek személyes meglátások, vélemények.
1. A védelem maga a hibás! – Vegyük szemügyre, kik is alkotják ezt a csapatrészt. Manolas. A fiatal görög a római szurkolók szemében teljes mértékben a világ legjobbja. Azért ez így nem teljesen igaz. Sőt! Olyan hibákat követ el néha napján, ami gólokat hoz a konyhára az ellenfélnek. Elpasszolja labdát, elkényelmesedik, fejben nem koncentrál végig, könnyen elveszíti a fejét. Tehetséges és jó kvalitásokkal rendelkezik, de még kell neki idő. És egy biztos társ. Márpedig az elmúlt időkben nem volt mellette állandó. Castan hosszú kihagyás után érthető módon még nem a régi fényében tündöklik. Rüdiger pedig szintén egy nagy tehetsége a csapatnak, de fiatal és formája nem egyenletes. Barcelona ellen elképesztően jól játszott, aztán .. aztán meg nem. A két szélső falka tag pedig általában Thorosidis és Florenzi. A előbbi hát… hát nem egy közönség kedvenc. Néhol fáj nézni, hogy milyen hibákra képes, de legalább támadásban tud segíteni. Valamikor. Florenzi személyében pedig több funkciós modern játékost tisztelhetünk. Bevethető védőnek is (mint, ahogy be is vetik), de nem feltétlenül ez az a poszt ami legjobb számára. Ja, igen majd elfelejtettem. Maicon is itt van. Az öreg harcos, még mindig képes egy-egy mérkőzésre elővenni a legendás világmegváltó játékát, de hosszú távra már vele sem lehet számolni. Ráadásul egyre többet sérült. Szóval vannak itt tehetségek. Akik rettentően kiszámíthatatlanul mozognak, a formájukat tekintve. Továbbá nem igazán érzem azt, hogy lenne egy olyan ember közöttük, aki meccs közben tudja irányítani a vele együtt mozgókat hátul. Erősítésre szorul a hátsó alakzat az biztos. Természetesen már lehet olvasni Benatia visszajöveteléről…
2. Az egész csapat a hibás, meg a védelem! – Rendben van, hogy bizonytalankodik a védelem. Minden csapattal előfordul időnként, de attól még nem kell fejben teljesen leengednie a csapat többi részének. A támadóknak nem kell megállniuk csak azért, mert már rúgtak kettőt. A középpályásoknak nem kellene az öltözőben maradniuk, mert az első félidőben dominálni tudtak és nem kell azt gondolni, hogy ennyitől biztos megijedt annyira az ellen, hogy már támadást sem mer vezetni. Bizonyos mérkőzésein a Romának úgy érzi az ember, hogy egymásra várnak a játékosok. Nézik a másikat, hogy lépni fog-e avagy sem, tenni fog valamit, avagy sem. Egy szó mint száz. Kihagy az egész csapat fejben.
3. Rudi a hibás… és a vééédelem! – És ennek ki a felelőse? Hát az edző. Az, hogy mentálisan a toppon tartsa, motivációjukat újra élessze és szellemileg felkészítse a játékosait, mind-mind az edző kötelessége. Eme szakember feladata úgy változtatni a csapaton, hogy technikailag, fizikálisan és MENTÁLISAN is a legjobb formában lévő gárdát küldje a pályára. Továbbá, ha látja, hogy a fiúk nem úgy üzemelnek, ahogy az elvárható, akkor egy-egy cserével, beszólással, világosítsa fel őket a világban elfoglalt helyükről. Rudi Garcia, pedig nem erről híres. Úgy vélem a legtöbb romanista is egyet értene velem abban, hogy a tavalyi szezon borzalmai (amikor döntetlen, döntetlen hátán jött), is az ő nyakába voltak varhatóak. Képtelen volt felpörgetni az embereit a mérkőzésekre, nem hogy a meccs közben tegye ezt. Nem tudott rájuk érdemben hatni. Mindenesetre érdekes kérdése a dolognak, hogy amennyiben a Roma belefut egy verésbe, a BL-ben és/vagy a bajnokságban, bele kerülnek-e ugyan abba az ördögi körbe. Tény, hogy ez a csapat szinte teljesen más, mint az előző idénybeli, jellemében karaktérben és stílusában egyaránt, de mint veszély számolni kell ezzel.
Összegezve: Igen, ez az úriember bőven elférne a csapat kezdőjében. Továbbá, ha valakid utálja a labdarúgást mutasd meg neki a Leverkusen-Roma vagy bármely idei Roma mérkőzést és te fogsz meglepődni, hogy bizony jól fog szórakozni az a valaki. Ami azt illeti, a védelem nem a valaha volt legjobb ASR fal, DE ameddig elől úgy lövik a gólokat, mint vakok az agyaggalambokat, addig nem lehet nagy baj.
fotó: goal.com
Borbély Szabolcs
