Nagy reményekkel szerződtették Adamo Coulibaly-t másodszor is Debrecenben, ám a korábbi gólkirály nem váltotta be a hozzá fűzött – ismételt – reményeket. Emiatt a nyáron nem marasztalták. A francia támadó beszélt érzéseiről.
Tavasszal nem tudta azt hozni, amit korábban Adamo Coulibaly. – fotó: origo.hu
Hiába volt kétszeres gólkirály, és volt a klub egyik legjobb igazolása, a második debreceni korszaka már közel sem volt sikerszéria. Tavasszal mindössze hét meccsen jutott szóhoz Adamo Coulibaly, de gólt ebben az időszakban nem szerzett. Természetesen a csatárra ezt követően már nem számítottak a Lokinál, így kézenfekvő volt, hogy távozik. Coulibaly azonban még nem talált magának csapatot, jelen pillanatban tehát szabadügynök. „Nem is olyan régen érkeztem vissza Debrecenbe – fogalmazott a 34 esztendős támadó. – Persze, még mielőtt bárki is félreértené, szó sincsen arról, hogy újra a Loki futballistája leszek. A családomat és néhány barátot látogatok meg. Azonban nem csupán erről szólnak a napjaim, az elmúlt hetekben odahaza, Franciaországban egy harmadosztályú együttessel tréningeztem, míg Magyarországon egyénileg készülök tovább. Délelőttönként felhúzom a futócipőmet, és nekivágok az erdőnek. Néha nosztalgiázom is, és szándékosan a régi, Oláh Gábor utcai stadion felé kocogok.”
Kísértetiesen hasonlít a francia játékos története többek között Andrij Sevcsenkóéra, vagy hogy hazai példát idézzünk, Tarmo Kinkére. Ugye az ukrán aranylabdás két ízben volt a Milan labdarúgója, egy Chelsea-s kitérőt leszámítva, s második milánói korszaka nem volt diadalmenet, ahogyan Tarmo Kinké sem, aki első győri érájában meghatározó szerepet töltött be a csapatnál, míg a második tökéletesen feledhetőre sikeredett. S általában jellemző, hogy egy-egy játékos a visszatérése után kevésbé tudja azt nyújtani, amit korábban megszoktak tőle. De Coulibaly már lezárta magában a sikeres debreceni korszakát. „Az a korszak lezárult. Szép volt, jó volt, a debreceni évekre mindig szívesen emlékszem majd, de immár csakis előre nézek. Szeretnék csapatot találni magamnak, újra formába lendülni. A télen nagy reményekkel tértem vissza Debrecenbe, úgy gondoltam, tudok segíteni a csapatnak, ám másként alakult… Az igazsághoz hozzá tartozik, kis túlzással mindenki szerette volna, ha visszatérek, a tulajdonos, a szurkolók, csak az edző nem. Kondás Elemér nem ragaszkodott volna hozzám, sajnos, ez meg is látszott a teljesítményemen. Játszottam két meccset a Loki második csapatában, rúgtam is két gólt, de az NB I-ben nem sikerült a kapuba találnom.”
Jelenleg tehát csapat nélkül, de nem tétlenül tölti mindennapjait a francia labdarúgó, akit a Troyes szeretne soraiban tudni. Itthonról nem hallani érdeklődőről, ám elnézve néhány együttes támadójátékát, nem lenne rossz befektetés a csatár.
Gavalovits Sándor
