Vasárnap délután 15:00 órától minden szem az olasz Serie A-ra, és a világ egyik legnagyobb múlttal rendelkező rangadójára figyel a világ. A Derby della Capitale, vagyis az SS Lazio és az AS Roma összecsapása azonban idén sajnos igen hangulattalanra sikerül, a két klub ultráinak távolmaradása miatt.
Miután szombat este lejátszották már a spanyol gigászok csatáját, már csak egy igazi rangadó vár a futball szerelmeseire. Az olasz főváros két csapata, az égszínkék Lazio, és a bordó-sárga Roma a Serie A 31. fordulójában esik egymásnak. Bár jelenleg az vendég státuszú „Farkasok” vannak jobb szériában, és komoly esélyük van a dobogón végezni, az egyelőre harmatosan szereplő „Sasok” minden bizonnyal igyekeznek majd újra borsot törni Tottiék orra alá, csak azért is alapon.
Kezdetek:
Már a klubok megalapítása sem úgy ment ahogy az a nagy könyvekben meg van írva, s ebből fakadóan már a legelső időkben kiéleződött a rivalizálás az olasz fővárosban. A futball-lázban égő Olaszországban 1900 januárjában megalapították az SS Lazio (Società Sportiva Lazio) csapatát, s több szakosztály megnyitásával (kerékpározás, gimnasztika, atlétika) igen nagyra tört a régióban. Ám a klub zászlóshajója, a futball már nem ment olyan fényesen, a régiókra bontott olasz bajnokságban a fővárosi csapatok nem vehették fel a harcot az északi klubokkal. Ám míg a Lazio megállt a saját lábán, addig három római klub is fúzióra kényszerült. Az Alba-Audace, a Fortitudo, és a Roman, vezetői felvették a kapcsolatot a Lazióval, de annak elnöke hallani sem akart egy egyesített római klubról, lévén, hogy akkor az égszínkékek számítottak az elsőszámú fővárosi csapatnak. Így dacból, és, mert máshogyan nem lehetett, végül a triumvirátus megszülte az olasz főváros legújabb klubját, az AS Romát (Associazione Sportiva Roma), 1927-ben. Az ellenséges hangulat mindezek után adott volt, de a Lazio vezetői tartották magukat ahhoz, hogy a legjobb döntést hozták, s az AS Roma néven bejegyzett bordó-sárga alakulatnak nincs nagy jövője. Tévedni emberi dolog.
Az első találkozások:
1929.december 8-án találkoztak először egymással a felek, s az AS Roma 1-0-ra nyert a Lazio vendégeként, rögtön egy fricskát bemutatva a fellengzős hazaiaknak. Ez a fricska egészen hét meccsen keresztül tartotta magát, a Laziónak ugyanis 1932-ig kellett várnia az első győzelemre, de akkor 3-0 arányban gázoltak is a „Sasok”. Sok babér már akkoriban sem termett a Lazio csapatának, a Roma nem egy alkalommal tréfálta meg őket (a bajnoki versenyfutásban csak két alkalommal végzett a Roma előtt a Lazio), s az első komoly pofont is kiosztották 1942-ben, amikor is a bajnoki címet elhódították. Ezeknek az időknek a második világháború vetett véget, s a két klub hosszú vegetálásnak nézett elébe az újjáalakuló olasz bajnokságban.
A világháború után:
Természetesen nem barátkoztak meg egymással a felek a világégést követően sem, s mikor visszatért minden a megszokott mederben, egyre csak elmérgesedett a viszony. 1948 és 1954 között a Lazio 14 meccsen át maradt veretlen riválisával szemben, miközben a „Farkasok” 1952-ben megismerkedtek a másodosztállyal is. Az 50-es évek a Juventus, a Milan, és az Inter sikereitől volt hangos, s míg a római csapatok igyekeztek a csúcsra törni, az 1958-as kupagyőzelem után, 1961-ben elérte a Laziót is a végzet: a tabella legalján végeztek a „Sasok”, s két évig ott is ragadtak. Ám viszontagságaik nem értek véget, 1967-ben ismét kiesőhelyen végeztek az átszervezéseknek köszönhetően. A 20 csapatos bajnokságot 16-ra csökkentették, így a 17. helyen végző Lazio újra a második vonalba kényszerült. Mindeközben az AS Roma elkezdte begyűjteni a trófeákat: 1961-ben a VVK-t, 1964-ben pedig az olasz kupát zsebelték be, hogy még csak véletlenül se kedveskedjenek városi riválisuknak a nehéz időkben. Valószínűleg nem is akartak, s úgy tűnt, a Lazio végzete a másodosztály, és a liftezés lesz, ugyanis 1971-ben megint kiestek a Serie A-ból. Ekkor úgy tűnt, hogy csak egy római csapat marad talpon, az AS Roma.
Bajnoki cím, Vincenzo Paparelli, és bundabotrány:
Fényesebbre ikerült a Lazio csapatának a visszatérés, mint azt bárki is gondolta volna. 1973-ban az égszínkékek védősora volt a legjobb a bajnokságban, s csak kettő ponttal maradtak le a bajnok Juventus mögött, de a bronzéremnek így is nagyon örültek, míg a Roma a 11. helyen szerénykedett. Egy évvel később pedig meg lett az áhított bajnoki cím is! Ráadásul a „Farkasokat” mindkétszer legyőzték, így még édesebb volt a siker. Ám ezeket a hónapokat is beárnyékolta a derbik történetének első áldozata: az akkoriban már túlfűtött gyűlölettel egymásra néző felek örökre meggyűlölték egymást, engesztelhetetlenül. Az AS Roma drukkereitől útnak indult egy rakéta a Lazio drukkerei felé az 1979-es mérkőzésen, ami éppen Vincenzo Paparellit találta arcon, aki belehalt sérüléseibe. A kékek drukkerei mártírként tekintenek Paparellire, amit persze a másik oldal igyekszik elodázni, s gúnyolódással elütni a felelősséget. De vissza a futballra! Minden adott volt ahhoz, hogy további sikerekkel fejeljék meg a bajnoki címet a Laziónál, ám 1980-ban a maffia tette rá a kezét az olasz futballra, és ennek nem csak a Lazio, hanem az AC Milan is áldozatául esett. A többszöri bundázás utáni lebukást hiába próbálták megmagyarázni, a két klubot kizárták a Serie A-ból, s a „Totonero” botrány még az 1982-es hazai rendezésű világbajnokságig témát szolgáltatott a nemzetközi labdarúgásban. Az említett két klub kapta a legsúlyosabb büntetést, de több csapat is pontlevonással végzett a bajnokságban. A Milan azonnal visszajutott, de a Lazio megrekedt, s csak 1983-ban tudtak visszajutni, ám ezalatt az AS Roma begyűjtött egy bronz-, egy ezüst-, és egy aranyérmet is a bajnokságban, s az olasz kupában már specialistának számítottak a végső győzelmekkel (1980, 1981, 1984, 1986). Magasra tették a lécet a „Farkasok”, mialatt ellenfelük éppen készült újjászületni.
A 90-es évek:
Mialatt az AS Roma mindvégig ott maradt a tűz közelében, s nem egy alkalommal igen közel került a scudettóhoz, addig a Lazio lassan ébredt fel a másodosztályban. Nagy harcok árán 1988-ban sikerült visszajutniuk a Serie A-ba, s első találkozásuk alkalmával, egy fiatal támadó, Paolo Di Canio gólja döntött a javukra. Lassan, de biztosan sikerült megragadni a Lazio csapatának a tabella első felében, s bizony ekkoriban az AS Roma csillaga nem tündökölt annyira. Ugyan kupagyőzelmet ünnepeltek 1991-ben, riválisuk a bajnoki címet ostromolta, és nem tudták kiszorítani az első négyből öt éven át. A bajnoki cím ugyan nem jött össze, de 1998-ban kupát nyertek az égszínkékek, a bajnoki aranyérem pedig csak egy ponton múlt számukra. Ettől olyan lendületbe jöttek, hogy évvel később a Kupagyőztesek Európa Kupáját is bezsebelték, majd újabb esztendővel később az olasz kupa ismét hozzájuk került, ám a scudettót sem tudták már kikapni a kezükből. Az az egy pont ami tavaly hiányzott, itt már megvolt, s a Juventust beelőzve, a mai napig utolsó bajnoki címüket nyerték a „Sasok”. Időközben pedig egy tízmeccses veretlenségi sorozatot is felállítottak, az akkor már Francesco Tottit is bevető „Farkasok” ellen. S vajon kinek adta át egy évvel később a bajnoki címet a Lazio? Naná, hogy az AS Romának!
Napjainkig:
2001-ben a Gabriel Batistutával megerősödött bordó-sárgák meg sem álltak a bajnoki címig, s az AS Roma számára ez volt az utolsó scudetto. A bajnoki versenyfutás itt véget ért e két csapat között, már ha volt is ilyen. De a kupában egy ideig rettegték a fővárosiakat: a Lazio 2004-ben, 2009-ben, és 2013-ban, míg a Roma 2007-ben, és 2008-ban vitte haza a Coppa Italiát. A bajnokságban lassan visszacsúszott a Lazio, s a Roma bajnoki címe csak egy csapaton múlott éveken át: az Interen. A milánói kék-feketék olyan egyeduralomra törtek a Serie A-ban, melyet csak a kupában tudott megfékezni Totti és a római légió. A 2006-os bundabotrányra ismét ráfaragott a Lazio, de végül pontlevonással megúszták ezt a balhét, s egy évvel később a Roma mögött futottak be a harmadik helyre. Legutolsó, nagyon komoly téttel bíró meccsüket 2013-ban a kupadöntőben játszották, ahol végül a Lazio győzött, s a kékek drukkerei nem kis ünnepséget rendeztek, melyet aztán a riválisok igyekeztek megzavarni.
A mai napig nincsenek jó véleménnyel egymásról a rivális drukkerek, ám van valami, amiben mégis egyetértenek a ma délutáni rangadó előtt: mégpedig abban, hogy ma sem mennek be a stadionba. Ahogy a legutóbbi, november 8-án lejátszott mérkőzéseket is bojkottálták az ultrák, úgy a mait is közös megegyezéssel kihagyják. Az ok: a szigorítások. Mindkét tábornak megvan a maga helye stadionon belül, s ehhez a szurkolói csoportok ragaszkodnak is, ám az óvintézkedések az ultrák szerint átléptek egy határt. Immáron tilos molinókat kifeszíteni a kerítésekre, és a szektorokba plexifalakat akarnak felállítani, ami ellen mindkét tábor tiltakozik, s ennek jeleként a stadionon kívül tekintik meg a mérkőzést. A 80 ezres Olimpiai stadion így várhatóan kongani fog az ürességtől, de persze még így is várnak legalább 30 ezer nézőt, csak éppen a hangulat, az a szenvedélyes olasz mentalitás fog nagyon hiányozni a két csapat játékosainak. Paul Gascoigne, Francesco Totti, Gabriel Batistuta, és Paolo Di Canio is már nem egy alkalommal kiemelte, hogy a római derbiken egyszer mindenkinek jelen kell lennie a hangulat miatt, de ezen a napon úgy néz ki hiába a legendák sora, a hangulatfelelősök nem lesznek jelen.
Pedig most elkél a segítség. Az AS Roma még matematikailag bajnok is lehet, bár valószínűbb, hogy a biztos BL csoportkörös második helyre hajt, a Laziónak pedig szintén matematikailag, de van esélye az első ötbe kerülni, hogy legalább az EL-ben indulhasson. A 180. római örökrangadó ma délután 15:00-kor kezdődik.
A párharcot tekintve az AS Roma áll jobban, eddigi 179 fellépésük alkalmával a „Farkasok” 66 alkalommal győztek, míg a Lazio 50 sikernek örülhetett, és 63 alkalommal osztozkodtak a pontokon a csapatok. A gólarány pedig magasan Tottiék oldalára billen: 222-178. És ha már Totti! A bordó-sárgák legendája nem kevesebb, mint 41 városi rangadón lépett pályára, s nem csak ezzel, hanem 11 góljával is csúcstartó a fővárosiak között. A Lazio legeredményesebbje Silvio Piola, de a 20 éve elhunyt egykori kiválóság „csak” 7 gólig jutott riválisa ellen, még a második világháború előtt. Azóta nem született olyan Lazio-játékos, aki ezt megközelítette volna, a jelenleg Tatabányán futballozó Tommaso Rocchi pedig már aligha lép pályára a Derby della Capitale keretein belül.
A megszokottól eltérően sajnos ma nem fog égszínkékbe, és bordó-sárgába öltözni a Stadio Olimpico, és maga a hangulat sem lesz az igazi, de reméljük, hogy a futballisták ennek nem adják látszatát a zöld gyepről. Bízzunk benne, hogy a városi rivális felett aratott győzelem mámorától átitatódott játékosok kárpótolnak minket a látványos koreográfiák hiánya miatt. Most tényleg csak rajtuk múlik, hogy egy jó mérkőzést lássunk!
Képek forrása: corrieredellosport.it, abc.net.au, vavel.com
Demmel László
