Történelmi visszatekintővel készültünk a magyar labdarúgó-válogatott kapcsán, amely a harmadik kontinenstornájára készül. Mint ismert, a nemzeti csapat 1972 után jutott ki újra Európa-bajnokságra, nos, akkoriban csupán négy együttes közül került ki a végső győztes. Cikkünkben részletesen bemutatjuk azt, kiket kellett felülmúlnia az 1964-es és az 1972-es gárdának ahhoz, hogy ott lehessenek a tornán, az elért eredményeket, illetve néhány rövidebb videós anyagot is megtekinthettek az adott eseményekről.
Út az 1964-es Európa-bajnokságra:
Az első körben a walesi válogatott ellen kellett megmérkőzniük a mieink. Az itthon meccs jól sikeredett, hiszen 3:1-re felülmúlták az ellenfelet, a magyarok közül Albert, Tichy és Sándor szerzett gólt. A visszavágón 1:1-es eredményt produkált a nemzeti csapat, a találatunkat Tichy neve mellé jegyezhettük fel. A következő ellenfél már jóval nehezebbnek ígérkezett, hiszen az NDK-t sorsolták ki a Baróti Lajos vezette gárdának. Nos, idegenben több mint 33 ezer néző előtt 2:1 arányban tudtak diadalmaskodni a magyar labdarúgók, hála Bene és Rákosi góljainak. A Budapesten megrendezett találkozó rendkívül gólzáporosra sikeredett, hiszen 3:3-as döntetlent játszottak az urak, a találatainkat Bene, Sándor és Solymosi szerezte. Az utolsó selejtező összecsapáson a franciákkal kerültünk szemben. Az akkori időkben feltörekvő csapat nem okozott különösebb gondot Bene Ferencéknek, hiszen Párizsban 3:1-re diadalmaskodtak, míg idehaza 2:1 arányban, ennek köszönhetően pedig mehettek az Eb-re. Az első párharcon Albert szerzett gólt, míg Tichy duplázni tudott, a második összecsapáson Sipos és Bene vette be az ellenfél hálóját. Az akkori kontinenstornát Spanyolországban rendezték, a mieink pedig pont a házigazdákat kapták meg. A vezetést a spanyolok szerezték meg a 35. percben, majd a véghajrában Bene egalizálni tudott, a hosszabbításban ismét a rendező együttes ragadta magához az előnyt, amire sajnos már nem tudtunk válaszolni. A bronzmérkőzésen a dánok vártak ránk. A rendes játékidőben nem tudtak dönteni a felek, majd a túlórát követően 3:1-re zárult a találkozó, természetesen a javunkra. Novák Dezső duplázni tudott, rajta kívül pedig Bene Ferenc volt eredményes. A magyar csapat tehát éremmel zárt az első Európa-bajnokságán. (Előre szeretném tisztázni, hogy a mérkőzésről nem található videós felvétel.)
Íme a tornán résztvevő válogatott kerete: Szentmihályi Antal, Nógrádi Ferenc, Gelei József (Kapusok), Ihász Kálmán, Mészöly Kálmán, Mátrai Sándor, Solymosi Ernő, Sárosi László (Védők), Sipos Ferenc, Nagy István, Rákosi Gyula, Komora Imre (Középpályások), Bene Ferenc, Tichy Lajos, Albert Flórián, Farkas János, Sándor Károly, Fenyvesi Máté, Varga Zoltán (Támadók). Szövetségi kapitány: Baróti Lajos.
Út az 1972-es Európa-bajnokságra:
A spanyolországi kalandot követően tehát nem kellett túl sokat töprengeni azon, hogy vajon a közeljövőben képes lesz-e kijutni Eb-re a válogatottunk. Nos, ugyebár 8 évvel ezelőtthöz képest annyit változtak a dolgok, hogy először csoportmérkőzéseket játszottak a csapatok, majd a 8 legjobb együttes között dőlt el, ki az a 4 szerencsés, aki ott lehetett a kontinenstornán. Nos, a csoportban Bulgárián, Franciaországon és Norvégián verekedte túl magát a magyar csapat, amelyen során csupán egyszer kaptak ki. A rájátszáson folyamán a románokat kaptuk meg, a budapesti találkozó 1:1-re végződött, majd kint 2:2 lett az eredmény, így mieink mehetettek az Európa-bajnokságra. Az akkori tornát Belgiumban rendezték, az elődöntőben pedig a Szovjetunió volt az ellenfél, amellyel szemben 1:0-ra vesztettek Kű Lajosék, tehát ismételten a bronzért hajthattak az urak. A házigazda belgák 2:0-ás előnyre tettek szert az első félidőben, majd a fordulás után csupán egy góllal tudtunk válaszolni, a találatot Kű Lajos neve mellé jegyezhettük fel.
Íme a tornán résztvevő válogatott kerete: Géczi István, Rapp Imre (Kapusok), Fábián Tibor, Bálint László, Juhász Péter, Páncsics Miklós, Kovács József, Szűcs Lajos (Védők), Szőke Lajos, Kű Lajos, Juhász István, Kozma Mihály, Kocsis Lajos, Zámbó Sándor (Középpályások), Albert Flórián, Bene Ferenc, Dunai Antal (Csatárok). Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf
