Czibor Zoltán (1929, Kaposvár – 1997, Győr) nevére jól emlékeznek a katalán szurkolók – a gólerős szélső 1958-61 között erősítette a Barcelona csapatát.
A ”Rongylábú”, egymás között a ”Bolond” egyidőben született Kocsissal, és akárcsak csapattársa, ő is óriási tehetség volt. A komáromi csapatban kezdett két testvérével együtt. Balszélső volt, de jobb lábbal vezette a labdát, a védők (és időnként saját maga) számára is teljesen kismerhetetlenül cselezett és nagyon gólerős volt. Ha hasonlítani kellene valakihez, a maiak közül a balról induló Neymar játéka emlékeztet legjobban az övéhez.
Szélső léte ellenére nagyon gólerős volt, 1955-ben Machos Ferivel megosztva gólkirály lett 20 góllal. Döntő jelentőségű gólokat lőtt – 1952-ben az ő lövésével a Helsinki Olimpiai döntőn 2:0-ra nyert Magyarország Jugoszlávia ellen. 1956-ban pedig az ő góljával tudtuk legyőzni a szovjeteket Moszkvában.
Rebellis, lázadó természet volt, 1956-ban az Aranycsapatból egyetlenként felvette a kapcsolatot a fegyveres ellenállással. A nem engedélyezett dél-amerikai túráról Puskáshoz és Kocsishoz hasonlóan ő sem tért haza – egy éves eltiltást kapott a FIFA-tól. Sárosi György hívta a Rómához, le is igazolták, de nem játszhatott. Végül Kubala és Kocsis rábeszélésére a Barcelonához igazolt három évre. Ezalatt kétszeres bajnok, 1959-ben és 1960-ban, VVK győztes 1960-ban és BL döntős 1961-ben. Ezt követően egy évet játszott még az Espanyol-ban.
A Don Balon neves spanyol sportlap szavazásán 1999-ben, a Barcelona 100 éves jubileumán megszavaztatták az olvasókat, hogy kik azok a sportolók, akik a legtöbbet tették a klubbért. Kocsissal együtt ő is felkerült erre a listára – a nevét máig nem felejtették el.
Czibornak erős honvágya volt, 1990-ben hazatért, és Komáromban megalapította a Komáromi Football Clubot, amelynek elnöke lett. 1997-ben hunyt el – Komáromban temették el.
Közös fotó 2014-böl, a filmbemutató alkalmából.
Balról jobbra a fiak: Kocsis Sándor, Carlos Kubala és Czibor Zoltán
Balázs János – a FociClub.hu vendégírója
