Bár a torna egyik legszebb futballját játszotta Ukrajna, mégis pont nélkül maradt Észak-Írország ellen, sőt, miután az esti német-lengyel csata döntetlent hozott, az is eldőlt, hogy Mihajlo Fomenko együttese búcsúzik elsőként a tornától, függetlenül az utolsó meccs eredményétől.
Kezdjük a délutáni Ukrajna – Észak-Írország találkozó utáni értékelőkkel. Mihajlo Fomenko szerint nem lepték meg őket a szigetországiak, ám megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, lévén övéi mentálisan nem voltak felkészülve a találkozóra. „Ami az ellenfelünket illeti, nem lepett meg minket, ilyen típusú futballt vártunk tőle – osztotta meg csalódottan véleményét Fomenko. – Ha jól tudom, a selejtezőben elért tizenhat góljukból kilencet rögzített helyzetből szereztek az északírek, szóval tudtuk, hogy mire számíthatunk. Nagy hibákat követtünk el a pályán, mentálisan nem voltunk elég felkészültek. Talán a játékosaim alábecsülték azt a munkát, amit be kell fektetni a győzelem érdekében. Engedtük az ellenfélnek, hogy a saját játékát játssza – ezért kaptunk ki.”
Ami a másik oldalt illeti, O’Neill együttesének győzelmét beárnyékolja egyik szurkolójuk halálhíre. Több forrás egybehangzó értesülése szerint egy hatvannégy esztendős drukker szívrohamot kapott a kora esti összecsapás alatt. Helyi hatóságok megerősítették a hírt, hozzátéve, bár próbálták újraéleszteni a szurkolót, sajnos azonban nem jártak sikerrel. Az északírek Nizzában vesztették el egy szurkolójukat. Ott egy 24 esztendős fiatalember esett át a tengerparti sétány promenádján, és halt bele súlyos sérülésébe. Ez adhatott olyan lelki pluszt Michael O’Neill együttesének, amely végül győzelmet ért.
Az első búcsúzó tehát Ukrajna. Az északírek elleni vereséggel nem is lett volna baj, ha az esti meccsen Németország legyőzi Lengyelországot, ám mivel nem így történt, az utolsó meccsen teher nélkül játszhatnak Fomenko fiai. S hogy miért estek ki? A szép foci nem volt elég, mert hiába volt rengeteg helyzete az ukránoknak, egyszerűen képtelenek voltak betalálni, s a korábban nyíltan felvállalt Dinamo Kijev-Sahtar Donyeck ellentétet ugyan erre a tornára félre tették, ám így sem volt eléggé egységes a gárda. És ahogyan Fomenko fogalmazott, mentálisan nem volt még kész a gárda a tornára. A németek, majd az északírek ellen is látszott, hogy mit akart játszani Ukrajna, ámde a kapu előtt rendre rossz döntéseket hoztak. A védelemmel sem volt különösebb gond, egészen McAuley góljáig, amikor a védőt teljesen üresen hagyták fejelni. Két kérdés merül fel ilyenkor az emberben: Hogy lehet az, hogy már a szünet utáni percekben elfogy a szufla, s nem tudják levédekezni az üresen érkezőt? A másik a mentális felkészítés. Ennyire egyik csapat – még az albán sem – szenvedett pszichésen vereséget egyik meccsén sem. Az északírek ráadásul tudták, hogy hol kell kivenni a kulcsembereket, ami meghozta számukra a történelmi sikert, míg északkeleti szomszédaink nem tudták kiküszöbölni, és elviselni azt a terhet, hogy egy viszonylag gyenge együttessel szemben esélyesebbnek számítottak. Így aztán nincs más hátra, minthogy az ukránok a záró körben mindent egy lapra feltéve próbálják legalább a szép búcsút elérni.
Ami ellenük szól, hogy ha nyernek is a lengyelek ellen, az írek pedig kikapnak a németektől, akkor sem lehetnek már harmadikok az egymás elleni eredmények miatt. Egyszóval Ukrajna biztosan hazautazik a jövő hét folyamán.
Gavalovits Sándor
