Kijutott válogatottunk a 2016-os Eb-re. Kora reggel közre adtunk néhány véleményt, ezúttal újabb érzések, és értékelések következnek.
Nagy Ádám: „Mérhetetlen nagy örömben úszik az egész csapat. Jó ellenfelet győztünk le, de csak egy válogatott juthatott tovább. Úgy éreztem, hogy lenéztek minket a norvégok. Remélem, nem hoztak magukkal behűtött pezsgőt, mert, ha igen, az most megromlik. Hihetetlenül boldog vagyok. A meccs előtt azt mondtam, hogy az összesítés 3-0 lesz nekünk, csak azért vagyok csalódott, hogy a végén kaptunk egyet. Na jó, ez most vicc volt. Az Eb-n jöhetnek a spanyolok, alig várom már, hogy már ott legyünk. Miért ne verhetnénk meg őket is? Önbizalom nélkül nem éri meg ezt a sportágat csinálni.”
Böde Dániel megint jött. Most egy remekbe szabott ipponnal jelentkezett, amelyen még Bernd Storck is mosolygott: „Úgy voltam vele, ne legyen kontra ezért birkóztam a norvég ellenfelem. Csak a lefújáskor nyugodtam meg, de megérdemeltük a sikert. A selejtező előtt ötven százalék esélyt adtam, hogy kijutunk az Eb-re.”
https://youtu.be/9CWotA1Lm7c
Késedi Gábor maradt meg Dárdai Pál stábjából. A videóelemző szakember szerint Dzsudzsák Balázs az öltözőben tüzelte a társaságot: „Nem szeretek belső dolgokról beszélni, de ezt most megemlítem. Fantasztikus dolog volt, ahogy Dzsudzsák Balázs csapatkapitánya lett ennek a társulatnak. Olyan beszédet tartott, mielőtt kiindult a csapat a meccsre, hogy a hideg kirázott, felállt a karomon a szőr. Úgy fanatizálta és tüzelte a társait, hogy élvezet volt nézni és hallgatni. A visszatérő gondolata az volt, hogy ezek a norvégok nem mehetnek el innen győztesen. Mindenáron meg kell ezt akadályozni. Ha most megint itt vagyunk a kapuban, akkor ott kell lennünk az Eb-n. Olyan erő volt benne, mint egy félistenben, én ilyennek még nem láttam. És szerencsére nagy hatással volt a társaira, összekapta őket.”
Nagyot játszott Lovrencsics Gergő is: „Ha a csapat érdekében az áll, hogy végezzem el a piszkos munkát, én örömmel és nagy alázattal megteszem. Nagyon jöttek a jobb oldalon, én védekezésen jobb vagyok, lelkesen vettem fel a harcot. Néha magam is meglepődtem, hogy még mindig bírom, mert a norvég jobb oldal úgy ment helyenként, mint a távirat.”
Apróbb hibáktól eltekintve nagyszerű teljesítményt nyújtott a korábban rendre cikizett Guzmics Richárd: „Én voltam a legidősebb a védelemből, ezért nekem irányítani is kellett a társakat, ezért nincs hangom. Jó, oké, ünnepeltünk is, de ez ilyenkor normális, nem? Mégiscsak egy olyan sikert értünk el, amiről én például álmodni sem mertem volna még pár éve. Nagy élmény volt, hogy mellettünk álltak a szurkolók, de nem szeretnék senkit sem kiemelni, mindenki kivette részét a sikerből. Felálltam a padlóról, pedig nem volt könnyű. Vicc tárgya lettem egy hiba miatt. Azok is negatívan és gúnyosan közelítettek felém, akik nem is ismertek, akik nem tudták, mennyit dolgoztam azért, hogy jó védő legyek.”
Eltiltása miatt Gera Zoltán nem léphetett pályára, de az első meccsen ő is nagyot alakított. „Kétszer nagyon közel voltunk, lényegében már ültünk a repülőn, de mindkétszer visszalöktek a földre. Harmadszor már nem hagyhattuk, hogy ne legyünk rajta az Eb-járaton. És szerencsére dupla győzelemmel sikerült elérni. Úgy érzem, hogy a magyar válogatott nehezen megverhető csapattá vált, ez pedig a sorozat nagy érdeme, korábban nem volt ilyen szervezettség, messze nem volt ilyen remek és összehangolt védekezés – értékelt, majd Király Gábort magasztalta, Nagy Ádámot pedig megdicsérte – Azt mondtam neki, hogy ha a budapesti meccsen is így fog védeni, akkor biztosan kijutunk az Eb-re, egyúttal megkértem, intézze el, hogy ne ez legyen az utolsó meccsem a válogatottban. Szerencsére kijutottunk, így van még pár mérkőzésem. A személyisége, a kisugárzása is sokat számít, önbizalmat ad a csapatnak, a norvég lábak pedig egyértelműen remegtek, amikor szembe kerültek vele. Ő is nagyon megérdemli, hogy kijusson egy ilyen világeseményre. Nagyszerű karrier van mögötte, nagyon boldog vagyok, hogy együtt sikerült elérni a célunkat. Nagyon jól játszott, büszke vagyok rá, hogy ennyire jó volt. Fiatal kora ellenére elképesztően jól játszott. Ha mindent úgy csinálok, mint eddig, akkor nem lesz probléma. Jól érzem magam, bírom a tempót. Hogy elkerülnek-e a sérülések, az nem csak rajtam múlik. De jó kezekben vagyok, sokat dolgoztam, hogy újra egészséges legyek, és itt legyek a válogatottban. Amikor a selejtezősorozat elkezdődött, akkor nem gondoltam volna, hogy még vissza fognak hívni a válogatottba. Óriási siker ez a számomra, nem hittem volna az én Eb-részvételemben. Kívülről nagyon nehéz volt nézni a meccset, de ahogy elkezdődött a visszavágó, megnyugodtam, mert láttam, hogy mennyire jól játszik a csapat.”
Bár ezúttal gólt nem szerzett, Németh Krisztián is hozzátette magáét a nagyszerű sikerhez: „Nagyon jó érzés kimondani, hogy ott leszünk az Európa-bajnokságon, de kell még pár nap, amíg felfogom, hogy mit is értünk el valójában. Le kell ülnöm, és át kell gondolom az egész mögöttem hagyott évet. Nagyon boldog vagyok, és szeretném, ha a formám sokáig ilyen maradna, nem szabad megállnom – folytatta a csatár – Roppant boldog vagyok, hogy nem a legjobb csoportharmadikként, hanem pótselejtezőre kényszerülve jutott ki az Eb-re a csapat. A selejtezők utolsó fordulójában úgy volt, hogy ha Izland pontot lop Törökországból, akkor Magyarország Eb-részvételt ünnepelhet, csakhogy a 87. percben végül a hazaiak nyertek. Köszönjük a törököknek, hogy berúgták azt a szabadrúgást.”
Elek Ákos: „Ebben a selejtezősorozatban nem volt 8-1, nem volt lélektelen bukaresti 0-3, hanem minden mérkőzésen odatettük magunkat. Nem játszottunk minden meccsen jól, sőt voltak olyan meccsek, amelyeken játékban gyengék voltunk. De azt egyszer sem lehetett mondani, ami éveken át nagyon sok ember vesszőparipája volt, hogy a válogatott tele van nyálas futballistákkal, akik csak kocognak, tötyörésznek, nem hajtanak a válogatottban. Azt gondolom, ez ebben a selejtezősorozatban nem volt ránk jellemző, mindig az utolsó percig hajtottunk. Játékban (Dárdai) Pali azt találta meg nagyon jól, hogy mire képesek a magyar futballisták, és azt játszatta velünk, amit tudunk – ha tiki-takát szeretett volna velünk játszatni, az bajos lett volna, mert arra nagyon kevés magyar futballista alkalmas. Az ő mentalitását Bernd Storck továbbvitte, és a vége felé egy kicsit már a saját képére formálta a csapatot. Ennek az egyvelege volt ez a kijutás. És ne feledjük, hogy annak idején nagyon sok játékost még Egervári Sanyi bácsi próbált ki. Ennek a három edzőnek köszönhetjük, hogy kijutottunk. Amikor Selcuk Inan berúgta a törökök szabadrúgásgólját, úgy éreztem magam, mint amikor a Videotonnal egy nappal a pályára lépésünk előtt bajnokok lehettünk volna, de végül a gyepen harcoltuk ki az aranyérmet. Nem lett volna jó, ha most azt hallgathatnánk, milyen könnyű csoportból sikerült kijutnunk szerencsével, és hogy a lettek, az izlandiak kaparták ki nekünk a gesztenyét. Ezt mi csináltuk meg, és így sokkal nagyobb értéke van. Talán azt is mondhatom, hogy egy magasabban jegyzett válogatottat sikerült oda-vissza megvernünk.”
Egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára a sorozatban Bogdán Ádám, ám hogy így sikerült a pótselejtező, az ő munkája is nagyon kellett. „Óriási a hangulat, nagyon régóta vártunk erre a pillanatra. Ennek megfelelően hatalmas buli volt az öltözőben. Nagyon egyben volt ma a csapat, agresszíven játszottunk, és nem hagytuk a norvégokat kibontakozni. Hittünk végig abban, hogy jobbak vagyunk, mint az ellenfél, és a közönség is hitt bennünk, ennek is köszönhető ez a mostani győzelem – fogalmazott, majd megemlékezett Fülöp Mártonról. – A csapat ezzel a győzelemmel tudott az emlékének adózni. Nagyon régóta próbálkozunk, ő is játszott rengetegszer ebben a válogatottban, így a mostani sikert nyugodtan lehet neki ajánlani. Bármennyire is örülünk, azért mindig ott van ő is a gondolatunkban. Még nagyon messze van az Eb, sok minden történhet még addig. Gabinak viszont óriási dicséret jár ezért a két meccsért, mert nagyon koncentráltan, a fontos pillanatokban nagyokat védve tette a dolgát. Abszolút megérdemli ezt az Eb-részvételt, amit az eddigi 101 válogatott meccsén nem sikerült elérnie, egészen a mostani pillanatig.”
Gavalovits Sándor
