Befejeződött az olasz labdarúgó bajnokság (Serie A). Nehéz kimondani, hiszen bő tíz hónapon keresztül velünk volt minden héten. Valamikor többször is. Ám lezárult a pontvadászat a 2015/2016-os szezonra. Így ideje végignézni és értékelni, hogy az itáliai klubok, közülük is patinás egyesületek, mégis hogyan élték meg a szezont.
Újra jelentkezünk a Serie A nagy csapatainak évének áttekintésével. A múltban már foglalkoztunk a friss bajnok, a Juventus idényével, úgyhogy tartsuk a sorrendet. Jöjjön a második helyezett, a Napoli. Ahogy legutóbb, most sem térünk ki minden mérkőzésre, minden történetre. Időszakokat fogunk kiemelni a szezon során.
2015 szeptember
Véget ért a nyári átigazolási piac és déli gárda elég csendes volt. Benítez elhagyta a klubot a Real Madrid kedvéért és itt volt az első probléma. Ki lesz az edző? De Laurentis elnök nem sokat gondolkodott. Sarri kapta meg a staféta botot az Empolitól érkezvén. Ezen felül érkezett még Allan az Udinese gárdájától és ha szigorú akarok lenni akkor ennyi történt náluk. Ellenben meg tudták tartani Higuaint és Insignet is. Ám ezzel a közvélemény (amibe beletartozik maga az Isten, Diego Maradona is) nem volt elégedett. Főleg az új edzővel nem. Ezt mind tetőzte az első pár forduló teljes sikertelensége. Nem tudott győzni sem a Sassuolo, sem a Samp, de még az újonc Carpi ellen sem a gárda. Gyülekeztek a fellegek Sarri és a tanítványai felett.
2015 december:
Sokat ugrottunk előre. Nem véletlenül. Augusztus, szeptember környékén Nápolyban elégedetlenek voltak azzal az emberek, ahogy alakult a gárda kerete (vagyis ahogy nem alakult), és a mesterrel. És hogy most milyen a közérzet a délieknél? Karneváli. Csak hadd említsünk meg néhány, “apró” eredményt. Napoli – Lazio 5:0, Napoli – Juventus 2:1, Milan – Napoli 0:4, Napoli – Firentina 2:1; láthatjuk, hogy alapvetően minden nagy gárdát elvert ekkor a déli hadsereg. Mi történt a hónapok alatt? Maradona által megszólt Sarri olyan játékstílust talált ki, amivel lehengerelt mindenkit. Agresszív letámadás. Az ellenfél egyre kisebb területre való szorítása. Gyors, sokpasszos, kombinatív játékot valósított meg fiaival. Ezáltal Higuain elkezdte ontani a gólokat, mellette/ mögötte Insigne és Hamsik is majdnem csak elérte a csúcsformát. Nem titkolt dolog volt ekkor már, a Napoli a bajnoki címre tőr.
2016 február:
A hónap közepén járunk. és valami érződik a csapaton és magukon a játékosokon is. Kicsit nehézkesebben mozognak és picit pontatlanabbak a srácok. Ekkor estek ki ez EL-ből, de nincs nagy baj, ameddig vezetik a hazai porondot. Azonban eljött a Juventus elleni párharc. A Juve szorosan mögöttük volt és nem engedhették kicsúszni a kezük közül a mérkőzést, hiszen akkor a zebrák meg is előzték volna őket. Jól is játszott a déli alakulat, ám mégis vesztetettek. Zaza gólja megpecsételte a mérkőzést és már sokan úgy gondoltak akkor, hogy a bajnokságot is. Persze a Nápolyban ezt így nem zárták le, de látszódott a fáradtság a játékosokon. És ez rányomta a bélyegét a következő meccsekre is. Egymás utáni két fordulóban is pontokat vesztett Sarri csapata, míg a Juventus nem tudott hibázni. Ekkor tájt már tökéletesen látni, hogy a labdarúgók ki vannak facsarva. Az edző kezdi túljáratni őket.
2016 április – május:
Mondhatni itt bukott el végleg a csapat. Óriási meglepetésre az Udinese ellenében 3:1-es vereséget szenvedett a csapat, majd jött az Inter végül a Roma elleni mérkőzés. Mindegyik találkozón vesztett a gárda és egyértelműen látszottak a csapat hiányosságai, gyengeségei. Gondolunk elsősorban a gárda fizikai állapotára és Sarri megrögzült kezdőjéhez. A szezont (és ide bele kell érteni az EL-t és az olasz kupát is) ugyan az a 12-13 játékos játszotta végig. Egyáltalán nem rotált a mester illetve minimálisat. Itt persze a pad rövidsége vagy mondhatnánk, hogy a keret elfogyott, kevés volt az egész szezonhoz. Sok esetben az látszódott a játékosokon, hogy feszültek és néhol görcsössé váltak. Ez persze szintén írható a fáradtság számlájára. A római vereségük nem csak a bajnoki cím elvesztését jelentette, hanem egyben plusz teherként rakódott a játékosok vállára az a tény, hogy még a második helyük sincs biztosítva. Mindenesetre a szezon végeztével megőrizték az 1 pontos előnyüket a farkasokkal szemben. Így végül sikerült az automatikus BL főtáblára jutás, de ha belegondolunk, hogy a Juve mennyire rosszul kezdte az idényt, rájövünk, hogy könnyedén kihasználhatta volna a lehetőséget a déli gárda. Amennyiben tovább bírták volna szuflával.
Szezon kulcsemberei:
Csak néhány személyt szeretnénk itt feltüntetni, akiknek a játéka, tudása látványosan hozzájárult a gárda sikereihez. Persze csapatjáték révén vétek nem leírni a többi labdarúgót akik, szint úgy hozzájárultak a sikerekhez, mint a lentebb említett egyének, de ők valami olyan pluszt adtak a csapatnak illetve a csapathoz, amit megint csak hiba lenne írói részről nem kiemelni.
Sarri: Az öreg mesteredző kitett magáért. Olyan csapatot rakott össze, ami egyszerre képviseli a szép, látványos játékot a hatékonysággal. Szinte minden kezdő játékosát a csúcsformájára járatta. Egyetlen hibája volt a szakembernek, az pedig a fentebb említett ragaszkodása a kezdő emberekhez. Nem tudott vagy nem akart változtatni. Talán majd a nyáron úgy tudnak vásárolni, hogy több lehetősége lesz ehhez.
Higuain: Rajta nem múlt semmi. Összesen 36 gólt jegyzett. Több mint, 50 éve nem rúgott senki ennyi gólt a Serie A-ban. Nincsenek rá szavak.
Insigne: A fiatal olasz szélső eddig élete legjobb szezonján van túl. Középpályásként 12 gólt és 10 gólpasszt jegyez erre a kiírásra. Bár az ő teljesítménye is visszaesett a szezon hajrájára mint ahogy a többi társáé is, de összességében egy rossz szava nem lehet rá az embernek.
Koulibaly: A szezon egyik nagy felfedezettje. Tavaly Benítez alatt rengeteget hibázott és sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán mit keres ebben a sportban. Most csattanós választ adott. Magabiztos, erős és tekintélyt parancsoló volt egész szezon alatt. Voltak most is nagy bakijai, de lényegesen kevesebb, mint régebben. Alappillére lett a Napolinak.
Jorginho: Nála is, mint ahogy Koulibalynál is el kell mondani, hogy a Benítez időszak alatt több hideget kapott az emberektől, mint meleget. Ám Sarri felébresztette a kapitányt az álmából. Fontos gólokat szerzett, a középpályát nagyszerűen mozgatta. Nagyszerűen védekezte le a támadásokat. Nem csoda, hogy Conte az olasz válogatottba is behívta. Nagy jövő előtt áll ő is.
Borbély Szabolcs