Ezúttal a válogatott keretek piaci árainak függvényében vizsgáltam az Eb eredményeit. Hogyan muzsikáltak ilyen szempontból a legértékesebb csapatok? A csoportkör vagy a playoff hozott több papírforma eredményt?
A magyar válogatott a piaci ár alapján a résztvevők közül legértéktelenebb kerettel vágott neki a francia kalandnak. Az Eb-t megelőzően azt írtam: „a magyar csapatnak korszerű felkészüléssel és kellő elszántsággal senkitől sem kell félnie. A felkészülés része Storckkal jó kezekben van. A mieinknek már „csak” ki kell tenniük a szívüket a gyepre. Ha így lesz, a piaci érték nem számít, mi szurkolók pedig elégedettek leszünk.”
Nos, azt hiszem kijelenthetjük, hogy Királyék meglepték Európát. Ha nincs az izlandi „HU-de-nagy” menetelés, talán a mi csoportgyőzelmünk lett volna a legütősebb szörprájz a kontinenstornán. A walesi „csoda”, ahogy az alábbiakból is látszik majd, nem annyira váratlan.
De vajon mennyire volt ez a meglepetések Eb-je a piaci árazás szerint? Lássuk az értékesebb csapatok hányszor tudták érvényesíteni a papírformát!
Kezdetnek álljon itt a Transfermakt által még a kontinenstorna előtt belőtt keretek értékének (millió euróban) rangsora.
Ez alapján az Eb négy legjobb válogatottja közé három az első hat legértékesebből került ki: Németország (1.), Franciaország (4.) és Portugália (6.).
Még szembetűnőbb, hogy a nyolcaddöntőbe a legértékesebb 12 csapat közül 11 masírozott be. (Egyedül Törökország bukott el már a csoportkörben a piaci „elitből”.) Az alsó “régióból” Szlovákia (16.), Írország (17.), Izland (21.), Észak-Írország (23.) és Magyarország (24.) jutott tovább a csoportkörből. A nyolcaddöntőben a „szegényebbek” közül már csak Izand tudott meglepetést okozni az ötödik legértékesebb kerettel rendelkező, ám töketlen támadójátékot produkáló Angliával szemben.
Csoportkör
De haladjunk csak szépen sorban. Alább látható a csoportkör statisztikája.
Zölddel a magasabb piaci értékű csapat győzelmét jelöltem. A döntetlen (sárgával) esetünkben már meglepetésnek számít, hiszen az „értéktelenebb” csapat pontot csent a papíron erősebb ellenféltől. Pirossal virít az „értéktelenebb” csapat győzelme.
Az A- és B-csoportban három győzelem, két döntetlen, egy vereség áll az értékesebb csapatok neve mellett. Ez csak egy hajszálnyi különbség. Értéktelenebb kerettel nyerni Albániának (Románia ellen), illetve Szlovákiának (Oroszország ellen) sikerült ebben a két csoportban.
A C- és D-csoportban négy győzelem, egy döntetlen, egy vereség az „értékesebbek” szempontjából. Ez már erősen közelít a papírformához.
Az E-csoport kicsit csalóka. Három papírforma mellett egy olyan döntetlen volt (ír-svéd), ami a piaci árazás szerint lényegében borítékolható volt (89 millió vs. 87 millió). Ráadásul a belgák elleni olasz győzelem sem volt akkora meglepetés, amekorra különbséget a két csapat közti „piaci rés” sugallt (461 millió vs. 272 millió). A taljánok írek elleni „ellazázott” meccse is torzít kicsit.
Végül megérkeztünk az abszolút rebellis F-csoporthoz, ahol egyetlen papírformának mondható eredmény sem született. Az „értéktelenebb” csapat mind a hat meccsen megtréfálta az „értékesebbet”. A magyar csapat pedig ebben élen járt. (A 27 milliós keretünkkel bárki ellen már a pontszerzés is bravúrnak számított volna, hát még a csoportgyőzelem!)
A csoportkör 36 meccsén tehát csak 17-szer győzött a papíron erősebb kerettel rendelkező válogatott. A 11 döntetlen mellett 8 meglepetés győzelem is született.
Playoff
Az egyenes kieséses szakasz már sokkal kiszámíthatóbbra sikeredett. (A hosszabbításos meccseken a továbbjutót sárga-zölddel jelöltem.)
Ha a döntőt is ide számoljuk (és miért ne tennénk?), a 15 meccsen 10 esetben a drágább csapat nyert vagy jutott tovább. Az egész tornára vetítve 51 meccsből 27-et nyert meg az értékesebb csapat.
Úgy tűnik, hogy a csoportkörben még lehetett számolgatni, tartalékolgatni, lazázni, de az igazi téttel bíró meccseken már sokkal jobban odatették magukat az értékesebb csapatok.
Konklúzióféle
A focinak legkevésbé a pénzről kellene szólnia. Az izlandi, a magyar és még néhány meglepetéscsapat bizonyította, hogy lehet papírformát borogatni. Egy darabig. Ugyanakkor hosszabbtávon úgy tűnik, egész jól következtethető, mely csapatok közül kerül ki mondjuk a legjobb 16, de akár a szűkebb elit egy tornán. Érdekes lenne visszamenőleg is megvizsgálni az Eb-k és vb-k eredményeit ilyen szempontból. Nagy meló. Talán majd egyszer.
Szerző: Nagy Vilmos (vendégíró: FociClub.hu)
