A nyáron több magyar labdarúgó szerződött külföldre, mint valaha. Egyikük az U17-es magyar válogatott alapembere Horváth Csanád. A Guimares légiósával a magyarországi évekről, a tudatosságról és a lehetőségekről beszélgettünk. Egy kis belátást kaptunk jelenlegi életébe és összehasonlítottuk a két országban elvégzett munkát. Ismerjék meg egy kicsit jobban a magyar futball egyik nagy reménységét.
– Győri ETO, Gyirmót, Budapest Honvéd, avagy három fontos hazai állomás. Miként gondolsz vissza a magyarországi évekre?
– Győrben az ETO-ban kezdtem futballozni, ott szereztem meg az alapokat. Szép éveket töltöttem a csapatnál szám szerint hét és felet. Gyirmót egy rövid hat hónapos periódus volt a pályafutásomban. Mikor váltottam, már tudtam, hogy a szezon végén a Budapest Honvédba igazolok. Hogy miért volt ez jó nekem? Gyirmóton megadták a lehetőséget, hogy ugyanúgy az NB I-ben, de egy idősebb korosztályban bizonyítsak. Győrben bármennyire is kiemelkedtem a saját korosztályomból, valamiért sosem adták meg a lehetőséget a “nagyobbak” között. Honvéd? Mit is mondhatnék, ez egy tudatos tervezési folyamat hozománya, melynek fő célja egy külföldi szerződés volt, ami a nyáron össze is jött. Mindhárom csapatnál remekül éreztem magam, de ez kiváltképp igaz a Gyirmóton és a Honvédnál eltöltött összesen két szezonra. Mindegyik állomáshelyen rengeteget fejlődtem, ez elvitathatatlan, de úgy érzem, hogy az igazi áttörést a karrieremben Gyirmóton kezdődött és a Honvédnál teljesedett ki.
– Ha összehasonlítjuk az ETO és a Honvéd utánpótlását, miben fedezhető fel különbség?
– Szakmai tekintetben a Honvédot mindenféleképpen jobbnak látom. Ezt főként fizikálisan észleltem, az erőállapotomon érezhető volt a váltás pozitív tekintetben. Erre pedig szükségem is volt, hiszen az esetek többségében két nap alatt két teljes bajnokit játszottam végig a Magyar Futball Akadémia színeiben. Előbb egy korosztállyal feljebb, majd másnap a saját korosztályomban bizonyíthattam. Az infrastrukturális “versenyt” viszont a Győr nyeri, az ETO előrébb tart, ám ha minden igaz nemsokára ezen a téren változás állhat be, amennyiben az MFA új akadémiája elkészül. Környezetileg pedig azt mondom, hogy jó volt két esztendőn át Budapesten élni. Noha, sok szabadidőm nem volt a városban császkálni, olykor azért jól esett egy kis kikapcsolódás és az önállóság megtapasztalásában ez egy közbenső lépcsőfok volt.
– A portugál Braga próbajátékra hívott, a klubváltás elmaradt…
– Valóban tesztelt a Braga, ám azt, hogy végül miért nem sikerült a klubváltás, talán tőlük kellene megkérdezni. Maradjunk annyiban, hogy míg egyszer aktuális egy lehetőség, máskor már nem az! Utólag visszagondolva örülök, hogy így alakult és végül a Braga ősi riválisánál a Guimaresnél kötöttem ki. Ilyen a sors furcsa fintora…
– Na igen Guimares! Hogyan jött az újabb portugál lehetőség? 
– Jelenlegi tanácsadóm Soós Kálmán közbenjárásával jött össze a próbajáték. Bíró Bencét is ő hozta a Giumareshez. Még májusban töltöttem kint egy hetet, ezalatt pedig megbizonyosodtam róla, hogy fejlődésem szempontjából ez egy tökéletes hely a számomra. Mivel én is megfeleltem az ő elvárásaiknak, így jöhetett a klubváltás.
– Voltak más lehetőségeid is?
– Igen, voltak. Hazai utánpótlás szinten gyakorlatilag bárhova mehettem volna, de ilyen jellegű váltás abszolút nem szerepelt a terveim között. Ezzel párhuzamosan volt olyan NB I-es felnőtt csapat is, mely szívesen látott volna a soraiban. Külföldről is voltak megkeresések, többek között Olaszországból, de ezt a lehetőséget, lépést szakmailag nem éreztük megfelelőnek. Úgy érzem, hogy a nyáron a lehető legjobb döntést hoztam meg, amikor aláírtam a Guimares U19-es csapatához.
– Milyen a pozíciód csapaton belül?
– A csapattársak rendkívül hamar felkaroltak és befogadtak, nagyon barátságos egy nép a portugál, igazán jól érzem magam itt kint. A helyemért, csakúgy, mint mindenkinek kőkeményen meg kell harcolnom. Itt nincsen kivételezés, megkülönböztetés, csakis a heti edzésmunka és a mérkőzésen nyújtott teljesítmény számít, ez határozza meg, hogy ki játszik. Gyakorlatilag csapaton belül minden poszton portugál válogatott játékosok vannak, ez mutatja a csapat erősségét és az, hogy jelenleg a Porto mögött a második helyen állunk a tabellán. A versenyhelyzet csapaton belül óriási.
– Miben különbözik a portugál és a magyar edzésmunka?
– Mindenben! Az edzések felépítése teljesen más, ahogyan a gyakorlatok is. Az iramot pedig talán jobb, ha nem is említem. Viszonyításképp azt tudom mondani, hogy itt már a bemelegítés keményebb és fárasztóbb, mint otthon egy komplett edzés. Itt kellett rájönnöm arra, hogy a mai modern nemzetközi futballban pont az ellenkezőjét tanítják annak,mint amit hoztam magammal. A kérdés költői, de mindenképpen megfogalmazható: Vajon hol csinálják helyesen!?
Csanád az U17-es válogatott alapembere és csapatkapitánya is egyben
– Bíró Bence is a Guimares alkalmazásában áll, gondolom jó viszonyt ápoltok…
– Bence már a harmadik szezonját kezdte meg idekint és az első pillanattól fogva, amiben tud, abban segít. Ellenben nem sokat találkozunk, ugyanis ők délelőtt edzenek, amikor én iskolában vagyok, pont elkerüljük egymást. A délutáni edzésemet követően pedig gyakorlatilag már nincs idő, pihenni kell, hiszen kezdődik egy új nap. A hétvégén pedig ki-ki járja a maga útját az aktuális bajnoki ellenféltől függően. Ez a profizmus velejárója.
– Célok, tervek, jövőkép…
– Az első számú cél Anglia, azon belül pedig a Premier League. Ez a pályakép többféle módon közelíthető meg, sok minden jár a fejemben, keresem a legcélravezetőbb megoldásokat. Viszont nekem most a jelenre kell koncentrálnom, az itteni pályafutásommal foglalkozni, a jelenben élni és nem a jövőben kalandozni. A legjobbamat kell hoznom, erre kell törekednem, ezért kell dolgoznom, edzenem. Minden más a jövő zenéje…
Kedvencek
Példakép: Nemanja Vidic
Játékos: Dimitri Payet
Klubcsapat: West Ham United
Ország: Hazám, Magyarország!
Város: Budapest és London
Étel: Pizza
Ital: Almalé
Film: Futball Faktor
Sorozat: A Szökés és a Zöld Íjász
Zene: Nincs konkrét, rengeteg stílust kedvelek
Hobbi: Imádok meccsekre járni és szurkolni a barátaimmal, bár ez számomra több mint egy hobbi, ez egy életérzés, az énem másik oldala. Az egyik a pályán, a másik a lelátón van.
Szerző: Őszi Ádám
