Drámai este az MTK-családnak. Tragikus hirtelenséggel elhunyt Molnár István, az MTK masszőrje.
Nemrégiben még vidáman mosolygott az új Hidegkuti stadion átadásán, illetve kezelte a játékosokat a bajnoki mérkőzések előtt. Nemcsak a labdarúgók, de a többi szakosztály sportolói is szívesen feküdtek jótékony kezei alá. Molnár István egy két évvel ezelőtti interjúban a következőképp mesélt pályája kezdeteiről. „1991 nyarán lettem masszőr a Kispest-Honvédnál, Tóth Kálmán barátom és tanítómesterem mentorálásával. ’92 decemberében aztán megkeresett Brünyi Béla és Gellei Imre, hogy lenne-e kedvem átigazolni az MTK labdarúgóihoz. Kálmán biztatott, kezdjem el egyedül a nagy múltú klubnál a szakmát, ami óriási lehetőség volt számomra. Elvállaltam, és nagyon örülők, hogy anno így döntöttem, mert ezáltal lehetek ma már én is családtag az MTK-nál.”
Azóta huszonöt év telt el, és megannyi játékos fordult meg a népszerű gyúró keze alatt, akik közül többen is igen jó barátságba kerültek a mindig mosolygós, a játékosok szerint aranykezű férfival.
Tovább idézünk az MTK honlapján fellelhető interjúból: „A munkánk nagyon sokrétű. Beletartozik a srácok testi és lelki problémáinak kezelésén túl, a csapat zavartalan működésének biztosítása is, az edzők és a csapatorvos irányításával. Véleményem szerint a masszőr akkor végez jó munkát, ha igazi csapatjátékosként hozzájárul a játékosok fizikai és mentális felkészítéséhez. Rendkívül jó érzés, amikor a masszírozás után a fiúk kipihenten és elégedetten távoznak a gyúró szobából. A labdarúgó öltözőknek megvan a sajátságos hangulatuk, így van ez az MTK-nál is. Ezt a légkört a mindenkori edzők és játékosok alakítják ki, velünk, masszőrökkel együtt. Sok pozitív visszaigazolást kapunk, hogy ez az atmoszféra kimondottan jó nálunk.”
S hogy mennyire jól dolgozott, mi sem bizonyítja jobban, minthogy hiába jöttek-mentek az edzők, Molnár Istvánt mindenki megbecsülte a klubnál. „Nagyon jó edzőkkel és játékosokkal dolgoztam együtt az elmúlt 22 év alatt. Több személyes kedvencem is volt, ők tudják, kikre gondolok. Valaki kivételével, aki már nincs közöttünk.”
Emlékét megőrizzük!
Gavalovits Sándor
