Szombat este rendezték az NB I idei szezonjának talán legnagyobb rangadóját, ami egyben stadion búcsúztató is volt. A telt házas eseményen az első és a második helyezett csapott össze: Vasas-Videoton!
Kép: MLSZ Facebook
A sok néző miatt remek hangulatban telt a 90 perc, így igazán nem lehetett ok panaszra – legfeljebb egy förtelmesen gyenge meccs után lehetett volna hiányérzetünk, de ez szerencsére nem következett be. Az is igaz viszont, hogy nem rontottak egymásra a csapatok. A kapuk eleinte viszonylag ritkán forogtak veszélyben és a tempó is kimért, óvatos volt. A játék minőségével azonban nem volt probléma. Michael Oenning kitett magáért: remek taktikát dolgozott ki a fehérváriak ellen, ami nagyon sokáig sakkban is tartotta őket. A Vasas a tőlük idén megszokott alapszisztémáját igazította hozzá a Vidihez, ami főleg az első félidőben remekül működött. A hazaiak lassították a játékot, sokat birtokolták a labdát és kihasználták a széleket, ami az 5-2-3-as felállásnak köszönhetően nekik ment jobban. Itt ki kell emelni a fiatal Kleisz Márkot, akinek még rengeteget kell tanulnia, de az már most is látszik, hogy bőven van benne potenciál. Jól cselez – még egy kis rutin és önbizalom és ezt többször is megcsodálhatjuk. Ezúttal viszont nem volt elég közel a kapuhoz, ami a benne rejlő lehetőségeket jelentősen csökkentette támadás szempontjából. A védőmunkában pedig pláne van hová fejlődnie.
Oenning munkája viszont nem csak a labda tartásában merült ki: a taktika alapja a precízen kivitelezett letámadás és védekezés volt. Már az ellenfél térfelén megpróbálták nehéz helyzetbe hozni a Videotont, a vendég védők pedig elég nehezen tudták megjátszani a középpályásaikat. És itt érkezünk el egy nagyon fontos ponthoz: Juhász Roland többnyire a középpályán kapott lehetőséget. Védekezésben ő is beállt a négy védő közé ötödiknek, de egyébként védekező középpályásként, szerepelt, a hajrában pedig már inkább támadóként. Az ő semlegesítése kulcskérdés volt ezen az estén és a Vasas ezt megoldotta. Juhász súlytalan volt, ahogy az egész Vidi-középpálya. Fioláék ugyanis nem tudták megjátszani Juhászt a remekül helyezkedő Pavlov miatt, Pátkaiékra pedig nagyon figyelt Vida és Berecz, így az építkezés nem igazán akart működni a fehér mezeseknél.
Kép: MLSZ Facebook
Érdemes néhány szót ejteni a Vasas támadó-hármasáról: Saglik kicsit talán túlpörögött ezen a találkozón. A német-török csatár ugyan sokat mozgott és veszélyesen játszott, de a temperamentuma sokkal jobban meglátszott, mint kellett volna. Egyfolytában magyarázott a bírónak, belement ezekbe a színészi alakításokba és így a fehérvári védőkkel egymaga folytatott egy külön kis harcot, ami nem tett jót a meccsek. Remili volt talán a leghalványabb pontja a csapatnak – tette persze mindezt úgy, hogy ő szerezte az egyetlen Vasas-gólt. Ha már halvány valaki, akkor így tegye. És akkor ott volt még Pavlov is, aki talán csapata legjobbja volt. Egyszerűen elképesztően hasznos játékos. Letámadásban létfontosságú, amit csinál. Egyszerre támadja le a vendég védőket és árnyékolja le a középpályásokat, hogy ne kaphassanak labdát. Testi erejét kihasználva rengeteg párharcot nyer, a labdákat nagyszerűen tartja meg és szinte mindig pontosan passzol a társakhoz – maga a megtestesült hatékonyság.
A túloldalon ezzel szemben nem akart működni a szerkezet. Berg kicsit vékonyra szabta a középpályát, ami Juhászt nem számolva két emberből állt: Pátkai és Hadzic viszont nem boldogult Vidáékkal. A Vidi a pálya közepén nem tudott érvényesülni, ami erősen kihatott a csapat teljesítményére. A három támadó elöl várta a labdát, de eleinte nem igazán kapta meg azt. Sok múlt Pátkaiékon, de az első félidőben nem boldogultak.
Kép: MLSZ Facebook
A másodikban aztán erőt vett magán a Videoton és többnyire ők diktálták a tempót. Ebből is látszik, hogy zavarba hozható adott esetben ez a Vasas, vannak kisebb hullámvölgyeik meccsen belül amikor csökken a koncentráció, de ennyivel még nem tudta volna elkerülni a vereséget a Vidi.Támadásban ugyanis még akkor is nagyon gyengék voltak. Géresi mutatott szép cseleket, de csak ritkán került hozzá a labda. Lazovic alig került játékba, futkározott, de súlytalan volt. Scepovic pedig pocsék napot fogott ki és bármilyen lehetősége adódott, nem tudott élni vele (rosszul találta el, elpattant a labda stb.) Mind a három esetben egyértelmű volt, hogy a támadók nem kaptak elég támogatást a középpályáról. További nehezítés volt még, hogy Berg nem erősítette a középpályát, hanem gyengítette: Feczesin érkezett, így már négyen várták a labdát elöl és már csak ketten próbáltak csinálni valamit a középpályán. Aztán végül Juhász is fölment a hajrában, így szűkös lett a vége. A Videoton taktikailag kikapott a Vasastól, de mint tudjuk, ez most nem volt elég a három ponthoz.
A Vidinek ugyanis egy területen volt oka a bizakodásra, ez pedig nem volt más, mint a pontrúgások. A helyzeteik nagy részét rögzített szituációk után, vagy hasonló helyzetből sikerült kialakítaniuk. A vége felé egyre többször jöhettek szabadrúgással, vagy szöglettel – az utolsó percekben Lazovic pedig csak kihasznált egyet a sok közül. Ha valamiért, akkor ezért szolgálhatott rá a Vidi az egy pontra, egyébként viszont nem sikerült megmutatniuk, hogy miért kéne a Vasasnál tartani tőlük. Az Angyalföldiek semmivel sem alkotnak rosszabb csapatot. Sőt! A tehetséges fiatalok egyénenként sem tűnnek rosszabbnak, mint a fehérváriak. Talán csak a rutin lehet nagy különbség, ami a későbbiekben úgy is megmutatkozik. De ez alapján az összecsapás után úgy tűnik, a Vasas kapcsán inkább kell tartani attól, hogy a csapat nem bírja majd a terhet és fejben összeroppan, mint attól, hogy a riválisok önerőből megfogják őket. Nagyon tudatos szakmai munka zajlik a piros-kékeknél és az alapanyag is kitűnő. Ha valamikor, akkor most érdemes Vasas-meccsre járni.
Baranyai Balázs
