Válogatott mérkőzések elé nézünk az elkövetkezendő napokban. A szövetségi kapitányok mostanában hirdetik ki a keretüket a mérkőzésekre. Ezt megtette Conte mester is, aki az olasz nemzet első számú edzője. Vannak a csizmások keretében visszatérő nevek. Nyálazzuk végig kik és miért is vannak ott.
Az olasz válogatott kapitánya Antonio Conte, pár változtatást vitt véghez a keret kiválasztásakor. Régi és nem régi nevek is egyaránt megtalálhatóak, bár még mindig nem hasonlíthatóak a múlt nagy itáliai focistákhoz, arányaiban így sem gyenge csapatról beszélünk. A csizmások pénteken fognak játszani Belgium legszebb, akarom mondani legjobb focistáival. Vegyük sorra, hogyan is épül fel az olasz keret a barátságos mérkőzésekre.
Kapusok: Gianluigi Buffon (Juventus), Daniele Padelli (Torino), Mattia Perin (Genoa), Salvatore Sirigu (Paris Saint Germain)
Ide nem is kell sok magyarázat. Buffon sokadik virágzását éli. Elképesztő formában őrzi a hálót. Ott van Padelli mellette, aki szintén megbízható és egyenletes formában véd a Torino színeiben. Nem egyszer rajta múlt az, hogy a Torino nem kapott több gólt az adott mérkőzésén. Perin személyében a sokadik “új Buffont” ismerhetjük meg, ámbár nem is vagyunk olyan messze ettől az elneezéstől. És végül Sirigu. Ő róla tudjuk, hogy egy kiváló portás, de manapság nem sok esélyt kap csapatánál. Hátha majd a válogatottban… de inkább ott sem. Őt sajnálom. (hüp..hüp..)
Védelem: Francesco Acerbi (Sassuolo), Luca Antonelli (Milan), Davide Astori (Fiorentina), Andrea Barzagli (Juventus), Leonardo Bonucci (Juventus), Giorgio Chiellini (Juventus), Matteo Darmian (Manchester United), Mattia De Sciglio (Milan), Lorenzo De Silvestri (Sampdoria);
Remélem megbocsájtjátok, hogy nem nevenként fogom kiértékelni a játékosokat. Lehet be is zárnátok az oldalt (én is azt tenném). Szóval csak néhány dolgot említenék meg. Az első az, hogy bár a Juventus tengelye nem működik 100%-san, nem lehet kihagyni őket és bolondság is lenne. Talán a legnagyobb kérdés De Silvestri jelenléte. Valami miatt nagyon ragaszkodik hozzá Conte Úr, annak ellenére, hogy a szurkolók könnyű szívvel elengednék a csapatból. Ez az a csapatrész, ahova azért nem hív be a szövetségi kapitány másokat, mert nem igazán tud. Sajnos vagy nem sajnos, manapság nem igazán löki ki magából az olasz labdarúgás a jó védőket.
Középpálya: Giacomo Bonaventura (Milan), Antonio Candreva (Lazio), Alessio Cerci (Milan), Stephan El Shaarawy (AS Monaco), Alessandro Florenzi (Roma), Emanuele Giaccherini (Bologna), Claudio Marchisio (Juventus), Riccardo Montolivo (Milan), Marco Parolo (Lazio), Roberto Soriano (Sampdoria);
Amennyiben van erőssége ennek a keretnek, akkor az a középpálya. Alapvetően multifunkcionális játékosokkal teli csapatrész. Szinte mindegyikük bevethető több helyen is. Így rendkívül rugalmasan tudja a mester alakítani a taktikát a pálya ezen pontján. A legnagyobb meglepetés Giaccherini visszatérése. A Bologna kisebb feltámadásában oroszlánrészt vállaló játékos, még a Juventus színeiben volt válogatott huzamosabb ideig. Majd kiment Englishbe és az történt vele, ami egy olasz játékossal szokott a szigetországban.
Támadók: Manolo Gabbiadini (Napoli), Eder (Sampdoria), Stefano Okaka (Anderlecht), Graziano Pellé (Southampton), Simone Zaza (Juventus)
Nem ez a valaha volt legerősebb olasz támadósor az biztos. Véleményem szerint azonban mégsem kell csukott szemmel nézni őket. Pellé, Conte kezei alatt egész jó munkát végez, pedig nem is brazil. Eder szintén egy üde színfoltja csapatának, pedig ő brazil .Gabbialdini nagyon jó formának örvend és rendszeresen lehetőséghez jut a Napoli együttesében és ő nagyon nem brazil. Zaza pedig kopasz. Egy kopasz pedig mindig kell a gárdába. A hűhó inkább Okaka körül van. Vagyis akkora áll leesések nincsenek, de mégis vannak. Szóval az Anderlecht támadója 14 mérkőzésen 7 gólt szerezett. Ergo mégsem meglepi, de valahogy mégis az, mert még mindig Inzaghit és Vierit várja a szakma.
fotó: zeenews.com
Borbély Szabolcs
