A jelek szerint, a Fradi kezd letenni a címvédésről, hiszen szombaton hazai pályán kikaptak a kiesés ellen küzdő Pakstól 2-1-re. Riválisaik ezzel szemben pontot/pontokat szereztek, így növelték előnyüket a harmadik helyen álló Ferencvárossal szemben.
Kép: MLSZ
Egyre nehezebb elképzelni, hogy a Fradi a szezon végén ismét bajnoki címet ünnepelhet. Thomas Doll együttese a Partizani elleni BL-vereség óta csak árnyéka önmagának. Persze veszve még most sincs semmi, hiszen lemaradásuk még nem behozhatatlan a Videoton és a Vasas mögött, ám a Paks ellen látottakból kiindulva van mi miatt aggódniuk a Fradi-drukkereknek.
Kiismerték a Ferencváros játékát. Tavaly még csak keresték az ellenszert az ellenfelek – a szezon második felében pedig meg is találták. Nagyon úgy tűnik, hogy amit a címvédő csinál, az csak egy dimenziós. Van egy szisztéma, egy játék, amit tavaly megtanultak és kész. Váltani már nem tudnak. Nem először láttunk olyat, hogy egy fegyelmezett, jól tömörülő védelem kifogott rajtuk, ilyenkor rendre elfogy a tudomány ott elöl.
Most is ez volt a helyzet: a Paks leparkolta a buszt a kapu elé, a hazaiak pedig csak passzolgattak és keresték a réseket. Amik nem igazán voltak. Sokan kiabálták a nézőtéren, hogy nem futnak a zöldek, hogy nem hajtanak, pedig Doll fiaira ilyen szempontból nem lehetett panasz. A Fradi nem azért nem alakított ki sok helyzetet és rúgott sok gólt, mert nem akart. A pályán ott volt egy másik gárda is, akiknek az volt a céljuk, hogy ellehetetlenítsék ellenfelüket. Sikerrel jártak.
Tény, a Paks kissé beszari taktikával állt ki. Az első 30 perc után a legtöbb játékosuk alig merészkedett 30 méternél messzebb a saját kapujától. A sok hiányzó miatt egyértelmű volt, hogy egy bunker-taktikából kell kihozniuk a maximumot – szerencséjükre ez be is jött nekik. Dárdai Pál is mondta a válogatottnál eltöltött ideje alatt, hogy egy lehetősége mindenképpen lesz a csapatnak: ha bemegy akkor nyerünk, ha nem, akkor nem. Most két helyzetből kétszer vette be Dibusz kapuját Cserői együttese, ami most épp elég volt a győzelemre.
Kép: Magyarország24.hu
A Paks eleinte egy 4-1-4-1-es védekezéssel próbált meg érvényesülni és az első félidőben abszolút jól is tették a dolgukat. A középpálya és a védők jól leszedték a pályáról Bödét, Radót és Djuricint is, akik csak úgy juthattak labdához, ha a saját kapujuk felé futottak. Jó helyen megkapni a játékszert és kapura fordulni vele kis túlzással lehetetlen volt – ha mégis összejött, akkor pedig ott volt Kemenes. Ryu, Hajnal és Gera is többnyire csak oldalra tudott passzolni, mert elöl nem akadt megjátszható ember. Talán a széleket lehetett volna kicsit agresszívabban használni, bár Ramirez hiánya innen nézve újabb hátráltató tényező volt.
A szünet után elkezdett fáradni a Paks, amely addig jól le tudta szűrni az akciókat Papp Kristóf irányításával, később viszont jött a kimerültség – fejben és testben egyaránt. A fiatal védelem egyre többször csúszott el, jöttek az apró hibák. Hősiesen küzdöttek, de idő közben a Fradi is újított: Lovrencsics érkezésével életre kelt a jobb szél, illetve Busai beállásával csökkent a teher Böde vállán, így ő is többet mozoghatott. Főleg előbbi beállítása volt nyerő húzás, hiszen remekül lát a pályán a válogatott szélső és ez többek között a gólpasszánál is érződött. Busai is meghálálta a bizalmat, de már késő volt. A Fradi nem reagált időben, így nem tudta ledolgozni a két gólos hátrányt. Az eredmény egy megérdemelt vereség, ami persze nem hiányzott nekik.
A kérdés itt csak az hogy miként kíván a hibákon javítani Doll? Mert hogy a csapat indokolatlanul sok gólt kap idén és messze nem olyan veszélyes támadásban, mint kéne. Ilyen kerettel illene benne lenni az első kettőben, de ez most nehéz feladatnak tűnik. Hiányzik az ötlet, a kreativitás ott elöl. Nem azért, mert nincsenek ott jó játékosok. Mert vannak. A gond a rendszerrel van. Ha a német tréner nem újít valamit hamarosan, akkor nem csak a csapat címvédése megy a kukába. Lehet, hogy tőle is elköszönnek.
Baranyai Balázs
