Wales győzelmével megkezdődött már a küzdelem a B-csoportban is, most pedig Anglián volt a sor, hogy bizonyítson Oroszország ellen.
Kép: UEFA
Sokan kételkedni kezdtek, amikor meglátták a kezdőcsapatokat: Alli, Dier, Rose, Walker… Lehet, hogy az orosz válogatott esélyesebb, mint azt korábban gondoltuk volna? Nos, a bordó mezesek semmivel nem játszottak jobban, mint riválisaik. Az lehet, hogy sok rendkívül fiatal játékos kapott helyet az angoloknál, de a túloldalon meg épp az idősekből volt túl sok – egyetlen 25 éven aluli játékos kapott helyet az orosz válogatottban, ami nem sok jót sejtet a két év múlva esedékes orosz világbajnokság előtt. De a mi a mérkőzést illeti: hajtás az volt. A színvonallal eddig sem volt baj egyik meccsen sem, ám az itteni iram talán a legnagyobb volt. Az első percekben talán túl nagy is – annyira siettek és kapkodtak a játékosok, hogy nem nagyon tudott kialakulni szervezett játék. A kedélyek csillapodása után aztán Anglia magához ragadta az irányítást és elkezdődhetett az igazi futball. Meglepetésre talán épp a fiatalok nyújtották a legjobb teljesítményeket: Walker zseniális volt a védelem jobb oldalán, de például Alli is mutatott szép dolgokat mint támadásban, mint védekezésben.
Ahogy azt a meccs előtt jósolták, a gyorsaság lehet a döntő faktor – erre játszott Raheem Sterling is, aki a baloldalon rendszeresen indított futóversenyeket Rose segítségével, de a rutinos orosz védők mindig jól helyezkedtek és megúszták ezeket a lehetőségeket. Igazából a jó helyezkedésük többször is megóvta őket a góltól – sokszor csak az utolsó pillanatban tudtak odaérni az angol támadókhoz, ami leginkább a lassúságuknak tudható be. Már az első játékrészben tehát kiütközött a különbség a két gárda között, de gól nem született. Habár többször is közel jártak Lallanáék, maradt a 0-0 a szünetre, a fordulás után viszont folytathatták a rohamokat. Pontosabban folytathatták volna. Oroszország megszilárdította a középpályáját és lelassította a játékot – ez számukra komoly fegyvertény volt, viszont mindenki másnak gondot jelentett. Az angolok labda nélkül elég nehezen boldogultak, a semleges nézők pedig szép lassan kezdtek elbóbiskolni, ugyanis ez a sima labdatartás csak időhúzásra volt jó, a meccs amúgy nem haladt semerre sem.
Kép: UEFA
Nagy ritkán ugyan akadt egy-két kisebb helyzet, de alapvetően valami nem stimmelt Hodgson együttesénél. Alli teljesen eltűnt, Kane-t amúgy sem lehetett megjátszani, ahogy Lallana nevét sem emlegették sokat. Úgy húsz perccel a vége előtt aztán megérkeztek az első jelek: Rooney kapufája után Lallana is kapufát talált, igaz utóbbi már lesen állt. Ez a helyzet sugallt valamit abból, ami az oroszokra vár. Nagyjából két perc múlva ugyanis már gólt ünnepelt Anglia: a 22 éves Dier lőtt egy hatalmas szabadrúgásgólt, amivel karnyújtásnyira került tőlük a győzelem. Dier amúgy is azon kevesek közé tartozott, akiknek a teljesítménye feljavult az első félidőhöz képest, utólag belegondolva pedig valóban a mezőny egyik legjobbja volt. Itt ezen a ponton elvileg véget is érhetett volna a történet, hiszen támadásban súlytalan volt Oroszország, ám az utolsó utáni pillanatban jött a dráma: a 92. percben egy ártalmatlan szituációban jött egy remek fejes, amire már nem tudott mozdulni sem Hart, sem pedig a védők. Berezutski góljával így 1-1-re módosult a végeredmény, azaz az angolok egy megnyert meccset engedtek ki a kezeik közül. Ez mentálisan sok mindent elmondhat egy fiatal csapatról – ilyen és ehhez hasonló gyermekbetegségekkel pedig elég nehéz lesz a komolyabb csapatokkal szemben helytállni.
http://www.dailymotion.com/video/x3he98r_1-0-eric-dier-amazing-freekick-goal-hd-england-1-0-russia_sport
http://www.dailymotion.com/video/x4fw4f6_denis-glushakov-goal-hd-england-1-1-russia-euro-2016-hd_sport
Anglia – Oroszország 1-1
Helyszín: Stade Velodrome, Marseille Játékvezető: Rizzoli (ITA)
Gólszerzők: Dier (72.), Berezutski (92.)
Sárga lap: Cahill ill. –
Piros lap: –
Anglia: Hart – Rose, Smalling, Cahill, Walker – Rooney (Wilshare 77.), Dier, Alli – Sterling (Milner 87.), Kane, Lallana. Szövetségi kapitány: Hodgson
Oroszország: Akinfeev – Schennikov, Berezutski, Ignashevich, Smolnikov – Golovin (Shirokov 77.), Neustadter (Glushakov 80.) – Kokorin, Shatov, Smolov (Mamaev 85.) – Dzyuba. Szövetségi kapitány: Slutski
Baranyai Balázs
