Már a harmadik fordulónál tart a magyar bajnokság 2016/17-es kiírása, a szombati játéknap egyik legjobban várt mérkőzése pedig a Szombathely-Honvéd derbi volt.
Mindössze egy pontra futotta eddig a szombathelyiek erejéből, ami nem sok – tekintve, hogy Mészöly Géza tanítványai nem képviselnek rossz erőt a hazai bajnokságban. Közös pont a két csapatban, hogy a Fradival már mind a ketten találkoztak az elmúlt két körben és egyaránt vereséggel estek túl ezeken a meccseken – a Honvéd azonban össze tudott hozni egy győzelmet az Újpest ellen, a Hali viszont csak egy döntetlenre volt képes a Kövesd ellen.
Ezúttal ismét úgy játszott idegenben a Honvéd, hogy a hivatalosan hazai pályán játszó csapat nem a saját stadionjában lépett pályára. Így eshetett meg, hogy Angyalföld után, most a soproni stadionban bizonyíthattak. Rossi tanítványai minden esetben óvatosak voltak és nem estek neki ellenfelüknek – inkább a biztos védekezésükre alapoztak, hogy majd a másik csapat hibáiból próbálnak meg hasznot húzni. A zöldek azonnal próbáltak kezdeményezni, de nem ment az nekik olyan könnyen. A középpályán néha hajlamosak voltak elváltani magukat a vendégek, de a kapu előtt rendet tudtak tartani, így a Haladásnak tulajdonképpen nem is volt igazán komoly lehetősége a vezetés megszerzésére.
A mezőnyből kiemelkedett a szombathelyiek 20 éves reménysége, Rácz Barnabás. Az Illés Akadémia növendéke már hosszú ideje egyike a klub legnagyobb ígéreteinek, ám csak most került képbe a felnőtt csapatnál – köszöni szépen, eddig abszolút él a bizalommal. Alacsonyan van a súlypontja, nagyon technikás, kreatív és rengeteget mozog. Néha az volt az ember érzése, hogy a társak nem képesek felnőni az ő tempójához, ami azért egy kicsit furcsa. Rácz az előző fordulóban messziről szerzett (kis szerencsével) egy szabadrúgásgólt, ez volt az ő első találata az NB I-ben. Annak idején még Zsótér Donáttal együtt oktattak az utánpótlás válogatottakban: Zsótér a transfermarkt.com szerint azóta 41 NB I-es meccsen van túl, míg Rácznak ez volt a 7. pályára lépése. Legalább két év lemaradásban van a pályafutása az ideálishoz képest.
Közben a lényeges dolgok a szünet után sem változtak. A kapusoknak nem kellett komoly bravúrokat bemutatniuk, mezőnyben pedig elég masszívnak tűntek hátul a felek. Leginkább a Haladáso látszott az, hogy próbálnának tenni valamit a győzelemért, de úgy tűnt, nem járnak sikerrel. Az utolsó húsz percben aztán kezdett megélénkülni a támadófoci. Egyre többször kopogtattak a zöld mezesek a Honvéd kapujánál, aminek végül gól is lett a vége: Halmosi beadása után Rácz érkezett bent középen, de nem ő ért hozzá utoljára. Előle ugyanis Hajdú ért oda, de már csak a saját kapujába tudta terelni a labdát, máshová nem – ha nem ér bele, akkor a szombathelyi lőtte volna be.
És amikor már kezdtük volna azt hinni, hogy lefutott már ez a mérkőzés, jött a gyors válasz: szinte azonnal a kapott gól után Baráth találta magát az ellenfél tizenhatosán belül a labdával, reménytelen beadása után azonban Bosnjak felkarjáról a játékszer a hazai kapuba pattant. Újabb öngól. A hajrára végül beindult a meccs, de már késő volt: Kovács kihagyta szombathelyi részről a meccslabdát a hosszabbításban, így maradt az 1-1.
Annyi mindent megtettek addig a csapatok a vereség elkerülése érdekében, hogy ez a befejezés így különösen jól mutat, hiszen két öngóllal osztozkodhattak a pontokon. A színvonalon van még min csiszolni és egyik fél sem lehet igazán elégedett. A döntetlen ilyen szempontból abszolút igazságos eredmény.
Haladás – Honvéd 1-1
G.: Hajdú (74. – öngól), Bosnjak (76. – öngól)
A forduló másik 18:00-kor kezdődött mérkőzésén az Újpest hazai pályán tudta legyőzni a Paksot, ezzel megszerezve idei első pontjait. Az egyetlen gólt az a Lázok János szerezte, aki először kezdett a liláknál ebben a szezonban. A másik oldalon a meccs végi ráadás 3. percében kiállították Bartha Lászlót, így a zöld-fehérek emberhátrányban fejezték be az összecsapást.
Újpest – Paks 1-0
G.: Lázok (11.)
Baranyai Balázs
