A féktelen éjjeli ünneplés után következhetett a válogatott fogadása, amire a labdarúgó szövetség a Hősök terét jelölte ki helyszínül. Az MLSZ a délelőtt folyamán arra kérte a nagyérdeműt, hogy itt várják a csapatot, mert nem akarták, hogy az érdeklődő tömeg megbénítsa a Liszt Ferenc reptér forgalmát.
Délután 4 óra körül még nem volt jele a nagy áradtnak, és még a rend éber őrei voltak többségben a tér körül. Öt óra után pár perccel aztán az addigra több, mint tízezresre duzzadó tömeg fotókon és rövid élő videón keresztül értesült arról, hogy Dzsudzsákék gépe landolt Ferihegyen. A rövid sajtótájékoztató után pedig Bernd Storck és csapata rendőri felvezetéssel indult útnak a Liszt Ferenc reptérről. Hamarosan aztán óriási üdvrivalgásban tört ki az ünneplő tömeg. Idősek és fiatalok egyaránt nagy tapssal illetve a megszokott rigmusokkal fogadták a kedvenceket.
Ember legyen a talpán, aki megállapítja, hogy Kovács Kokó után melyik hős kapta a legnagyobb ovációt. Nem csak a játékosok számára, hanem az ott lévő rajongók számára is jó érzés volt ott állni és együtt ünnepelni a válogatott sikerét. Hihetetlen élmény fogott el és hihetetlen volt látni, hogy a teljesítményükkel mit értek el Király Gáborék.
Andy Möller utoljára talán Németország válogatottjával élt át hasonló fogadtatást, mint ami itt volt ma este. A felkonferálás után Dzsudzsák Balázs és Bernd Storck köszönte meg a támogatást illetve azt, hogy ennyien eljöttek.
Szövetségi kapitányunk szavait idézve:
„A franciaországi teljesítmény a mi ajándékunk nektek. Ez a csapat mögöttem a jövő csapata. Most egy újabb feladat vár ránk, a világbajnoki selejtezők alatt is remélem, hogy megkapjuk tőletek ugyanezt a támogatást.”
A válogatott csapatkapitánya a végén megemlékezett az elhunyt Eisemann Lászlóról és Fülöp Mártonról, hiszen ők is ugyanolyan részesei ennek a sikernek, mint a többiek.
Az est zárásaként Rakonczai Imre lépett a színpadra, aki megtáncoltatta a válogatottat az ismert slágerekkel, de felcsendült az EB dala is és a Himnusz.
