Hutvágner Gergely nevét akkor ismerte meg a magyar futballtársadalom egy kis rétege, amikor az ifjú hálóőr megfelelt a Manchester Unitednél. A FociClub.hu-nak adott exkluzív interjúban Gergő elmondja, miért nem lett végül az angol kalandból semmi és igen nagy részletességgel leírt belátást enged hétköznapjaiba. Már a Sampdoria felnőtt csapatával is edzett, beszélgetésünk során pedig egy roppant szimpatikus, céltudatos és pozitív karaktert ismertünk meg a személyében. Kapus fronton nem állunk rosszul (Gulácsi, Megyeri, Dibusz), s úgy fest, az utánpótlás is megvan…
– Hogyan emlékszel vissza életed és pályafutásod magyarországi periódusára?
– Szerintem kihoztam belőle a lehető legtöbbet, hisz az alapokat úgy néz ki, hogy sikeresen elsajátítottam. Nagy szerencsémre, Magyarország legjobb kapusedzőitől tanulhattam. Szigetszentmiklóson Borsos Vilmos edzéseit látogattam, ő volt a legelső kapusedzőm. Hozzá a későbbiekben is visszajártam, ha szabadidőm engedte. A Dalnokiból Kővári Laci bácsi tartott felejthetetlen 3 órás kapusedzéseket, aztán az MTK-ban Pleskó Laci noszogatott. A válogatottban is volt szerencsém megfordulni, ott Illyés Dánieltől, később Kövesfalvi Istvántól (Kavicsbától) próbáltam minél több mindent elsajátítani. Most egyébként megint Illyés Danival dolgozok együtt Telkiben a válogatott összetartások alkalmával. Végül a Vasasnál Babócsy András (Babó bá) volt a kapusedzőm, aki végül felkészített erre a szintlépésre, és sokat segített emberileg is. Bátran mondhatom, hogy eddig kapusedzőim nem csak a kapusedzőim voltak, remek kapcsolatot ápoltam és ápolok a mai napig mindenkivel.
– Volt egy angliai kalandod, mesélj egy kicsit Manchesterről…
– Az egész előzménye az volt, hogy részt vettem Illyés Dániel kapustáborában, ahol a legjobbnak járó fődíj egy hét napos angliai edzőtábor volt. Az edzőtábort Billy Stewart, a Lancashire International Football Academy irányítója szervezte tavaly decemberben, aki nem mellesleg az angol negyedosztályban szereplő Accrington Stanley felnőtt csapatának kapusedzője, korábban pedig a Liverpoolnál töltött be hasonló szerepkört. Az edzőtábor során, amikor az Accrington tréningezett, mi is csatlakozhattunk a felnőttek edzésekhez, ahol jelen volt Kevin Wolfe is. Ekkor még nem is sejtettem, hogy ő a Manchester United akadémiai csapatának kapusedzője is egyben. Mindez csak az egy hetes edzőtábor végén derült ki, amikor Billy közölte, hogy Wofe engem akar. Látta, hogy megvannak az alapjaim és a magasságom, ezért beajánlott a Manchester Unitednek, akik éppen kapust kerestek. Ezt követően pedig meghívtak Manchesterbe egy újabb próbajátékra. Edzések után egy közösségi helyiségben lehetett lazítani. Depay, illetve Sergio Romero úgy jött oda beszélgetni az U18-as csapathoz, mintha a legjobb barátok lennének. Egyáltalán nem éreztették, hogy ők a felnőtt csapat sztárjai. Lepacsiztak mindenkivel, megkérdezték, ki hogy van, milyen volt az edzés. A medencénél is gyakran összefutottunk velük, az egyik alkalommal például Michael Carrick amíg úszott, végig az U18-as kapustársammal beszélgetett, folyamatosan viccelődtek. Luis Van Gaal és Ashley Young se ismeretlen már számomra, személyes tapasztalatot és autogramot is szereztem tőlük.
– Végül azonban nem lettél a Manchester United labdarúgója. Mi történt, s utólag hogyan tekintesz vissza?
– Másfél hónapon keresztül úgy volt, hogy nyáron, ha betöltöm a tizenhatodik életévemet, akkor csatlakozhatom a Manchester United U18-as csapatához. Idő közben azonban lezajlott egy-két változás a klub életében. Edzőket, köztük az utánpótlás vezetőjét is leváltották. Ennek lett a hozománya, hogy végül azt mondták, hogy mégsem igazolnak le, lévén az új edzők nem láttak védeni, s már megvoltak a saját határozott elképzeléseik, melyekben nem szerepeltem. Ha visszagondolok, hatalmas büszkeséget érzek, ez egy olyan történet, melyet a gyerekeimnek és az unokáimnak egykor majd elmesélek. Felejthetetlen élmény, én már jártam ott, találkoztam velük és viseltem a címerüket, míg mások csak a Tv-ből csodálhatják mindet. Dunaharasztin nőttem fel és ez korábban számomra is elképzelhetetlen volt…!
– Júliusban jött a hír, miszerint Hutvágner Gergely az olasz Sampdoria játékosa lett. Hogyan jött a lehetőség?
– Portugáliában voltunk a válogattal, és Svájc ellen én védtem a kapunkat. A meccs után megkeresett több menedzser is. Az egyik a Sampdoria képviselője volt. Körülbelül egy hónapra rá ki is mentem próbajátékra, akkor a Primaverával edzettem, majd az U17-es csapatuk pont Magyarországra jött a Népligetbe a Future Talent Cup-ra, én pedig velük tartottam. Három meccsen védtem a Sampdoria színeiben, a torna után pedig közölték, hogy szeretnének leigazolni. Ezt követően a Vasas és a Sampdoria meg is kezdte a tárgyalásokat. Egy picit személy szerint hezitáltam, de aztán eldöntöttem, hogy belevágok és jól döntöttem. Egyébként voltak más lehetőségeim is, a holland Vitesse, az angol Norwich City és a német Hertha BSC is tesztelni szeretett volna, míg az osztrák Austria Wien próbajátékán meg is feleltem.
Az U17-es válogatottal a Porto stadionjában: balról Hutvágner Gergely
– Lassan három hónapja élsz kint, milyen az olasz élet és Genova városa? 
– Genova mellett egy kisvárosban Bogliascoban, egy hegy lábánál van az edzőközpont. Ennek megfelelően itt vagyunk elszállásolva, a pályától alig pár száz méterre. Egy új építésű apartman házban élünk, ami átmeneti megoldás télig. Januárban a tervek szerint ugyanis átadják Samp erre a célra kialakított társasházát. Az egész gyakorlatilag egy nagy “hotel” lesz. A tengerparton a szállástól 200-300 méterre egy kis olasz étteremben ebédelünk, vacsorázunk mindennap. Barátaimtól és szüleimtől úgy hallom, otthon hidegre fordult az időjárás. Én kinézek az ablakon, tengert, napsütést és pálmafákat látok. Genova városa pedig az igazi olasz élet tükörképe, sétáló utcák, óriási kikötő, futballfanatizmus, rengeteg robogó, milliónyi étterem,és kávézó.
– Hogyan képzeljük el egy hetedet?
– Nyáron amikor megérkeztem mondhatjuk, hogy sokkal nyugisabb volt a napi rutin. Reggeli edzés, ebéd, és irány a part. Most miután a sulit is itt csinálom kint, és otthon befejeztem a tanulmányaimat, reggel hatkor kelek, bevonatozok Genovába, megiszom a szokásos caffe macchiatomat, eszek egy vanilliás croissant és nyolcra bebuszozok a német iskolámba, ahol kettőig okosodok, majd értem jön egy sofőr és elvisz a háromkor kezdődő edzésre. A Primaverval (U19-el) edzek minden nap, velük is készültem a nyár során. Végzek 17 óra magasságában, utána pedig gyakran csatlakozok egy további órára az U17-es csapat kapusedzéséhez. Este hét óra körül lebattyogok a hegyről a házhoz, lerakom az edzőcuccomat, és megyek az étterembe. Fél nyolctól vacsora van, az ebédemet egyébként a suliban eszem. Fél kilenckor több-kevesebb sikerrel megírom a házit és tanulom egy napi átlagban körülbelül egy órát. Bevallom, amióta magamat kell rávenni a tanulásra, és nem a szüleim noszogatnak, azóta ez a tanulás nem mindig jön össze, de rajta vagyok a dolgon.
Edzőközpont a hegyekben, tenger a hegy lábánál (Bogliasco)
Ami az edzéseket illeti, minden korosztálynak van külön kapusedzője, s az idő kétharmadát vele töltöm. Az U19-nél erőnlétileg fáradok le, míg az U17-nél inkább fejben. Ez a különféle edzésfeladatoknak köszönhető, s úgy érzem, ez így vegyesen roppant hasznos. Hétvégén meccs van, az U17-el vasárnap játszunk, s noha a hétfő az a pihenőnap, nekem ez nincsen, ugyanis az U19 meccsei szombaton vannak, számukra a vasárnap a pihenő, hétfőn pedig már edzés van, s mivel náluk edzek, így hétfő az már nekem “munkanap”.
– A közérzet szempontjából nagyon fontos a környezet és a létesítmények minősége, állapota. Ezen a téren hasonlítsuk össze a Manchester Unitedet és a Sampdoriat.
– Az infrastruktúrát nem lehet összehasonlítani egy sokszoros angol bajnok és BL-győztes csapat és egy olasz szinten nagy múltú, bár közepesnek számító együttes között. Minden megvan itt is ami kell, de nincsenek luxuskörülmények, ami egyébként szerintem ilyen korban egészséges. Így talán kevésbé kényelmesedik el egy fiatal játékos. Motiváló tényező, hogy ahhoz, hogy extra körülmények között készülhess, élhess, meg kell ugranod a felnőtt csapat szintjét. Ha már tizenévesen luxusban élsz, akkor később nem fogod tudni értékelni ezeket a dolgokat és könnyen lehet, ez egy játékos veszte. Nem jó dolog a hirtelen fényűző életmód, sokan nem tudják helyén kezelni.
Olasz életérzés, edzés és a genovai derbi előtti “selfie” a lelátón
– Hogyan értékeled jelenlegi pozíciódat?
– Mindent pozitívumként élek meg, hisz másképp ez nem működhetnek a dolgok. Egyelőre a klubomnak vannak elvárásai az irányomba és nem fordítva. Először bizonyítani kell, és azután, ha elismert vagy, csak ezután élhetsz meg bármit negatívumként. Jelenleg mindennap a felnőtt csapat előtti együttessel az U19-el edzek, és hétvégén a saját korosztályomban (U17) védek. Két meccsem volt csak sajnos az U17-el eddig, mert nyáron az edzőmeccseket a Primaveraban (U19) védtem, s a játékengedélyem kicsit késve jött meg. A kemény munka meghozza gyümölcsét ezt én is elmondhatom, hisz pár alkalommal már a felnőtt csapattal is edzhettem.
– Ha megnézzük a Sampdoria U17-es, U19-es keretét, akkor számtalan rivális nevével találkozunk. Scatolini (17), Vino (17), Raspa (15), Bernini (17), Piccardo (17), Cavagnara (18), Krapikas (17), s ehhez jössz még te Hutvágner Gergely 16 esztendősen. Hol állsz a rangsorban, milyenek a riválisok?
– Én jelenleg ugyanazt a pozíciót töltöm be a klub életében, mint az egy évvel nálam idősebb litván kapus Krapikas. Ő már a felnőtt csapatban edz minden nap, és a Primaverában (U19) védi a meccseit 17 évesen. Én ugyanígy vagyok, csak egy korosztállyal lejjebb. Nem második számú kapusnak vettek meg! A felsorolt nevekből csak azok a riválisok, akik első számúak a korosztályukban. Nem cserélgetik sűrűn a kapusokat és azok rangsorát. Szerintem az én esetemben sokkal szerencsésebb, hogy nagyobbakkal edzek, és hétvégén rendszeren játékhoz jutok a saját korosztályomban, minthogy edzenék a saját korosztályomban, és nem védenék, csak padoznék az U19-ben.
Krapikas a nagy litván rivális, akit meg kell majd előzni a rangsorban…
Példakép: Gianluigi Buffon
Klubcsapat: Juventus
Ország: Spanyolország és Olaszország
Város: Dunaharaszti, ott nőttem fel és ott élnek a legjobb barátaim
Étel: Az olasz kajáról annyit, hogy egy magyarnak dögunalmas…! Egyébként kacsamell és a csirkepörkölt.
Ital: Nyilvánvalóan a víz! Szerintem minden focista ezt válaszolná.
Film: Dumb és Dumber 1,2,3, Jump Street és Pofázunk és végünk.
Sorozat: Két pasi – meg egy kicsi
Zene: Azon kevesek egyike vagyok, akik nem mai zenéket hallgatnak, hanem régi old sccholt,vagy régi rappet.
Hobbi: A hobbim az életem…
Szerző: Őszi Ádám
