Végiggondolva a múlt emlékeit, feltűnő az a kontraszt, amit a tehetségek tömege és az eredmények csekély száma jelentett már a múltban is. Gondoljunk csak az 1924-es párizsi olimpiai kudarcra, amikor mi kifejezetten esélyesek voltunk akár a végső győzelemre is. Vagy ott van 1938 esete, amikor csak az összeállítási hiba, na meg a politika akadályozta meg a nagyobb sikert. 1950-ben a pénzhiány miatt nem mentünk a brazíliai világbajnokságra, pedig ott is lett volna esélyünk. 1954-ben kárpótolhattuk volna magunkat mindenért, de a végét nagyon elrontottuk.
1/ Párizsi olimpia (1924)
Magyarországon tombolt az álamatőrizmus, sokan pedig külföldre mentek a jobb élet reményében. A teljesség igénye nélkül: Konrád I és II, Schaffer, Hirzer, Eisenhoffer, Guttmann, Plattkó. Az olimpia előtt lesérült Zsák, Hlavay és Molnár. Takács II-t a kapitány nem vitte magával, pedig a Vasasban már akkor is ő volt a gólzsák, valamint nem került be a keretbe Blum Zoltán sem, aki az egyik legjobb fedezet volt akkoriban. Vegyes csapattal léptünk pályára, az itthoni amatőrök, és a külföldről hazahívott profik között nem volt összhang. Ráadásul nagy létszámú futballhivatalnok ment ki, és első osztályú szálláson laktak a belvárosban, míg a játékosoknak egy harmadosztályú szállást foglaltak, ahol patkányok szaladgáltak, volt, ahol ketten egy ágyban aludtak, fürdőszoba a folyosó végén volt, stb. Ezek után el tudjuk képzelni a lelkesedésünket. A második fordulóban az egyiptomi csapattal kerültünk szembe. Kicsit lebecsültük őket. Az összeállítás a következő volt: Biri – Fogl II, Mándi – Orth, Guttmann, Obitz – Braun, Eisenhoffer, Opata, Hirzer, Jeny.
Mindenki önzősködött, a csatárok nem értették egymást, Braun Csibi megijedt a néger, szálfatermetű, Sálem nevű védőtől. Az első félidő 0:1-re végződött. A második félidőre Orth bement centerhalfnak, de az eredményen nem tudtak fordítani. Védelmünk fellazult, és kaptunk még két gólt. A mérkőzés az egyiptomi csapás néven vonult be a futballtörténelembe. Az egész MLSZ vezérkar lemondott. Egy haszna volt mindössze: sürgősen bevezették a profizmust, és 1926-ban elindult az első profi bajnokság.
2/ Labdarúgó VB Olaszország 1934
Az első, Európában rendezett világbajnokság. Nagyreményű csapatunk az első fordulóban Egyiptomot kapta. Visszavágtunk 1924-ért, és négy-kettővel mentünk tovább. A második fordulóban azonban megkaptuk a sógorokat. Több volt a kedvezőtlen előjel. Cseh II-t nem vitte ki a kapitány, Sárosi pedig nem volt teljesen egészséges. A helyzetet tovább nehezítette, hogy csatát vesztett a magyar sportdiplomácia. Hugo Meisl kijárta, hogy nem az eredetileg kijelölt belga bíró, hanem az olasz Mattea vezesse a mérkőzést! Ennek meg is lett az eredménye. Előbb nem adott tizenegyest Sesta kezezéséért 0:1-nél, majd Markost állította ki 1:2-nél. Ezt követően ráadásul Avar lesérült, kifordult a bokája a 73. percben. Emberhátrányban, és egy nem teljesen egészséges játékossal (Sárosi) nehéz nyerni. Azt is mondhatnám, hogy lehetetlen.
3/ Labdarúgó VB Franciaország 1938
Dietz Károly lett a kapitány, Schaffer Alfréd a szövetségi edző. Cseh Matyit megint nem vitték ki, mert előzőleg tüdőszanatóriumban kezelték, igaz, a VB-re meggyógyult, de nem fért bele a kapitány elképzeléseibe. Kint csatlakozott a kerethez Kohut Vili, aki Franciaországban játszott akkor. A selejtezőn a görög csapaton könnyen jutottunk túl (11:1). Az első fordulóban Holland-India (Indonézia) ellen sima 6:0, de a nyolc között a svájci retesz sem jelentett akadályt (2:0). Majd következett az elődöntő a svédek ellen. Itt a Szabó – Korányi, Bíró – Szalay, Turay, Lázár – Sas, Zsengellér, Sárosi, Toldi, Titkos csapat briliáns játékkal öt-egyre leiskolázta azokat a svédeket, akik az előző fordulóban 8:0-ra lépték le Kubát.
Az előző világbajnokkal, Olaszországgal kerültünk szembe a döntőben. Tudni kell, hogy 1925-ig ellenük minden mérkőzésünket megnyertük, azóta viszont semmit, így a magyar játékosokban erős olasz-fóbia alakult ki. Tabi László pesti vicce erről így szólt: – Mondja, fogunk mi még az olaszok ellen nyerni? Hány éves? Huszonöt. Akkor még remélhet.
A helyzetet súlyosbította, hogy Turay már a svédek elleni meccset ki akarta hagyni fáradtság miatt, de a kapitány nem engedte, mert tartott a svédektől. A döntőre viszont kihagyta Toldit azzal az indokkal, hogy heves vérmérsékletű, és összeugorhat az olaszokkal, kiállíthatják. Hozzá kell tenni azt a lényeges körülményt, hogy szemtanúk állítása szerint a döntő előtt Vittorio Pozzo, az olasz kapitány két másik férfi társaságában bement Dietz Károly szobájába és tárgyaltak. Toldit ezután hagyta ki a kapitány.
Mindez annyira indokolatlan volt, hogy tiltakozásul Turay és Korányi is lemondta a részvételt. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Korányi az edzésen egyszer összeszólalkozott állandó bekk-társával, Bíró Sándorral. A kapitány Turay helyett betette Szűcs Györgyöt centerhalfnak, Polgár Drumit pedig Korányi helyett jobb bekknek. A mérkőzésen az olaszok sokkal gyorsabban és erőszakosabban játszottak, kettő-egyes félidő után négy-kettőre győztek – teljesen megérdemelten. A mi lett volna, ha kérdést nem lehet feltenni, de változatlan összeállításban győzelmi esélyeink lettek volna. Schaffer Spéci nem értett egyet a kapitánnyal, ő a győztes csapatot játszatta volna, mint ahogy akkoriban mindenki. A hazaérkezés után a kapitányt majdnem meglincselték a Keletiben.
4/ A svájci világbajnokság 1954
Végre, ez egy olyan VB volt, ahol mi voltunk kimagaslóan esélyesek, a fogadóirodáknál nem is lehetett a mi győzelmünkre fogadni. Akkor már négy éve volt veretlen az Aranycsapat, bár a dél-amerikaiakkal nem játszottunk. 1953-ban Rómában megvertük az olaszokat, ősszel pedig 6:3-ra az angolokat a Wembley-ben.
1954-ben a magyar-angol előtt prémiumosztás történt, amivel a vezetőknek sikerült teljesen szétzilálni a csapategységet. Három kategóriába sorolták a játékosokat. Az első kaszt volt Puskás és Bozsik, utána jött majdnem az összes többi játékos a tartalékokat is beleértve. A végén büntetésből Kocsis, Czibor és Budai, akik – úgymond – a fasiszta Ferencvárosból jöttek. Puskás kétszáz-, Bozsik százezer forintot kapott, a második csoport egységesen ötvenezret, Budai tizenötöt, Kocsis és Czibor pedig csak tízet. A magyar-angolon Czibor az első félidőben csak lézengett, a második félidőben viszont csak azért is megmutatta, hogy ő is ér annyit. Kockában is dolgozott a bizonyítási vágy. A VB-n az első meccsen Dél-Korea ellen könnyű dolgunk volt (9:0). Nyugat-Németország tartalékosan állt fel ellenünk. Liebrich megkapta a harci feladatot Herbergertől, hogy semlegesítse Puskást. Ezt úgy túlteljesítette, hogy bokarepedésig lerúgta. Ling angol játékvezető nem állította ki! Hozzátartozik az igazsághoz, hogy Puskás provokálta Liebrich-et és Posipal, aki tudott magyarul is, megpróbálta ebben Öcsit leállítani. Végül tíz emberrel is 8:3-ra győztünk.
A nyolc között jöttek a félelmetes hírű brazilok. Összeállításunk a következő volt: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Tóth II, Kocsis, Hidegkuti, Czibor, Tóth M. Gyorsak voltunk és technikásak, mindig mi vezettünk. A brazilok a végén egyre durvábban lettek. Izomszakadásig lerúgták Tóth II-t. A második félidőben kiállították Bauer-t és Bozsikot. Hidegkuti hátrajött irányító fedezetnek. Végül nagy küzdelemben nyertünk 4:2-re Kocsis két góljával. Az öltözőben jött a harmadik félidő, mert a brazilok az otthon elveszített VB-döntő után nem tudtak belenyugodni az újabb kudarcba.
Szerencsére túléltük. Azonban a négy között következtek a világbajnoki cím védői, az uruguayiak. Az összeállítás: A védelem ugyanaz, Sebes pedig elérte, hogy Bozsik is játszhasson. A csatársor: Budai II, Kocsis, Palotás, Hidegkuti, Czibor. Sziporkáztunk, 2:0-ra vezettünk. Azonban a második félidőre feljöttek az uruk, és a végére kiegyenlítettek. Ez az előrehozott döntő – mondták ekkor sokan. A hosszabbítás elején Hohberg majdnem gólt szerzett, ha lövése bemegy, nem biztos, hogy bejutunk a döntőbe. Végül a 112. és a 117. percben Kocsis két gyönyörű fejessel megszerezte a győzelmet. A mérkőzés után mindenkin ólmos fáradtság lett úrrá. Még elmentek vacsorázni, végül lekésték a vonatot. Párosával, taxival mentek a solothurni szállásra, mindenki csak másnap (csütörtök) hajnalban került ágyba.
A döntő: ezt már olyan sokszor megírták, hogy nem akarok feltétlenül ismétlésekbe bocsátkozni, csak röviden összefoglalnám a jó részt már ismert körülményeket. Tudjuk, hogy rossz helyen volt a szállásunk (kisváros főtere). Hiba volt a feleségek ide hozatala a mérkőzés előtti napon (szombat). A döntő előtti éjszaka Kocsis és Zakariás összejöttek a konyhalányokkal. A döntő napján Puskás bejelentette, hogy játszani akar. Kreisz dr. megvizsgálta a lábát, és kijelentette, hogy teljesen egészséges! Később a röntgen kimutatta, hogy repedt volt a bokája. Sebes is úgy kommentálta a beállítását, hogy nem teljes értékű játékos, csak 80%-ban az. Fel kellett forgatni a csatársor összetételét. Tóth Mihályt betette balszélsőnek Puskás mellé, hogy helyette végezze a védőmunkát, menjen hátra. Czibort pedig áttette jobbszélsőnek. Ez nem lett volna akkora probléma, mert Kohlmeyer lassan forduló játékos volt, és Czibor pedig jobblábas. A nagyobb gondot az jelentette, hogy hatalmi szóra (Hegyi Gyula, az OTSB elnöke) a félidőben a két szélsőt megcserélték. Tóth Mihály soha sem játszott jobbszélsőt, és egyértelműen ballábas volt. Kocsis és Hidegkuti megsértődött Puskás beállítása miatt, mert addig hátukon vitték a csapatot a döntőbe. Ráadásul Puskás önzősödött, cipelte a labdát, mert igazolnia kellett beállítása helyességét. A gyors két gól mindenkit megnyugtatott, azt hitték, ölükbe hullt a mérkőzés. A fáradtság és a csúszós talaj azonban megbosszulta magát. A németek az Adidas gyár által biztosított cserélhető, hegyes stoplis cipőkben sokkal jobban álltak a lábukon. Zakariás röviden adott haza, Grosics későn mozdult, és máris 2:1. Ezt követte azonban egy bírói hiba. Fritz Walter szögleténél Schäfer elnyomta Grosicsot és Rahn bevágta a gólt. 2:2. Le kellett volna fújni szabálytalanság miatt!
Innentől kezdve görcsössé vált az igyekezetünk. A 35. percben jött a másik óriási bírói hiba, nem fújták le a Kocsis felvágásáért jogosan járó 11-est! Ha helyesen vezetik a mérkőzést, akkor már 3:1 a javunkra. A 84. percben Bozsikot Schäfer szabálytalanul elválasztja a labdától (sípszó itt sincs), előreível, Lantos röviden és rossz helyre fejel, Rahn elhúzza a labdát, és takarásból ballal kilövi a jobb sarkot: 2:3. A 87. percben Puskás egy teljesen szabályos góllal egyenlít.
Ling a már megadott gólt visszavonja, Griffiths partjelző intésére. A vége marad a 2:3. A döntő után Sebes bemegy a német öltözőbe és gratulál a játékosoknak, és Herbergernek. Több dolog miatt nem tekinthető ez a döntő mérkőzés tiszta és manipulálatlan sporteredménynek:
1/ Az angol Ling vezette az első magyar-nyugatnémet mérkőzést, ahol hagyta, hogy Liebrich lerúgja Puskást. A döntőn nem fújt le egy szabálytalanságot, nem ítélt meg egy 11-est a javunkra, és visszavonta az egyenlítő gólt. Ha korrektül vezeti a mérkőzést, akkor mi nyerünk 4:2-re!
2/ A németek öltözőjében a mérkőzés után találtak injekciós ampullákat. A sportorvos beismerte, hogy C-vitamint adtak a félidőben, valamint azt, hogy a szovjetektől kaptak injekciós tűket! (Nem tudjuk, hogy valójában mit kaptak, mert a németeknek valószínűleg volt tűjük és fecskendőjük is) Más játékosok szőlőcukorról beszélnek. A lényeg az, hogy injekcióban kapták. A döntő után egy héttel hét játékos májgyulladással kórházba került! A német magyarázat erre az, hogy valakinek már volt lappangva hepatitise, és ezt vitték át a fecskendővel. Valószínűtlen, hogy a precíz németek nem cseréltek tűt és fecskendőt.
3/ A magyar állam a döntő után kapott 320 ezer svájci frankot, a győztes 370 ezret. Rákosi Tatán fogadta a csapatot, és elégedett volt a második hellyel!
4/ Ez az információ már kevésbé ellenőrizhető, de Czibor apósa a Kossuth téren lakott, és látta ott sorakozni a Mercedeseket a VB döntő után. Államminiszterek 180-as Mercedest kaptak, de Sebes 300-ast. A csapatból többen látták Sebest beülni a 300-as Mercedesbe, többek között Budai is. Ez felháborodást váltott ki sokakban. Buzánszky egy élménybeszámolón mondta el, hogy a szerelvényük után Svájcban hat vagon csatoltak. Benne voltak a Lanckor traktorok, valamint a Mercedesek. Ebben hozhatták a „szokásos” csempészárut is a játékosok. Ha el is adták a meccset, akkor a vezetők. A mérkőzés képe alapján az utolsó pillanatig hajtottak a játékosok, rájuk nem lehet panasz.
5/ Labdarúgó VB Svédország 1958
Jelentős veszteséget könyveltünk el, mert 1956-ban kint maradt az Aranycsapat három oszlopos tagja, Kocsis, Puskás és Czibor. A VB egyik legöregebb csapatával indultunk, Hidegkuti már 36 éves volt akkor. Az első mérkőzésen Wales ellen 1:1-es döntetlent értünk el. A második mérkőzésen a házigazda svédek voltak az ellenfelek, és 2:1-re kikaptunk. Hiába győztünk utána 4:0-ra Mexikó ellen, pontegyenlőség miatt a továbbjutásért újabb meccset kellett játszanunk a walesi csapattal. Az első félidőben Tichy szerezte meg a vezetést. Az 55. percben Latisev lesről elengedte Allchurch-öt, több védő is leállt. A régi játékosok szerint az akkor nem sok dicséretet kapó szovjet bíró bosszúból nem adta meg négy évvel később Tichy szabályos gólját a csehek ellen. Megint kapushiba… Grosics Medwint játszotta meg, aki élt a lehetőséggel, 2:1, és ez lett a vége.
Ráadásul a mérkőzés előtt végezték ki Nagy Imrét, és az emigránsok a lelátón tüntettek a magyar állam ellen. Ez a hangulat sem tett jót a fiúknak. Baróti elvállalta a felelősséget a kiesésért, nem a körülményekre hivatkozott, de 1966-ig így is ő maradt a szövetségi kapitány. Elmondhatjuk, hogy ami rajta múlt, azt megtette, jól látta el feladatát, mert nehéz lett volna akkor jobb csapatot összeállítani. 1975-ben ismét őt kérték fel, és így listavezető 121 válogatott mérkőzéssel!
Szerző: Balázs János a FociClub.hu vendégírója
