Közeleg a nyári egy hónapos őrület, a 15. labdarúgó Európa Bajnokság, melynek a magyar válogatott is résztvevője lesz 44 év után. Ennek apropóján az eddigi tornákról több részes cikksorozat formájában vezetjük fel a közelgő kontinens tornát. A cikksorozat harmadik részében az 1968-as eseményről tudhatnak meg sok érdekes információt a kedves olvasok. Például azt, hogy a házigazda olasz válogatott milyen körülmények között is tartotta otthon a serleget a legkevesebb gólt hozó tornán. Továbbá azt, hogy erre a kiírásra nevezték át a játékokat Európai Nemzetek Kupájáról Európa Bajnokságra.
Új névvel és kiírással!
Az 1968-as seregszemle már a most is ismert nevén: Európa Bajnokság néven indult, felváltva az eddigi Európai Nemezetek Kupája megnevezést. Ami talán a névváltoztatáson túl is fajsúlyosabb módosítás volt, az a selejtező lebonyolítása. A kieséses szakaszt csoportküzdelmek váltották fel, majd a csoportok győztesei vívtak oda-visszavágós párharcot a négyes döntőbe kerülésért. Kettővel több nevező volt, és a tornán már harmincegy csapat indult. Először “állt rajtvonalra” az NSZK és Skócia, de egyikük sem jutott tovább csoportjából. A végső döntő helyszínét ezúttal is a négy közé jutó válogatottak közül választotta ki az UEFA.
Jasinék megint az elitkörben, illetve két új a négy között!
A 31 válogatottat hét négy fős, illetve egy darab három csapatos csoportba sorsolták. A selejtezős sorozat 1966 kora őszén kezdődött és pár mérkőzést leszámítva melyek átcsúsztak 1968 februárra, a legtöbb csoportban 1967 végére befejeződtek a küzdelmek. Az oda-visszavágós csoportkör során két pontot ért a győzelem és egyet a döntetlen. Azonos pontszám esetén a jobb gólarány számított. A 2. csoport szolgáltatta a selejtezős sorozat meglepetését azzal, hogy a Bolgárok 1964 után megint megtréfálták a Portugálokat azzal, hogy Eusébióék előtt behúzták a csoportgyőzelmet. Az utolsó, 8. csoportba sorsolták a brit csapatokat, – angol, skót, walesi, észak-ír – mivel ekkor még élt az 1883 óta tartó közös bajnokságuk az Egyesült Királyság nemzeteinek és egyúttal ez a selejtezős csoport a Brit csapatok bajnoksága is volt, melyet az angolok nyertek. A „háromoroszlánosok” 130 711 néző előtt mérkőztek meg a skótokkal a glasgow-i Hampden Parkban – mindmáig ez az Eb históriájának nézőrekordja. A most debütáló nyugatnémetek az egyetlen három fős csoportba kerültek, ahol a jugoszlávok mögött végeztek egy pont hátránnyal, így a fiatal német válogatott már a selejtezőben elszállt. A negyeddöntőben két sima továbbjutás volt: Az egyik oldalon Anglia múlta felül a címvédő Spanyolországot kettős győzelemmel, míg a másik egy oldalú párban Jugoszlávia simázta le Franciaországot. A másik két negyeddöntős mérkőzésen idegenbeli vereségek után mentek tovább az olaszok és a szovjetek. A taljánok a bolgár válogatott testén keresztül jutott be a négyes döntőbe, míg a “szbornaja” a mieinket ütötte el a négybe kerüléstől.
A szovjet válogatott az egyetlen csapat mely eljutott az eddigi összes négyes döntőig, míg az angol és olasz csapat most “bálozik” először, addig a jugók az első 1960-as torna után jutottak el ismét a végső szakaszig.
1. csoport
2. csoport
3. csoport
4. csoport
5. csoport
6. csoport
7. csoport
8. csoport
Negyeddöntő
Már megint a szovjetek…
A magyar válogatott az 5. csoportban vágott neki a küzdelmeknek. NDK, Hollandia, Dánia csapatai előtt tizenegy ponttal négy győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel 15-5-ös gólkülönbséggel az első helyen végzett csoportjában és így simán továbbjutott a negyeddöntők küzdelmeibe. A negyeddöntőben azonban Szovjetúnió csapatát kaptuk. Az odavágót itthon Farkas és Göröcs góljaival 2-0-ra megnyertük, de a visszavágón Solymosi korai öngólja döntőnek bizonyult, mivel csapatunk a második játékrészben még két gólt beszedett, így alakult ki a 3-0-ás hazai siker és szovjet továbbjutás. A szovjetek tehát az első 1960-as Eb, első fordulós kettős győzelme után és az 1966-os balszerencsés körülmények között véget érő angliai Vb negyeddöntője után megint túljártak válogatottunk eszén.
Pénzfeldobással a döntőben!
Az 1968 májusára négybe jutó válogatottak közül az UEFA Olaszországnak ítélte a döntő rendezését. Azt a döntőt melyről a mai napig igencsak megoszlanak a vélemények, hiszen egyszerre minden idők legunalmasabb, egyben egyik legizgalmasabb Európa-bajnokságának tartották. A megállapítás pedig csöppet sem ellentmondásos, hiszen a gyepen sokszor csak brusztolás folyt, és alig láttak gólt a nézők (7; mindmáig az itteni 1.4-es a leggyengébb gólátlag az Eb-k történetében), a kiírásnak köszönhetően viszont akadt izgalom bőven – pénzfeldobás döntött az elődöntőben, a döntőt pedig két nap múlva megismételték. Fortuna istennő pedig az „övéivel” volt 1968 júniusában. Az olasz-szovjet elődöntő 120 perce is kevés volt ahhoz, hogy kiderüljön, melyik csapat lesz finalista. A kor sajátosságára jellemzően, ekkor még nem a büntetők döntöttek, hanem talán még ennél is igazságtalanabb módon sorsolással, illetve ez esetben az előbb említett pénzfeldobással döntöttek.
„A stadion még tele volt, közel hetvenezer ember várta a lefújás után az eredményt. A szovjetek csapatkapitányával, a csapatok egy-egy képviselőjével, valamint a nyugatnémet játékvezetővel bementünk az öltözőbe, ahol a bíró elővett egy régi érmét, én meg választottam. Írást mondtam, és nyertem, azaz nyertünk. Aztán üvöltve kirohantam a folyosóra, ahol a társaim a hangomat hallva már tudták, hogy mi nyertünk, velük együtt rohantam tovább fel a lelátóra, s így a szurkolók is értesülhettek az eredményről. Megkezdődhetett az össznépi ünneplés: Olaszország “győzött”, és harminc év után ismét nagy torna döntőjébe került” – elevenítette fel utóbb a mázlis Eb-fináléba jutást Giacinto Facchetti, a squadra azzurra akkori „csk”-ja.
Azt már mi tesszük hozzá, hogy a pénzfeldobást kétszer is el kellett végezni, az első pénzérme ugyanis begurult a zuhanyzó rácsa alá. Később megtalálták és a szovjeteknek kedvezett volna…
A másik ágon a jugók borították a papírformát, a későbbi gólkirály Dzsajics hajrábeli találatával megverték Angliát. Ivica Oszim, a jugók irányítója már öt perc után kidőlt, miután Norman Hunter lerúgta (akkoriban még nem lehetett cserélni!), ám a másik oldalon is tízen fejezték be a küzdelmet, mivel a bíró a 89. percben kiállította a törlesztő Alan Mullery-t. A fedezet ezzel beírta magát a futballtörténelembe: ő lett az angol nemzeti együttes első kiállítottja.
Elődöntő
Olaszország – Szovjetunió 0-0 (pénzfeldobással Olasz továbbjutás)
Jugoszlávia – Anglia 1-0 (0-0)
Az Angolok a bronzmeccsen vigasztalódhattak és 2-0-ra felülmúlva a szovjeteket szerezték meg a harmadik helyet.
Bronzmérkőzés
Anglia – Szovjetunió 2-0 (1-0)
A fináléban a jugoszlávok jóval többet támadtak, ám a remekül védő Dino Zoff kapuját csak egyszer sikerült bevenniük, Dzsajics révén. Aztán tíz perccel a vége előtt jött Angelo Domenghini, és 25 méteres szabadrúgásból hosszabbításra mentette a csatát. A ráadásban nem született gól – a vakszerencse segítségül hívása helyett ezúttal jöhetett az ismétlés, 48 óra múlva!
Ferruccio Valcareggi, az olaszok szövetségi kapitánya már azzal nagyot húzott az Eb-n, hogy Enrico Albertosi helyett az egyszeres válogatott Zoffot állította be a kapuba, de az igazán nagy dobását a megismételt fináléra tartogatta, amikor öt helyen változtatott csapata összetételén. Ferrini, Castano, Juliano, Lodetti és Prati kikerült, Salvadore, Rosato, Mazzola, De Sisti és Riva meg be, Olaszország pedig épp a sérüléséből felépülő Gigi Riva, valamint Pietro Anastasi találatával 2-0-ra legyőzte Jugoszláviát.
A 3. Európa Bajnokság döntője
Olaszország – Jugoszlávia 1-1 (0-1)
1968. június 8., Róma, Stadio Olimpico, 68 817 néző, Vezette: Gottfried Dienst (svájci)
Gólszerző: Domenghini (80.) ill. Dzsajics (32.)
Olaszország: Zoff – Burgnich, Guarneri, Castano, Facchetti – Lodetti, Ferrini, Juliano – Domenghini, Anastasi, Prati, Vezetőedző: Ferruccio Valcareggi
Jugoszlávia: Pantelics – Fazlagics, Paunovics, Holcer, Damjanovics – Trivics, Pavlovics, Acimovics – Petkovics, Musemics, Dzsajics, Vezetőedző: Rajko Mitics
Megismételt döntő
Olaszország – Jugoszlávia 2-0 (2-0)
1968. június 10., Róma, Stadio Olimpico, 32 866 néző, Vezette: José María Ortiz de Mendíbil (spanyol)
Gólszerzők: Riva (12.), Anastasi (31.) ill. –
Olaszország: Zoff – Burgnich, Guarneri, Salvadore, Rosato, Facchetti – Mazzola, De Sisti – Domenghini, Anastasi, Riva, Vezetőedző: Ferruccio Valcareggi
Jugoszlávia: Pantelics – Fazlagics, Paunovics, Holcer, Damjanovics – Trivics, Pavlovics, Acimovics – Hosics, Musemics, Dzsajics, Vezetőedző: Rajko Mitics
A harmadik Eb döntő összefoglalója
https://www.youtube.com/watch?v=JkKU4behOaQ
A harmadik Eb adatai:
31 induló válogatott
A négyes döntő gólkirálya: Dragan Dzsajics (jugoszláv) 2 góllal
Négyes döntő: Öt mérkőzés, három helyszín (Róma, Nápoly, Firezne) 7 gól, 1.4-es meccsenkénti gólátlag.
260 916 néző (52 183-as meccsenkénti átlag)
Fotó: wikipedia, uefa.com, tempofradi.hu, switchimageproject.blogsport.com, forzaitalianfootball.com
Becz Tamás
